Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Mondtam, mondd meg, hogy egy ujjal se nyúltam hozzád. És akkor azt mondta,
nem bántott – és megnyugodott.
Másnap szó esett arról, hogy húzogattuk a paplant, és akkor nagyot rúgott.
Te gazember! – mondta az após. Ez most tényleg kikel magából. Elkezdtem
gondolkodni; az orvosok akarták ezt, hiába mondtam, nem akarom.
Na jól van, csinálom. Csak a düh. Kiabáltam, hogy a kurva életbe!, és akkor
belevágtam a fejemet az ajtófélfába, háromszor egymás után.
Etelka kipattant az ágyból, szócsaták következtek. Nagyon dühös voltam,
de tudtam, hogy miért. Miért vágtál bele, tönkreteszed a házunkat, te aljas,
te piszok!!! Meg tudtam volna ott a helyben vágni. Fogtam magam, szépen
felöltöztem, hogy hazamegyek. Egyszer s mindenkorra. Akár levél, akár papír,
már nem számít semmit… ennek már egyszer s mindenkorra vége.
Úgyhogy sok különlét után külön vagyunk. Bár jöttek, hogy küldjek
pénzt. Valami ilyesmit írtak. Gondoskodni kell meg s a többi. Tisztelettel közöljük…
meg ilyesmi. Volt már pénzem. Eltelt egy-két hónap, betegállományban
voltam, ideggondozókba jártam. Ott is azt mondták, jobb, hogy
így vagyunk, ismerték kezdettôl fogva a problémámat, de mondták, hogy
az impotencia nem valódi. Mondták, majd ha valakivel nem sikerült szeretkeznem,
utána foglalkoznak ezzel.
Gondolkoztam azon, hogy mit olvastam a könyvekben, milyen példákat
láttam, attól tartottam, hogy a harmadik változatban vagyok már,
hogy fel se áll a faszom. Gyakoroltam, hogyha fölállna, már az is eredmény
lenne. De mindig a könyvre gondoltam, és így sohase állt fel rendesen.
Olyan rossz érzés volt. Mégis csináltam, hogy növeljem az önbizalmamat,
legalább addig jussak el, hogy rendesen felállítsam. Nem sikerült.
Még rosszabb volt. Lehet, hogy akkor rontottam el mindent. Próbáltam,
próbálgattam, de a nagy igyekezet ellenére se sikerült, és akkor mindig
rosszul voltam.
Éjszakánként anyámék felébredtek a nagy sóhajtozásra, meg a mit tudom
én, mire, fölültem, azt se tudtam, mit csináljak, jöjjek-menjek, dühöngtem.
Nem mondtam el nekik, mi történt, csak azt, hogy a fejem fáj,
mert nem mondhattam mást. Reggel újra próbáltam, hátha sikerül, de akkor
se sikerülhetett, jöttek-mentek a szobában. A teljes merevedés nem történt
meg. Akkor már ismét jártam az ideggondozóba. Mondták, hogy nekem
kielégülési problémáim vannak, és a legjobb lenne, ha elválnék.
Ahányszor elhatároztam, hogy szólok Etelkának, annyiszor jöttek az
újabb problémák: jött a gyerek! Lehet, hogy kötni fog majd az Etelka, lehet,
hogy boldog lesz velem, még mindig nem tudtam mit csinálni. Egyre
rosszabb lett a hangulatom.
Megmondtam neki: gyere el, amikor csak akarsz, de nem tudok veled élni.
Amint nem volt velem, máris élményszerûbben láttam a világot. Jobb volt
a vérnyomásom, kipirult az arcom. Majd ismét jöttek a rossz érzéseim.
Foglalkoztattak a gondolatok, mintha igaz lett volna az, hogy megerôsza-
194