Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
éves… A lány megértette, mit akarok neki mondani. Annál inkább kezdett
vele foglalkozni, talán meg is csókolta.
A Györgyön látszott, valami nem stimmel nála, valamit akar, de nem
tudja elérni. Inkább meg se próbálja elérni.
Úgy volt, hogy mind a négyen elmegyünk. Mink srácok, és az egy lány.
Jani mondta is nekem, hogy mit kell erre a kurvára költeni, fogjuk magunkat,
és elmegyünk hozzájuk. Klassz fürdô van, majd megszárítkozunk, minden rendben
lesz. Jani mindannyiunkat vigasztalt, mindenkinek jót akart.
Györggyel mégis félreálltunk, mert jött egy ismerôsöm, akivel eléggé jó
barátság volt köztünk. Fogtuk magunkat, átcsaptunk hárman, egyszer
csak azt vesszük észre, hogy elmentek… tudtuk, hova! Szeretkezni!
Azt mondta: de jó nekik! de jó lett volna mégis elmenni. Mert kifejtettem,
hogy tulajdonképpen milyen nagy lehetôség lett volna az ô számára is,
meg az én számomra is. De hát négy férfi és egy nô?! – És akkor azt mondta
György …hát lehet, hogy így lett volna a jó.
A kangörcs rájött! Hazamentünk, errôl beszélt… De jó lenne elmenni. Még
mindig nincs késô, tudod, hol laknak, menjünk el. Anyámék kérdeztek, mi van
köztetek, mirôl beszéltek?! Kitudódott elôttük is! Elmeséltünk nekik mindent.
Azt mondja anyám, ô nem bánja, azt csinálok, amit akarok!
György úgy képzeli, ha minden esetben ott lennék mellette a lánnyal, ô
is meg én is. De nem egyszerre, mert az lehetetlen. Nem tudtam visszafogni!
Azt mondtam neki: nézd, ott a malacgyerek! De az nem jó, a malac az nem
jó! Szabályosan fölöltöztetett! Rám adta a pulcsit, mindent… hagytam magam…
mit tudom én, lehet, hogy elmegyek. De mégsem mentem el, órákat
beszélgettünk.
Egymás után szívtam a cigiket, nem tudtam, mit tegyek. Elvigyem a
Györgyöt, vagy ne… Mondtam neki: elviszlek, ott leraklak, bemész, kész!
Apám felajánlotta neki a malacot! Viccbôl! György erre fölkapta magát, hát
gyerünk. De nem fog belehalni?! Mondom neki: nem baj! Azt mondja: macskátok
nincsen? Mindannyian nevettünk. Még ô is… nem tudja, mi van vele,
így még nem volt. Eddig mintha gyûlölte volna a nôket, most meg azt se
tudja, mit csináljon. Ô kimegy a malachoz! Na, gyere, kikísérlek! Mikor menni
akart az ólhoz, mondom: te, kicsi az a malac! Azt mondja: beledöglik?! Bele…
– mondom. Viszszajött. De még egyszer mondta neki apám: eredj a malachoz!
Még egyszer megindult… Én már nem is viszlek sehova, pedig lehet,
hogy elvittelek vóna, de amiket mondsz… tôled minden kitelik! Mondom, majd
egy következô alkalommal.
Az asszonnyal megszûnt a kapcsolatom. György miatt. A feleségemtôl
nem váltam el. Arra van már csak lehetôségem, hogy beteg legyek. Akkor
meg abban találom magam, hogy hibát követtem el. Teszem föl azt, hogy
megismerkedek egy olyan valakivel, aki szimpatikus. Akkor már Jehovától
várom azt, hogy segítsen, hogy az egészségemet ne engedje rosszab-
205