02.11.2014 Views

Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

G ÉCZI JÁNOS<br />

Rájöttek, hogy mi van. Hát – azt mondta az após – ha nem, hát… hát akkor<br />

döntsek. De már akkor benn voltak az okmányok. Mondta az anyós,<br />

gyere még ma hozzánk, gondolkozzál rajta, holnap lenne az esküvô. Mindent bedobtak<br />

ennek érdekében. Beszélgettünk a vonatban, Etelka dolgozni fog<br />

menni, szépen fog öltözni, és olyan életet fog élni, mint mások, hogy egyik fiú után<br />

a másik. Közben én hallgattam. Az após, mint a farkasok, le s föl járt. Megérkeztünk<br />

hozzájuk, volt náluk egy lány egy kisfiúval, elkezdtem studérozni,<br />

nekünk is születni fog egy gyerek, talán összehoz majd bennünket.<br />

Az após állandóan figyelt. Várta, hogy mondjam: rendben van, elmegyünk<br />

a házasságkötô terembe. Etelka is bejárkált a szobába, mert az anyjával<br />

közben a konyhába lementek, beszélgettek. Ezt már furcsálltam, hogy<br />

ezek mit csinálnak tudtomon kívül. Ott ültem a szobában, spekuláltam, az<br />

após meg szüntelen: na, így, na úgy…? Hát mondom: legyen!!<br />

Az após örömmel rázott velem kezet. Gyorsan menjünk a tanúért, késô<br />

van! Együnk is valamit, mielôtt még elmegyünk.<br />

Mentem a konyhába, lehívott az anyós, mondja: nem akarok én neked fejfájást<br />

okozni, ha nem akarod, menj haza! Azt a kurva életbe, hát milyen népek<br />

ezek?! – nagyon szomorú voltam. Elkezdtem bôgni. Hát tényleg szereted az<br />

Etelkát?<br />

Másnap volt az esküvô. Pihengettem, aludtam, de olyan rossz szemmel<br />

néztek rám azért, hogy aludtam, én meg rájuk, hogy milyen rossz szemmel<br />

néznek rám. Egy jó fürdôt csináltam. Utána szépen megfésültem a hajamat,<br />

az anyós leültetett, valami púdert alkalmazott, bekente az arcomat,<br />

mert nagyon sápadt voltam. Kenôcsökkel próbált helyrehozni, szemüveget<br />

adott rám. Mondom neki, semmi ruhám nincs! Egy rossz ruha van rajtam.<br />

Azt mondta, a férjének van egy öltönye, egy kockás öltönye… És én<br />

ezt meg is álmodtam! Nem tudom, hogy van-e jelentôsége egyáltalán az<br />

álomnak, de azt álmodtam, hogy kockás ruhában megyek az anyakönyvvezetô<br />

elé. Kockás kabátot kaptam, a nadrág is olyan volt. A tanú már várt<br />

bennünket. Így mentünk be a házasságkötô terembe. Ott aztán egymás<br />

mellé leültünk, és akkor kérdezte Etelka, mit kell itt csinálni?<br />

Azt kell mondani mindenre, igen! Jól belevésték az elmémbe, hogy<br />

igennel válaszoljak. Aztán nem volt elég egy tanú, mert nem tudtunk elmenni<br />

ahhoz, aki Kispesten lakik. Az utcáról behívtunk valakit. Az anyós<br />

egy egyszerû otthoni ruhában jött el.<br />

A házasságkötô nagyot nézett, mikor meglátott bennünket. Valamit<br />

furcsállt. Ô megtette a kötelességét. Bekapcsolta a lemezjátszót, a nászindulót.<br />

Elmondta, hogy mint akik megismerték egymást, akik szeretik egymást,<br />

jóban-rosszban együtt vagyunk, együtt leszünk, a szeretetet így fejezzük ki,<br />

hogy mink egymást szeressük, hogy házasságot kötünk egymással, és egy örök<br />

életre, tehát nem egy bizonyos ideig, hanem egy életre. Hogy jól meggondoltuk,<br />

biztos jól meggondoltuk, hisz most már itt vagyunk, nem véletlenül vagyunk<br />

itt… Akkor a gyûrût meg kellett cserélni. Észrevettem, a körmömet nem<br />

178

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!