Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Etelka ismét egy jó darab ideig nálunk volt, hetekig, de láttam, mégse
lesz ez jó. Letargiában vagyok, nem jó az egész. Megmondtam neki! Bátrabb
voltam. Rendszerint mindig sírt, bôgött, megsajnáltam, és másnap újra
kezdôdött ez a magyarázkodás. Megint ezt csináltad! Megint így!
Magnóba belebeszéltem. Nem is akartam én már vele beszélni. Beszéltem
a magnóba, és mikor jött, bekapcsoltam, mikor kiment, lekapcsoltam.
Amikor megint jött, bekapcsoltam. Egy napot tartott, nem mindennap
csináltam. Nem akartam én kiborítani. Ott elmondtam, hogy milyen
erôszakosan rávettek, hülye voltam, hogy belementem, és nem tudom neki megmondani,
hogy hagyjon békét! Ki vagyok készülve! Tönkretesznek! Olyanok
ezek a népek, mint a sátán. Mint a kígyóbôrbe bújt ördögök. Szóval… úgy
vezettek félre, ilyeneket mondtam.
A kórházban megismertem egy asszonyt
Kértem Jehovát, hogy segítsen. Ezt sokszor megtettem. Azt kértem,
hogy vagy pusztuljak el, változtassa meg a szívemet, Etelkát változtassa
meg, hozzon összhangba bennünket, vagy válasszon örökre szét. Nincs
kôbôl a szívem, a fejem vasból, hiszen akkor mindent el tudnék viselni, de
nem tudok.
Elmondtam, Etelka hogy luftbalmozik, hogy miket mûvel, hogy nem
ért semmihez, nem is akar dolgozni. Egyszerûen úgy kell arrább tenni…
beszélgetni nem tudok vele. Már a Bibliáról is beszélgettem vele, az se érdekli.
De ha szórakozásról beszélek, akkor fölcsillan a szeme, hogy hová
megyünk? Ha itt az éjszaka, annak örül, de a maga módján, semmi olyan
jó, amit elképzel az ember, hogy na, most jó lesz… hát itt sincs megértés! A
mindennapi életben sincs megértés.
Elmondtam, hogyan akartam, hogy éljünk, s miért nem jó együtt élni. Azt
se tudom, fiú vagyok-e vagy lány! Azt állapították meg, hogy konverziós neurózisom
van, föl is lapozták, és mondták, nôk is élnek ilyennel. Mondom,
nem kell, hogy ilyenek éljenek, azt akarom, hogy ilyennel ne éljen senki.
Miért nem hagy el engem Etelka, miért erôszakoskodik mindig?! Hagyjon
engem nyugodtan!
Újra írt egy levelet, menjek el. Nem mentem. Ô jött el. Tudtam, hogy
jön, átmentem a szomszédba, a rokonok is mondták, gyere át, hagyd a fenébe,
ne törôdj vele. De az ablakhoz közel álltam, hogy láthassam. Nem sikerült
látni, elment. Hagyott egy levelet, hogy a nagybátyjánál van, menjek
oda, megtalálhatom. Olyasmit mondott neki az anyám, hogy elmentem, és
ô azt hihette, hogy hozzájuk.
Mondták, szép volt a feleségem, ki volt sütve a haja. Kezdett fájni a szívem,
hogy miért, magam sem tudom. Ledôltem, rosszul éreztem magam.
A fene, azért sem megyek vissza!
191