Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
énemmel voltam a legjobb viszonyban, és az, amelyik normális volt, vitatkozott
velem. És akkor a regisztráló én néha közömbösen közbeszólt. Tulajdonképpen
ami én vagyok, az a passzivitás. De ez az énem folyamatosan
sodródik, és azt hiszem, ezért történik velem olyan sok minden.
Dagonya
A KISZ-bôl azért rúgtak ki, mert nem jártam taggyûlésekre, bár én voltam
az agit. prop. titkár. Akkor volt a Charta ‘77. Fel kellett tenni három politikai
kérdést, egyik kérdésemben efelôl tudakozódtam. Fegyelmivel rúgtak
ki, az volt az indok, hogy soha nem járok taggyûlésre, ha meg elmegyek,
akkor lázítok. Otthon iszonyú botrány volt, a szüleim vonalasak, azt
is mondták, nem fognak felvenni se az egyetemre, se a fôiskolára. Utáltam
a KISZ-t, demagógiának éreztem, de még annak se, mert annyira sincs
megszervezve, hogy demagóg legyen. Nincs ezeknek a szervezeteknek
semmiféle jelentôsége, úgy léteznek, hogy nem funkcionálnak. Nincs semmi
hasznuk, kiábrándulni se lehet belôlük, mert nem lehet semmit gondolni
róluk. Én büszke voltam, hogy egy ideológia nélküli szervezetbôl kirúgtak.
Csak a naivság irányított oda, hogy belépjek. Naiv voltam, és azt hittem,
hogy a KISZ az, amit én akartam. Az úttörôk meg a kisdobosok sokkal
lelkesebbek, mint a KISZ-tagok, pedig az is elég nagy takony. A taggyûléseken
megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és aztán mindig kiderült, hogy
senki nem csinált semmit. Ebben az országban minden pontosan olyan,
mint a KISZ. Az ember fokozatosan elveszti a hitét. Azt hittem, a KISZ-ben
van valami, de rájöttem, hogy nincsen semmi. Késôbb azt láttam, hogy a
munkahelyeken sincs semmi. Sehol sem. Sok a hitét vesztett ember.
Meg kéne fogalmazni, hogy miért nem lehet így élni, vagy miért nem
jó így élni. Azt hiszem, ezek a dolgok, ezek a fogalmak eléggé evidensek.
De megfogalmazni nem nagyon lehet. Hogy miért kell innen elmenni, azt
hiszem, annak az az oka, hogy Magyarországon az ember korlátok között
él. Például, nekem ahhoz, hogy éljek, szükségem van arra, hogy mozoghassak.
Az utazás például állati fontos dolog az ember életében, és ennek
is sok a korlátja. Maga az, hogy az ember kétévenként vagy háromévenként
egyszer mehet, rettenetes dolog.
Emlékszem, mikor Amerikában voltam, semmit nem hittek el rólunk,
hogy mi nem akkor megyünk Nyugatra, amikor akarunk. Kérdezték,
hogy mi van akkor, ha holnap Londonban kell ebédelnem. Mondtam, akkor
nem ebédelek.
Dolgoztam én a gyárban is, nyári szünetben. Akkor éreztem meg, hogy
a munkásoknak is rossz. Volt egy film, nem emlékszem a címére, munkásokról
szólt. Egy házaspárról. Tördelték a kezüket, azon izgultak, mi
lesz, ha megtudják, hogy ôk nyilatkoztak. Azt mondták, a munkás itt nem
elégedetlenkedhet. Én éltem kedves juhászokkal, egyszerû emberekkel, és
140