Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
de hát úgy… ezt anyuval is beszéljük meg, tehát… még nem. Maradj anyádnak, én<br />
is maradok anyámnak! Ezzel be is fejeztem, többet nem szóltam.<br />
Sürgette az anyja, hogy menjen le a kiskonyhába, mert ott van a kád, és<br />
ott szokott fürdeni. Kijelentettem, megyek haza, nem hálok itt. De még beszélgethetünk.<br />
Magára zárta az ajtót, hogy ô fürdik, és kiabált. Szerettem volna<br />
megmondani neki, hogy ne legyen tragédia, így a legjobb, fejezzük be egyszer<br />
s mindenkorra, vagy legalább egy jó hosszú idôre az egészet, jobb, ha<br />
külön megyünk, mert kriminális az, ami velem történik. Nem bírom ki!<br />
Fürdeni ment, onnan kiabált az anyjának: Anyu, beszélj vele! Nekem<br />
meg, hogy beszéljek az anyjával! Nem szóltam, hallgattam, én nem beszélek<br />
az anyjával… minek?! Végül az anyja kicsípte magát, készült valahová,<br />
mindegy… odajön, és mondja: itt vagyok, állok a rendelkezésedre!<br />
Láttam az idegfeszültséget, amiben volt, én sem voltam jó állapotban,<br />
kicsit ingerült is voltam, s azt mondtam neki: mindent megbeszéltem, nincs<br />
arra szükség, hogy még külön magyarázatot adjak. Akkor elkezdte a magáét: te<br />
oláh cigány, te ilyen, te olyan, mindennek elmondott, boszorkány az anyám…<br />
mindennek, ami eszébe jutott. Kezdett remegni a szám, de nem szóltam,<br />
csak annyit: maguk akarták az egészet. Tudhatták, milyen következménye lesz a<br />
dolognak. Miért nem gondolkodtak elôre.<br />
Etelka kiabált, hogy anyu, hagyjad! Ne bántsd! Sírt-rítt, de be volt zárva<br />
az ajtó, fürdött, nem tudott kirohanni. Jobb, ha nem rohansz ki, hogy mondja<br />
anyád a magáét. Végül kijött. Add ide a cuccot, ami még van, és elköszönök egyszer<br />
s mindenkorra. A pénzemet otthagytam, nem volt rá szükségem.<br />
Hazamentem. Aztán mégis nyugtalanítani kezdett, hogy mi van Etelkával.<br />
Elmentem szórakozni ide-oda, próbáltam élvezni a szabadságot.<br />
Mindent próbáltam csinálni, gyakoroltam a munkát… Szóval mindenben a<br />
régi akartam lenni…<br />
Fáradt voltam. És ha eljöttek a testvérek hozzánk, ha nálunk volt a gyülekezet,<br />
rendszerint a konyhában tartózkodtam, mert ott le tudtam feküdni,<br />
aluszékony voltam. Ezt megértették, látható volt rajtam a betegség. Különösebben<br />
nem érdeklôdtek, semmit nem segítettek. Az igazságban próbáltak<br />
megerôsíteni. Jehovára bízzam terveimet, mert az megoldja.<br />
Elmentem egy személyhez, hogy mit csináljunk ebben a helyzetben? És<br />
azt mondta, bizony, bizony vissza kell mennem. Ki kell jelentenem, hogy<br />
Jehova tanúja vagyok, és én nem egyezek bele abba, hogy elvetesse esetleg<br />
a gyereket. Várjunk!… Mert direkt úgy hagytam ott Etelkát, hogy elvetethesse<br />
a gyereket, mert még idejében van.<br />
Aztán írt egy levelet, hogy beszélni akar velem. A gyereket elvetesse vagy<br />
ne vetesse… Vagy mi legyen, hogy legyen. Elmentem, és közöltem, hogy a gyereket<br />
nem vetetheti el, nem egyezem bele. Így!<br />
Azt mondta, hogy köteles vagyok vele élni, de amennyiben nem akarok, külön<br />
élhetek, de meg kell mondanom, hogy Jehova-tanú vagyok, és nem egyezhetek<br />
bele, hogy elvegyék a gyereket.<br />
190
Change language