Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Feküdtem az ágyban, akármire néztem, nem láttam határozottan a tárgyak
körvonalait, élményszerûen nem jelentkezett semmi, minden sivár
volt, nem tudtam örülni, és napokat aludtam keresztül. Mondtam, hogy
nem tudok hazamenni, sírtam is, aztán olyanokat is bizonygattam, hogy
nincs semmi bajom, csak nemi kapcsolatra van szükségem. És Etelka lesz
az, aki ezt lehetôvé teszi. Korábban is mondták nekem, hogy ez a problémám,
a barátaim, a haverjaim, mindent mondtak nekem, egy kicsit mindig
nevettem rajtuk, akkor is fölajánlottak lányokat, olyanok se voltak,
mint az Etelka, de arra gondoltam, hogy nem tudok kielégülni, meg ôket
se tudnám kielégíteni. Nem is érthették meg. Nem merem elkezdeni. Attól
féltem, hogy nem jól csinálom, meg úgyse fog menni.
Egy esetben elmentünk egy szórakozóhelyre, és odaadtak egy csomó
pénzt… ha szükségem van rá. A Savoy bárba mentünk, jó volt, majdnem
meztelenül táncoltak a nôk. Egy nôt küldtek oda hozzám, de én mondtam
a többieknek, hogy nem találok benne fantáziát.
Etettek velem tatárbifszteket is, annak éreztem a hatását, az az étel kiváltotta
a merevedést. Lefeküdtem, éreztem a hatást. Gondoltam, hogy
megpróbálom. Sikerült. Erre egy órára ismét csak sikerült. Reggelenként
magától is felállt már, nem is kellett segítenem. De nem jelentett élményt,
mint valamikor. Azóta sem jelentett élményt. A fôorvos mondta, hogy nem
hiszi, hogy a házasságban is impotens leszek.
Az orvos felajánlotta, hogy kimegy a szobából, amikor bent lesz Etelka.
Mondtam, erkölcsi okok miatt nem lehet nemi kapcsolatom házasság elôtt. Akkor
mondta, nôsüljek meg. Mindjárt megcsinálta a zárójelentésemet.
Etelka örült, hogy kijöttem. Aztán, ahogy egyre múltak a napok, úgy
egyre kevésbé volt kedvem hozzá, megláttam a hibáit. De azért elmentünk
bejelentkezni. Közben megtanultam csókolózni. Július hetedikén történt. Élmény
volt. Mentünk a galambokat etetni, nem látott senki bennünket. Az elsô
csókolózás után, este azt hittem, hogy nem lesz semmi, de odajött Etelka
az ágyamhoz, mert nálunk volt, megcsókolt, és úgy ment lefeküdni. Ha a
párna a számhoz ért, mindjárt a csókolózásra gondoltam. Ó, hát, gondoltam,
ennek tényleg gyógyító hatása van. Lefeküdtünk, Etelka anyámmal meg apámmal,
én kint a konyhában, aztán, hogy a nôvérem is elaludt, én bementem a
szobába. Azt hittem, hogy alszik, de nem aludt. Mosolygott. Direkt nem
akartam magamtól bemenni, kíváncsi voltam, mennyire akarja! Mondtam,
hogy nem merem, pedig egy kicsit akartam, meg az is volt, hogy nem merem.
Nagyon akarta. Csókolóztunk. Anyám mocorogni kezdett, megijedtem.
Ezt követô éjszaka ô jött ki, mert mondtam, én nem megyek be. Akkor
már kombiné se volt rajta, majdnem meztelen volt. Magunk voltunk a
konyhában. De féltem, hogy anyám kijön, szokása volt neki éjszaka kijönni.
Oldalt, egymás mellett feküdtünk, és bennem izgalmak voltak.
Aztán már voltak olyan esték is, amikor már nem az ágyon feküdtem,
hanem rajta. Néha majdnem sikerült kielégülni. Simogattuk egymást.
173