Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
tanúi vagyunk!? Magamban gondoltam, hogy vagyunk? Hát azok vagytok
tulajdonképpen?! Tudtuk, hogy milyen választ fogunk kapni – ezt egyszerûen
nem szabad, mert ez emberölés. Egy ember életét vesszük el.
Az anyós és az após is döntôképtelen volt. Egy szavad sincs? Mondom
nekik, beszélek én, mirôl beszéljek? De nem vagyok valami jól.
Mondták, hogy rafinált vagyok, mondom nekik: igaz! Bár még azabb
lennék! Aztán, hogy én lassú víz partot mos vagyok. Így mondták! Csak
hallgatok, és figyelek. Mondtam nekik, hogy nem titkolódzok, bár értelmesebb
lennék! Megmondtam nekik… mert célozgattak, cikiztek, szerették
volna, ha Etelkát nagyon szeretném, megtennék érte mindent, elhalmoznám
javakkal, ruhákkal, cipôkkel… mindennel.
Végén aztán szóba került, hogyan vannak anyámék, apámék. Már
konfliktus egyszer kialakult azzal, hogy anyám elmondta mindennek
ôket, lehet, hogy ô a hibás, mit tudom én, ezt nem lehet megállapítani, de
szerettem volna, ha oldódik a huzavona. Felületesen érdeklôdtek. Etelkát
is kérdezték, hogy érezted magad közöttük, szerették volna, ha enyhülés következik,
és ôk is többet beszélgetnének egymással. Talán ez hoz valami
enyhülést.
Szerettem volna négyszemközt beszélni az apósommal, hogy már milyen
következményei vannak a házasságnak. Apám mondta, ha ezt nem
mered megtenni, akkor bizonyos, hogy eljövünk, és majd elmondom a kifogásokat.
Etelka tartott attól, hogy kiderül majd, milyen a kapcsolatunk, hogy hisztizik,
hogy én nyavalyás vagyok, veszekedik, kitörtem magamból, de bántani
soha nem bántottam, szócsaták hangzottak el, de megcsillapodott
mindig, hisztérikusan sír, zokog, a vasútnak akar szaladni, hát megsajnálom;
utánarohanok, átölelem, mi bajod? Nem akartalak bántani! Ha nem tudtam
megvigasztalni, sokáig sír, ha meg tudtam, akkor hamar abbahagyja.
Gondoltam már, ha legközelebb nekiszalad a vasútnak, én nem fogok
utánaszaladni, csak a másik oldalán szaladok a töltésnek. És ezt is csináltam!
Megindultam a vasútnak én is. Ô elszaladt az egyiken, én szaladtam
a másikon. Ekkor ô megállt. Akkor én is megálltam, és mikor visszaballagtam,
akkor ô is visszaballagott.
Megmozgattak mindent, mikor megérkeztünk, és tudták, hogy gyerek
lesz, hogyan tudnának megdönteni abban az elhatározásomban, hogy nálunk
lakjunk. Fölhoztak mindent. Buzdítottak új munkalehetôségekkel, többet
keresünk, közelebb lesz, együtt fogunk majd járni az apóssal. A nagymamája
is odaadja a szobáját, meg örökölhetünk, meg gombászhatunk,
gesztenyézhetünk, a vesszô is közel van, a régi házat mûhelynek csinálják
meg, tartunk jószágokat, hogy a kiskonyha legyen a mienk, és csak 1500 forintot
kell hogy adjak, és gondoskodik a kajánkról. Mindent megmozgatott
azért, hogy mégiscsak tessen, vonzó legyen számomra az a hely!
Apámék mondták, ha oda elmész, menjél, de a következményét magad fogod
viselni! Nem szólunk bele. De itt fogod hagyni a munkahelyedet, ez biztosítaná
188