Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
nak, és milyen kocsijuk van, hanem az, hogy hány millió elégedett ember<br />
él ott. Mert ha egy ország nem tudja elérni, hogy az emberek jól érezzék<br />
magukat, megtalálják azt, amit csinálni szeretnek, akkor annak bármilyen<br />
ideológiája is legyen, az rossz.<br />
Ha valami ennyire rossz, akkor mindenki okolható. Én, te, ô. Például,<br />
ha egy ember meghal, mert öngyilkos lesz, akkor nemcsak az az egy ember<br />
és nemcsak a szülei a felelôsek, hanem az összes ember, akivel egész<br />
életében találkozott. Mindenki felelôs azért, hogy ô oda jutott, hogy meghalt.<br />
Ha egy társadalom ennyire hibás, mint ez, ahol ennyi elégedetlen és<br />
boldogtalan ember lakik, akkor mindenki hibáztatható. Én, te, ô. Én persze,<br />
azért, mert nem merek kiállni sehova, és nem merem azt mondani,<br />
hogy nézzétek, itt emberekrôl van szó. Ha ezt mondanám, akkor senki<br />
nem figyelne oda, hanem azt mondanák, jó, bolond ez a gyerek, még hite<br />
van, idealista. Senki nem áll ki, mert kiröhögik, mindenki annyira el van<br />
fásulva, nem hisz semmiben, és az elégedetlenségnek sincs semmi értelme.<br />
Én elégedetlen vagyok, boldogtalan is. Lehet, hogy ezek primitív dolgok,<br />
egyszerû valamik, vagy csak nosztalgia. De én egyszerû ember vagyok,<br />
lehet, hogy csak annak tartom magam, mégis az egyszerû emberek<br />
életében hiszek. A sorsom senkiéhez nem hasonlít, pedig ugyanolyan ráncok<br />
vannak a kezemen, és ugyanolyan orrom és szemem van, mint mindenkinek,<br />
de más a sorsom. Közös a sorsom az emberekkel. Annyiban vagyok<br />
általános eset, hogy én is boldogtalan vagyok, mint a többiek.<br />
Ez olyan, mint a frigidség. Én elítélem a frigiddé válást, és azt mondják,<br />
ha nem akarok frigid lenni, akkor változtathatok rajta. Hát így vagyok én<br />
ezzel is, boldogtalan vagyok, és változtatni akarok rajta. Foglalkozom vele,<br />
és nem akarok olyan igénytelen lenni, mint ebben az országban kilencmillió<br />
ember. Vannak igényeim, és én ezeket nem fogom elfojtani azért,<br />
hogy ez a társadalom jól mûködjön. Azt vettem észre, hogy ez a társadalom,<br />
és majdnem mindegyik, az emberi igények gyarapodásán alapszik.<br />
Amit meg lehet csinálni tízmillió emberrel, velem nem. Nem az ideológiában<br />
látom a hibát, nem azzal állok szemben. Tôlem lehet az ideológia<br />
bármilyen, ami nem törekszik az élet ellen. Bármi, ami megvalósítható társadalmat<br />
von maga után, olyant, amelyben az embereknek meg lehet a feltételük<br />
arra, hogy boldogok legyenek. Mert az emberek itt akarnak boldogok<br />
lenni, és nem más helyen. De nem lehet semmi ok arra, hogy zsarolják<br />
ôket, hogy valami késôbbi ismeretlen állapotért most befogják a szájukat,<br />
és tûrjenek. Mert nem a világpolitika meg a gazdasági helyzet, ami<br />
miatt így állunk, hanem a saját lehetôségeinkkel nem úgy élünk, ahogy élhetnénk,<br />
mert egy csomó tiltás van, amelyek ha nem lennének, sokkal jobb<br />
és szebb körülmények között élhetnénk.<br />
Azokban a dolgokban, amik az életben a legrosszabbak, tehát az alkoholizmus<br />
és az öngyilkosság, azokban ez az ország élen jár. Miért nem vagyunk<br />
elsô helyen például búzatermelésben? Megvan az oka, hogy miért<br />
143