Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Apám inkább nem szólt, egyszerûen nem foglalkozott velem, vagy csúnyán
nézett, s annyit mondott: gyerek, nem lesz ez így jó, már megint ott vannak
a kosarak, itt fognak maradni, és én fogom ismét elvégezni. Aztán jött az
egyik, a másik személy, szintén testvérek, tudtam, hogy kinek mi a programja,
és miben kell segítenem. Most gázt vinni, most vizet, mert a kút,
ami neki van, az közel van a Dunához, és rigolyás, nem tud abból inni, neki
artézi víz kell. No, jó, szaladtam artézi vízért. Ott van a nôvérem, neki
olaj kell, aztán gáz kell, oda is elrohantam, aztán csekkeket vittem el.
Sokan kiszolgáltatták magukat velem. Ott voltak a rokonok is. Ha tudtam,
hogy ólat csinálnak, nem kellett engem kérni. Azt meg ezért csináltam.
Ismét beteg lettem, anyám kijelentéseket tett, hogy mindennek Etelka az
oka!
Sokszor kértem Etelkát, hogy segítsen nekem, akár a szüleivel szemben
is, de mintha akkor hallotta volna elôször. Hiába szóltam háromszor. Mindig
bosszantott, ahogyan viselkedett. Nagyon csúnyán ült, láttam, hogy
mennyire tehetetlen. Menj odébb, vagy arrébb raklak. Kérni nem szerettem.
Egyszer, ha kértem, és nem csinálta meg, másodjára már nemigen kértem.
Parancsolni nem tudtam. Hiába szóltak rá a szüleim, csépelték, de hiába.
Nekem az volt a szokásom, hogy leköptem.
Egy este történt elôször, hogy leköptem. Kikeltem magamból, haragudtam
rá. Hiába mondtam meg neki, hogy szemét nô, anyád se különb, erôszakosak
vagytok, már nem tudtam szavakat találni. De nem mondtam meg
neki, hogy hülye. Nem nagyon bántottam, de ô se engem. Mondtam neki,
hogy szopjál le.
Szeptember végétôl hiába mondtam Etelkának, hogy menjen el. Volt rá
eset, hogy elment, de vissza is jött.
Mindig mondogattam Etelkának, hogy el kéne válni, gyerek sincsen, a
szexuális kapcsolatunk se normális. Én ráhajtottam arra, hogy jó legyen a
szexuális életünk, tapasztalatokat gyûjtöttem, sokat beszélgettem a haverokkal,
könyveket olvastam, tanácsokat kértem.
Úgy alakítottam a dolgot, hogy ne tûnjék ki, hogy én kérdezek, mintha
csak beszélgetnénk. Mindig az volt a kérdésem, neked milyen volt. Mintha
élménybeszámolóra lennék kíváncsi. Mondtam, hogy nekem is jó, de neked
milyen?
Hiába törvényes a házasságunk, akkor se jó. Ezt naponta többször elmondtam
neki, fôleg, ha elkezdett baszogatni. Etelka egyszer mondta,
hogy szeretné az anyjáékat látni. Mondtam, hogy elôtte el kell még mennünk
egy beszélgetésre, és utána mindjárt megyünk hozzájuk.
Az anyósomék tudták, hogy mi gyógykezelésre járunk, állandóan kötözködtek
velem, hogy miért van erre szükségem, az ágyban mûködjek inkább,
ne ott, a férfiasságomat cikizték, azért megyek a doktornôhöz, mert
az fel tud izgatni, de hát úgyse tudok a szerszámommal semmit se csi-
183