Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
ott voltam. Beszélgettünk. Azt vettük észre, hogy három óra, négy óra, lassan
haza kell menni, hajnal lett. Cigánybál volt, csak cigányok voltak. Etelka
sokukkal elment táncolni.
Állandóan jött hozzá egy lány, hogy üzen neki egy fiú, meg ilyesmi. Leveleket,
papírokat küldözgettek neki. Közben nekem mesélt, hogy ez kicsoda,
az kicsoda, milyennek ismeri ôket, ezek ilyen népek, azok olyan népek,
ô szereti nagyon megnézni magát, nagyon szereti tanulmányozni a
Bibliát, hisz benne, és hamarosan alá fog merítkezni. Én is mondtam neki
a tapasztalataimat. Mondta, hogy eddig nem járt sehova, ez az elsô alkalom.
Mondtam, hogy nekem is. Ott tartottunk a beszélgetésben, hogy
mi lesz ezek után.
A nagynéném férje nagyon berúgott. Mondta az unokatestvérem, vigyük
haza. El kell mennem, haza kell vinnünk a bátyámat, nagyon részeg. De az
nem akart elmozdulni a helyérôl, folyton csak ivott, aztán újra ivott, csókolgatta
a zenészeket. Folytatta a mulatozást. Lehetetlen volt hazacsalogatni.
Nem mentem haza. Ô azon idô alatt is táncolt, amíg én foglalkoztam a
nagynéném férjével. Nem zavartatta magát. Kérdezte, mikor találkozzunk
legközelebb? Aztán mondtam neki, hogy amikor neki jó. Pénteken. Jövô héten.
Furcsa volt, hogy miért nem szombaton vagy vasárnap. Aztán elfeledtem,
hogy a jövô hét pénteket mondta, vagy az azt követô pénteket. Az azt követô
pénteken mentem el hozzájuk.
Amikor elköszöntem tôlük reggel, mondtam, hogy anyám is itt van, a nagynénéméknél,
majd délután lejövünk hozzájuk. Anyám szeretne velük megismerkedni.
Ti is Jehova tanúi vagytok, mi is, megismerkedünk egymással. Jól van.
Nem találtuk ôket otthon, be voltak zárva. Az apja, anyja a kocsmában
volt. Az apja részeg volt, annyit italozott. A bátyja szintén. Etelkát láttam,
egy fiúval beszélt, nem tudtam, hogy ki az, de már sejtettem, hogy itt valami
nincs rendjén.
Etelka meglepôdött, mondtam, itt van anyám, bemutattam neki, aztán ô
bemutatott az apjának, anyjának. Csatlakoztunk a társasághoz, beszélgettünk,
anyám beszélgetett Etelkával, az apja meg velem. Mondta,
hogy szeretné, ha a veje lennék.
Beszélgettünk az igazságról is. Errôl mindig szerettem beszélni. Elmondta
a tapasztalatait, hogy járt az egyik testvér, milyen élményekben
volt része, hogy tudott igazságot tenni. Mondta, rossz szemmel néznek rá a
munkahelyén. Megértettük, mert minket is rossz szemmel néznek. Nekem
eddig nem volt sikerélményem, egy másik lányt, az Ilont is ismertem, de
ott sem volt sikerélményem. Akkor Etelka hirtelen: nem akar férjhez menni.
Az apja buzdította, hogy menjen férjhez. Elkámpicsorodtam. Holott nem
is az isten tudja, micsoda szépség! Akkor tizennégy éves volt!
Két hét múlva betoppantam Etelkáékhoz, meglepôdtem. Táncolt a
bátyjával, átölelve. Nagyon furcsa volt. Testvérek, miért ne táncolhatná-
169