Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Edittel. Magányos voltam. Baromi jóban voltunk. Egy ágyban aludtunk.
Arra ébredtem fel, hogy simogat, bôgni kezdtem. Mondtam, hogy nekem
már mindegy, férfi, vagy nô… szeressen engem! Kicsit olyan lehetett, mint
a szüleim házassága, amit szintén a magány teremtett meg. Az emberek
azért tolonganak felebarátaik körül, mert ez az egyetlen lehetôség, amibe
belekapaszkodhatnak. Hogy összetartozzanak valakivel. Én azért tartoztam
Edithez, ezért szerettem ôt. Rettenetes ûrben éreztem a világomat. Az
Edittel átélt szexuális élmények egészen mások voltak, mint bármely fiúval.
A testi érzés ugyanaz, csak másfajta örömszerzés. Arra is emlékszem,
hogy mikor Edittel való viszonyom közben egyszer lefeküdtem Péterrel,
azt hittem, már nem tudnék többé férfival lenni.
Olvastam egy nagyon hülye könyvet – hetvennyolcas kiadás –, amelyben
a maszturbáció perverzióként van feltüntetve, holott már öt-hat éve
túl vagyunk ezen a témán. Ilyenek vannak benne, hogy azért maszturbál
a kisgyerek, mert nem mondja neki az anyukája, fiacskám, ezt nem illik.
Az a gyerek teljesen hülye lesz egy életre, hogy nem illik. Fertelmes dolgok
vannak benne a homoszexualitásról is. Szerepel egy nô, akinél az úgynevezett
magasabb rendû erkölcsi érzék uralkodik, ez férjhez megy, és
gyerekeket szül, de különben kurvára imádja a nôket, és direkt hozzámegy
egy pasihoz, nem élvez el soha, teljesen frigid a házasságban, mert
nála a magasabb rendû erkölcs uralkodik. Marhaság! Milyen magasabb
rendû erkölcs az, hogy nem… Ugyanolyan rendû erkölcs az is, ha valaki nô
létére nôket szeret, mint ha férfiakat szeretne.
Vannak aktív és passzív homoszexualitású nôk. Általában azok az aktívak,
akik férfiasan öltöznek, együtt élnek valakivel, nem vállalják a háztartást.
A passzív homoszexuális nôk azok, akik férfiakkal is lefekszenek.
Sose maszturbálnak, és nôiesen öltözködnek.
Érdekes az Edittel való megismerkedésem. Mikor a fôiskolán modellkedtem,
egy táncosnôvel voltam együtt, és az a táncosnô elment. Jött helyette
egy Edit nevû lány, akit én már régebben ismertem, de nagyon utáltam.
Állati gátlástalan volt – bár ez nem újság, mert én is az vagyok –,
hogy nem tudtam elviselni. Riválisom volt. Utáltam ôt, a pici, nagyon
szép, fekete hajú, fehér bôrû, mély hangú kis zsidó csajt. Ha elüvöltötte
magát, mindenki megijedt. Késôbb mégis barátságba kerültünk.
Edit után a szüleim is megváltoztak, elfogadnák Zsoltot is, de most már
én nem akarom. Már régen nem találkoztunk, még mindig megijedek, ha
az jut eszembe, amikor el akart venni feleségül. Van egy házuk az osztrák–magyar
határ mellett. Ajánlotta, hogy költözzünk le oda, és házasodjunk
össze. Elrohantam, és mondtam, ne csináljon belôlem hülyét.
Azért futottam, mert féltem. Megjelent egy kép, amint otthon ülök a gyerekeim
körében, és nem tetszett nekem ez a vidéki szerep. Elhízott, ronda,
otthon ülô feleség. Ha arra gondolok, mi lesz a jövôben, mikor már nem
137