Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
ABazilika elôtt mentünk, elôtte nem volt semmi, nem is veszekedtünk,
aztán egyik pillanatról a másikra leütött. Mondom neki, az anyád picsája, és
belerúgtam. Elkezdtünk ordítani és kiabálni, mindenki minket nézett, én a
földön feküdtem, és ömlött a vér a számból. Jött a rendôr, de hiába jött, mert
nem akartam feljelenteni. Akkor a rendôr jelentette föl. Le akartam beszélni
róla, de csak megcsinálta, és Zsolt testi sértésért ötszáz forintot fizetett.
Amikor egyszer náluk aludtam, és úgy éreztem, hogy nem szeret, akkor
a lépcsôházban téptem meg. Nagy csomót szakítottam ki a hajából.
Volt, hogy ô rugdosott össze.
Kató barátnôm szerint Zsolt beteg volt. Az ötvenhatos buszon utaztunk,
mire Zsolt ideges lett, és elkezdett kiugrálni az autók közé. Zsolt
egész életében beteg volt, mert rengeteg verset ír. Azt se tudta, hogy mikor
pofozott és mikor csókolt. Abban hasonlít rám, hogy indulatos. Másokkal
szemben csendes és visszahúzódó. A megszokott környezetében
azonban hirtelen indulatos lesz. Szóval nem mer akárki elôtt dühöngeni.
Néha nyilvánosság elôtt sem korlátozza magát. Kirándultunk Zircre és
Pannonhalmára. Összevesztünk, nagyon dühös lett, és mérgében, ott az
étteremben, megette az összes papírszalvétát.
Mindig veszekszünk, ha együtt vagyunk, bár sokat voltunk külön.
Egyszer egy hónapot nem éltünk egymással, és rájöttem, hogy szerelmes
vagyok belé, nem tudok nélküle élni. Elmentem a Tabánba, sejtettem, ott
lesz. Már elôbb is megvártam egy este a Moszkva téren, moziba mentünk.
A moziban nem akarta megfogni a kezemet, meg semmit, késôbb otthagyott
egy téren. Ekkor lettem újra szerelmes belé, és ezért mentem megkeresni.
Meg is találtam, a nyakába borultam. Ô meg üvöltött, hogy fujj,
menj, hagyj békén. Addig maceráltam, amíg nem kezdett édeskedni, kezdeményezni.
Így kell ezt csinálni a fiúkkal, addig kell rájuk mászni, amíg
nem kapnak levegôt, és elkapni ôket. Mindenki érzi, hogy ez a jó módszer.
Zsolttal mindenen össze tudtunk veszni, de általában csupa semmiségeken.
Nem is emlékszem a részletekre. Részben azért, mert olyan hôfokon
zajlottak le, hogy nem lehet rájuk emlékezni. Olyan indulatosak, agresszívek
és idegesek vagyunk olyankor, hogy nem lehet visszaemlékezni,
miért vesztünk össze. Egyébként érdekes, közvetlenül utána sem tudom,
hogy miért vesztünk össze.
Amikor Zsolt juhász volt, három hónapig nem találkoztunk. Fantasztikus!
Három hónap után megkerestem, nem tudtam mást, csak a község
nevét, felültem a vonatra, és mentem egy isten háta mögötti helyre. A fôtéren
mondták, hogy merre menjek. Persze, ez nem igazi fôtér volt, csak
nagy pusztaság meg csalán. Megtaláltam Zsoltot, úgy nézett ki, mint egy
falusi suttyó kômûves vagy téeszparaszt. Csizma rajta, a haja levágva.
Azért vágatta le, mert félt, hogy kicikizik, ha vörös hajjal elmegy falura
juhásznak. Péter vágta le, odáig, ahol már nem volt vörös. Fél évig volt
ott. Lehetett vagy négyszáz juha, de hülyének nézték, mert eljött Pestrôl.
126