Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
múlva az igazgató hozta vissza a füzetet. Az egész osztály röhögôgörcsöt
kapott, mikor az igazgató azt mondta, hogy „az illemhelyre kívánják a
tanárukat”.
A vécében volt a bagósok szervezete. Elsô és másodikban még szörnyû
intôket adtak, de harmadik-negyedikben már csak kiküldtek a vécébôl,
hogy menjünk ki a friss levegôre.
Negyedikes koromban történt, három hétre elutaztam egy lánnyal a barátnômhöz.
Mindennap halálosan berúgtunk, ez volt a legnagyobb szórakozásunk.
Akkor átvettem a vidéki tempót, rendszeresen beszívtam, és
mivel az iskolában az elsô padban ültem, az osztályfônök észrevette, valami
bajom van. Behívatta az anyámat, és megmondta: „Ne haragudjon, de
ezzel a lánnyal valami nem stimmel, az én Julim mindig a szemembe nézett.
Már egy hónapja nem néz a szemembe. Egyenes lány volt, mindig
megmondta, mit gondol, mit érez, nem olyan, mint a többi gyerek. Nem
néz a szemembe, valami baj van ezzel a lánnyal.”
Csak akkor szeretek inni, ha berúghatok. Kellemesen gátlástalanná válok.
Furcsa, hogy ugyanaz a mennyiség hol állati részegséget okoz, hol
meg se érzem. Egy idôben azért is ittam, hogy könnyebb legyen a szexuális
életem. Volt egy év, amikor megittam napi három-négy liter bort, és
egyfolytában részegeskedtem az iskolában is. Fôleg harmadikban szeszeltem
sokat. Almabort tudtam szerezni, egyedül ivogattam. Negyedik gimnáziumban
a banketten berúgtam, és néhány tanáromnak elmondtam,
hogy miket éreztem irántuk. Az osztályfônökömnek nem mondhattam
sok rosszat, mert ôt imádtam. Sohase féltem tôle. Ha hozzá küldtek a tanárok,
amint megláttam, eltûnt minden félelmem. Ô az egész tantestülettel
megszavaztatta, hogy ne buktassanak meg, holott osztályt kellett
volna ismételnem. Az egyik tanár intôt adott volna, de azt mondta,
hogy nem írja be, mert én az osztályfônök kedvence vagyok. Az a nô nagyon
szeretett, rendes volt, és jól tanított. Kicsit úgy éreztem, mintha az
anyám lenne. Nem idegenkedtem tôle, nem a tekintélyt, hanem olyan embert
éreztem benne, akinek bármit elmondhatok, nem fog vele visszaélni,
és nem kell szégyenkezni elôtte, mert ha nem is ért vele egyet, de meg tudja
érteni a dolgaimat.
Általános iskolában még csak tanultam valamit, de a gimnáziumban
teljesen azt akarták, hogy az ember minden tantárgyból… A történelmet
és az irodalmat szerettem a legjobban, de, sajnos, ez a két tantárgy,
amiben a legtöbb humbug van. A legtöbb politikai elferdítés itt
lehetséges, mert például a matematikában az egyenleteket kevésbé lehet
politikai okokból meghamisítani. Én éppen azt a két tárgyat szerettem,
ami legkétesebb igazságokkal rendelkezik. Az irodalom igazsága
azt hiszem, biztosabb, mert a szépségnek van értéke, a szépet érezni
kell, és nem lehet elferdíteni. A történelem igazságát nagyon elcsavarják,
annyira, hogy egészen elvesztette az értelmét.
130