Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Apámmal nem volt a legjobb a kapcsolatom. Nekem más nézeteim voltak,
a Bibliát búvárkodtam, abból merítettem a dolgokat, és gyakorlatilag
próbáltam megvalósítani az elveket, apám nem akart vitatkozni velem,
csak szúrós szemekkel nézett rám.
Eljöttek a Jehova tanúi
Mikor eleinte eljöttek a Jehova tanúi, két vén (vén-tisztségviselô), egy házaspár
– nagyon pontosan szoktak jönni, és mindig kedvesek voltak –,
minket gyerekeket is figyelembe vettek; a szüleink minket elküldtek kukoricáért,
vagy hozzunk be valamit. Mindig lassan jöttünk, megvettük a
kukoricát, lemértük, meghoztuk, mivel Verával, az unokahúgommal úgy
gondoltuk, hogy nincs szükségük ránk. Mitôlünk mit várhatnak? A fiatalok
nem szoktak vallásoskodók lenni.
Nem kezdték el soha a beszélgetést. Mondták, hogy igen, nem kezdték el,
miránk vártak. Ránk vártak, hát ennyire fontosak vagyunk? Mondták: igen;
részükre nagyon fontosak vagyunk, mert amit ôk mondani fognak, figyelemmel
kell kísérnünk, és ha akarunk, kérdezzünk. Nem voltam jártas, hogy mi az a
vallás. Tudtam, hogy van egy vallás, megkeresztelik az embert, azt mondják
rá, hogy református. Ennyit tudtam. Idôsek meg öregek szokták ezt
folytatni. Nem is kérdeztem tôlük semmit, csak figyeltem. A tekintetük állandóan
rajtunk volt, és élveztük, hogy szinte várják tôlünk, hogy kérdezzünk,
hozzászóljunk.
Figyeltünk, s ilyenkor nem dohányoztunk. Bár elôször dohányozhattunk.
Késôbb mondták, hogy várjuk ki ezt a kis idôt, még fél óra van hátra,
biztos, hogy cigaretta nélkül is fog menni, ha türelmesek vagyunk. Én
amúgy se vettem volna elô a cigit, mert blamásul éreztem magamat, apámék
is mondták, hogy ne szívjak. Hát milyen szülôk akkor ezek? Apám
mondta, hogy ott szívjam, ahol ô nem látja. Mások elôítéletekkel vannak,
hogy ilyesmit a szülôk megengednek. Bemutatták nekünk a Bibliát, ez a
könyvek könyve, ez az a könyv, amely minden más könyvnél több nyelven
jelenik meg, és ez az a könyv, ami közli velünk Isten arra irányuló elhatározását,
hogy a dolgok új rendszerét hozza létre. Mondták, ha nekünk
hatalmunkban állana, nem tennénk-e meg, hogy véget vessünk a szomorú
állapotoknak és a rosszabbodó világviszonyoknak? Gondolkoztunk,
majd mondtuk, hogy mi is megtennénk, ha hatalmunkban állna. Mondták,
hogy Istennek megvan a hatalma ahhoz, hogy kielégítse az embereknek
a valóságos békére, egészséges életre való vágyát. Kezdték fölcsigázni
az érdeklôdésünket. Felmutatták a Bibliát, a könyvet, milyen fontos eszköz
ez, milyen jó ez a könyv, és ezt nem elég felületesen olvasni, hanem tanulmányozni
kell! Minden embernek kellene egy ilyen könyv a kezébe,
mert ez ad irányadó mértékeket, szabályozza, hogy mit lehet, mit nem.
Fontos, hogy ehhez hozzájussunk. Megbeszélték velünk, mivel nincs Bib-
160