Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
kával beszélgetni, a másik, aki amerikai néger volt; velem. Nagyon agreszszíven
viselkedett, fölényesen beszélt velem, nem tudtam onnan elmenni.
Nagy nehezen hazamentem, de hülye voltam, mert megadtam neki a telefonszámot.
Másnap felhívott, hogy találkozzunk a Vérmezôn. A fiú narkózott.
Olyanokat mondott, hogy milyen szép preraffaelita fejem van. Csak
két napja jött Magyarországra, és azt akarta, hogy menjünk fel a Gellérthegyre.
Állatian untam, három óra hosszat hallgattam a dumáját. Elkezdett
fogdosni, és be akart rántani egy bokorba. Hagyjon békén, mondtam
neki, de ô csak hajtogatta, hogy ôt a lányok szeretik, mert ô szép. És
hogy a négereknek sokkal ôszintébb a szexuális kultúrájuk. Mondtam, nekem
jó az európai is. Begurultam, de közben olyan depressziós voltam,
hogy egyszerûen nem tudtam megakadályozni, hogy fogdosson, mire azt
hitte, hogy ez nekem jólesik. Késôbb azt mondta, hogyha tényleg nem
szeretem, akkor hagyjam ott a padon. Állati kegyetlenség valakit egy
hegycsúcson otthagyni egy padon, ezért fogtam magam, és elkezdtem lassan
menni. Egyszer visszanéztem, olyan szomorúan nézett rám, hogy hirtelen,
mint egy ôrült, futni kezdtem lefelé a hegyrôl. Mire leértem, ô már
ott volt, pedig végig rohantam. Visszamentem a hegyre, és összevissza
hallucináltam, azt láttam, hogy mindenütt ô áll. Rosszabb volt, mintha
megerôszakolt volna.
A metrón találkoztam egy ismerôssel, Gyurival: az öccsével volt. Gyuri
kiszállt, dolgozni ment, az öccse meghívott hozzájuk teázni. Dilis srác,
mindössze tizenöt éves. A lakásukon mutatott egy rajzot, amin egy tehén
látható, a szarvából kiállt egy körzô. Körzôkbôl szíveket rakott össze. Minden
rajza körzôkbôl volt. Szerintem exhibicionizmusból mutogatta a rajzait.
A lakásban meleg volt, de ô remegett. Kérdeztem tôle, hogy fázik?
Tudtam, hogy nem fázik, csak ideges, bizonyára akart tôlem valamit. Azt
mondta, hogy ez már másfajta remegés. Fuj, akkor el akartam menni, nem
volt kedvem egy kisfiú terapeutájának lenni. Megfogta a kezemet, ott maradtam,
és lefeküdtünk. Neurotikus volt, teljesen remegôs. Nem utasítottam
el, semmit nem csináltam, teljesen passzívvá váltam. Éreztem, hogy
kisfiú, nekem jól kell viselkednem, nehogy tragédiát okozzak a késôbbi
életében. Nem akartam visszautasítani, beteges volt a közeledése, és nem
akartam kudarcélményt okozni. Nem azért feküdtem le, mintha jó lett volna,
éreztem, olyannal vagyok, akit nem szeretek, de úgy kell tennem,
mintha anya lennék. Rémes volt. Ágyon ültünk, adott volt a helyzet is, végül
megfogta a kezemet, fogdosni kezdett, én meg hagytam. Utána boszszúból
kikísértettem magam vele Kispestre. Panaszkodott, hogy nehéz
helyzetben érzi magát. Bátorítottam, hogy beszéljen, nem fogom megölni,
nem harapom meg. A szokásos szöveget mondtam. Mondd ki, mit gondolsz,
kisfiam! Azt mondta, hogy megbabonáztam. Már kurva ideges voltam,
majdnem rákiabáltam, végül kinyögte, el akar csábítani. Kérdeztem,
134