Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
G ÉCZI JÁNOS<br />
aki szintén homoszexuális, valami baja van. Marha jó volt nálunk. Szerettek<br />
ott lenni. György panaszkodott, hogy lánnyal nem volt semmi dolga…<br />
és nagyon vágyik arra, de azt se tudja, hogy kezdje. Nem tud udvarolni,<br />
egy lányra sem mer ránézni. Meg nem is akar, mert fél.<br />
A következô alkalommal is eljött, megígérte, hogy a mexikói számokat<br />
megmutatja. Valahogy nem csíptem a mexikói számokat, vagyis nem mindig.<br />
Mégis végig kellett hallgatni, bár mondtam neki: György, ne hallgassuk<br />
végig, inkább gitározzál, ahogy szoktál, meg muzsikáljunk. Az az<br />
igazság, nem szívesen voltam vele.<br />
Átmentünk Veráékhoz, és a Vera apja arra vette rá, hogy menjen el<br />
vele egy kiskocsmába, majd kísérje, ô meg hegedül. Úgy is volt, bementünk,<br />
ott meg zenészek voltak. Aki megy, az zenél. De inkább elmentek,<br />
megijedtek a gitártól, meg mit tudom én… hát nem jó muzsikusok<br />
lehettek! Sanyi bácsi elkezdett hegedülni, Györgynek nem tetszett<br />
az egész… hogy ô inkább mexikói számokat… üljünk ki itt a kocsma elôtt,<br />
és hallgassuk meg a mexikói számokat. Aztán meghallgatjuk a mexikói<br />
számokat. Nem lehetett vele bírni. Valahogy mégis kibírta. György közben<br />
megfigyelte, hogy Vera nem egy szûz kislány, és azt közölte velem.<br />
Egy ismerôs rendôr ahogy a Verát meglátta, odament hozzá, megpuszilta,<br />
csókolta, ölelgették egymást. Bökdösôdött akkor is… Benne maradt,<br />
hogy Vera ilyen, és mondtuk, hogy ilyen, szereti a fiúkat, ami nem is baj.<br />
Egyszer csak odajön egy lány, és mondja: csatlakozhatnék a társaságotokhoz?<br />
Már piás volt, ismertem tulajdonképpen, többször megállított.<br />
Mondta Jani, hogy nyugodtan gyere a társaságunkba! Annál is inkább,<br />
mondta, mert még balhéztak a feleségével. A lány így-úgy simult a Lacihoz,<br />
Györgyhöz, majd hozzám is. Mindannyiunkhoz. Csodálkoztunk. Aztán<br />
a lány mondja, hogy nem kísérne el valaki, csak sétálni, olyan jó az idô… Laci<br />
mindjárt vállalkozott, megyek.<br />
Jani fölkapta a cukrot… fôleg, amikor a felesége, a Mari azt mondta a<br />
lánynak, hogy képzeled te, a mi társaságunkba jössz? Van neked férjed, szórakozzál<br />
azzal! Miért akarod megrontani a mi kapcsolatunkat! A két nô veszekedett, Jani<br />
azt mondta a feleségének, tessék visszaadni a lakáskulcsot, én otthon fogok<br />
aludni. Kibaszok veled, amiért te kibasztál velem!…<br />
György nyakába borult a nô, a György meg csak állt, és bámult… egy<br />
szava nem volt! Ment vele. A György egy szót se szólt, a magnó a kezében,<br />
a gitárt én fogtam meg, a mexikói számok szóltak, a lány meg a nyakába<br />
borult állandóan. S a György meg remegett. Mondom: mi van veled,<br />
György?! Azt mondja, nem tudja! Mint aki elvesztette az eszét.<br />
Jó lenne egy eresz alá bemenni, nagyon esik az esô. Alig volt valami a lányon,<br />
azt hiszem, csak a póló, teljesen csuromvíz volt. Odaadtam neki a<br />
kabátomat. Elázott a kabát is rajta, minden elázott, mert jött-ment. Végül<br />
leült a György ölébe. Kérdezte: mi van ezzel a sráccal? Mondom: tizenöt<br />
204