Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
víz alá merítkezés. Elmagyarázták ezt nekünk. Ez nem a bûnöknek a lemosását
jelenti, hanem hogy új életet kezdünk, amit már tudunk, a gyakorlatban
is meg kell valósítani. Amint Jézus tette azt, amikor Jánoshoz
ment, és azt mondta, merítsél alá. Imhol vagyok, Atyám, hogy a te akaratodat
cselekedjem. Jézus is ezt mondta, tehát nekünk is ezt kellett mondani alámerítkezéskor.
A nyolcvan kérdés átvétele egy hónapig tartott.
Én az utolsó napon rosszul éreztem magamat a korábbi bûneim miatt.
Anyám, én nem megyek! Nem tartom magamat alkalmasnak arra, hogy alámerítsenek.
Mindig feszültség van bennem, ha köztük vagyok. Szigorúak a korlátok,
nem tudok ezeknek megfelelôen élni. Az egyéniségem még nem alakult át.
Érdekes módon ekkor már nem szegtem meg a törvényeket. Én voltam
egyedül, aki betartottam. És én nem mertem vállalkozni erre mégsem! De
aztán elmentem, hónapokkal késôbb.
Egy medencében voltunk a Dagályban, és úgy csináltuk, hogy mások
ne vegyék észre. A testvérek elkísértek bennünket, kocsival mentünk. A
Dagály fürdôben, mint aki fürödni készül, fürdônadrágokban bementünk
a vízbe. Azt hiszem, egy-két lány volt, meg több idôsebb asszony. Be kellett
merítkezni, ez annyit jelent, hogy bementünk a fürdôbe, és mikor nem
vettek észre bennünket, akkor azt mondta a vezetô nekem, hogy most –
mint amit János mondott Jézusnak – megkeresztellek az Atyának és a Fiúnak
a nevében. Teljesen bele kellett merülni a vízbe, hogy ellepjen, nem szabadott
semmilyen részünknek kilógni. Nem sikerült elsônek, mert kilógott a
seggem. Másodszorra sikerült. Utána azt mondtam – ezt magamban is
mondhattam –: imhol vagyok, Atyám, hogy a te akaratodat cselekedjem.
Nem engedte a szemem, ideges voltam és feszült! Elmentem a nyolcvan
pontot átvenni, de mikor az alámerítkezésre került a sor, akkor elôször
nem mentem el. Aki vezette a tanulmányozást, nagyon elszomorodott.
Én sírtam, most mit csináljak?! Úgy elmennék, de úgy nem
akarok… Akkor mondta apám: Hát ahogy érzed! Én nem mondom azt se,
hogy menj, azt se, hogy ne. Ahogy gondolod! Kerestem a cipômet, hogy mit
vegyek föl, de nem találtam. Föl is ébresztett a vezetô bennünket, hogy
készen legyünk, nehogy elaludjunk. Én azért is elaludtam. Anyám, én álmos
vagyok, én nem megyek! Neki egy tragédiát jelentett, ha én nem megyek.
Akkor ô se megy. De azért te csak menjél, ha úgy gondolod, de én nem!
Na jó, ô elment. Nem is készültem erre az alkalomra, mert ha én készülök,
akkor este elrakom a holmijaimat, akkor örülök, de szanaszét volt
mindenem. Nem érzem magam olyannak, nem akarok képmutató lenni. Talán
nem bírom betartani azokat a szabályokat, meg talán ez egy életre fog szólni, s
úgy gondolom, hogy van még idô ahhoz, hogy alámerítkezzek. Csak ez után egy
fél évvel merítkeztem alá.
A nevem megmaradt, csak én is Jehova tanúja lettem. Testvére vagyok a
többinek, és úgy szólítottak, hogy testvér. Tegezôdô viszonyban voltunk immár.
Az idôsekkel is tegeztük egymást, el is várták. Akkor voltam tizenöt éves.
164