Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
Rájöttek, hogy mi van. Hát – azt mondta az após – ha nem, hát… hát akkor<br />
döntsek. De már akkor benn voltak az okmányok. Mondta az anyós,<br />
gyere még ma hozzánk, gondolkozzál rajta, holnap lenne az esküvô. Mindent bedobtak<br />
ennek érdekében. Beszélgettünk a vonatban, Etelka dolgozni fog<br />
menni, szépen fog öltözni, és olyan életet fog élni, mint mások, hogy egyik fiú után<br />
a másik. Közben én hallgattam. Az após, mint a farkasok, le s föl járt. Megérkeztünk<br />
hozzájuk, volt náluk egy lány egy kisfiúval, elkezdtem studérozni,<br />
nekünk is születni fog egy gyerek, talán összehoz majd bennünket.<br />
Az após állandóan figyelt. Várta, hogy mondjam: rendben van, elmegyünk<br />
a házasságkötô terembe. Etelka is bejárkált a szobába, mert az anyjával<br />
közben a konyhába lementek, beszélgettek. Ezt már furcsálltam, hogy<br />
ezek mit csinálnak tudtomon kívül. Ott ültem a szobában, spekuláltam, az<br />
após meg szüntelen: na, így, na úgy…? Hát mondom: legyen!!<br />
Az após örömmel rázott velem kezet. Gyorsan menjünk a tanúért, késô<br />
van! Együnk is valamit, mielôtt még elmegyünk.<br />
Mentem a konyhába, lehívott az anyós, mondja: nem akarok én neked fejfájást<br />
okozni, ha nem akarod, menj haza! Azt a kurva életbe, hát milyen népek<br />
ezek?! – nagyon szomorú voltam. Elkezdtem bôgni. Hát tényleg szereted az<br />
Etelkát?<br />
Másnap volt az esküvô. Pihengettem, aludtam, de olyan rossz szemmel<br />
néztek rám azért, hogy aludtam, én meg rájuk, hogy milyen rossz szemmel<br />
néznek rám. Egy jó fürdôt csináltam. Utána szépen megfésültem a hajamat,<br />
az anyós leültetett, valami púdert alkalmazott, bekente az arcomat,<br />
mert nagyon sápadt voltam. Kenôcsökkel próbált helyrehozni, szemüveget<br />
adott rám. Mondom neki, semmi ruhám nincs! Egy rossz ruha van rajtam.<br />
Azt mondta, a férjének van egy öltönye, egy kockás öltönye… És én<br />
ezt meg is álmodtam! Nem tudom, hogy van-e jelentôsége egyáltalán az<br />
álomnak, de azt álmodtam, hogy kockás ruhában megyek az anyakönyvvezetô<br />
elé. Kockás kabátot kaptam, a nadrág is olyan volt. A tanú már várt<br />
bennünket. Így mentünk be a házasságkötô terembe. Ott aztán egymás<br />
mellé leültünk, és akkor kérdezte Etelka, mit kell itt csinálni?<br />
Azt kell mondani mindenre, igen! Jól belevésték az elmémbe, hogy<br />
igennel válaszoljak. Aztán nem volt elég egy tanú, mert nem tudtunk elmenni<br />
ahhoz, aki Kispesten lakik. Az utcáról behívtunk valakit. Az anyós<br />
egy egyszerû otthoni ruhában jött el.<br />
A házasságkötô nagyot nézett, mikor meglátott bennünket. Valamit<br />
furcsállt. Ô megtette a kötelességét. Bekapcsolta a lemezjátszót, a nászindulót.<br />
Elmondta, hogy mint akik megismerték egymást, akik szeretik egymást,<br />
jóban-rosszban együtt vagyunk, együtt leszünk, a szeretetet így fejezzük ki,<br />
hogy mink egymást szeressük, hogy házasságot kötünk egymással, és egy örök<br />
életre, tehát nem egy bizonyos ideig, hanem egy életre. Hogy jól meggondoltuk,<br />
biztos jól meggondoltuk, hisz most már itt vagyunk, nem véletlenül vagyunk<br />
itt… Akkor a gyûrût meg kellett cserélni. Észrevettem, a körmömet nem<br />
178