Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
nagyon kedvesen azt mondta, hogy egy kicsit berúgott, és most nem tudott
odafigyelni, hogy nekem jó legyen, és ezért nagyon szégyelli magát.
Ezek kedves dolgok. Az az egyiptomi fiú, akivel Amerikában voltam,
olyan volt, mint egy puma, mint egy nagy ragadozó állat. Siklott a testemen,
az egész jelenség olyan volt, mint egy önfeledt erôs állat játéka.
Az is érdekes, hogy ha valakit szeretek, akkor egyáltalán nem tudok sötétben
szeretkezni, nem tudom, miért, de szeretem látni a másikat meg
magamat. Ellenben az egynapos kapcsolataimban képtelen vagyok világosban
szeretkezni. Azokat az embereket, akiket nem szeretek, jobb, ha
nem látom, és így történik meg a dolog. Egyébként mindenki másképpen
csinálja. Ezt nem lehet kategorizálni. Pistával egész éjszakákat tudtunk végigszeretkezni,
volt olyan is, hogy még egy egész nap, pedig azt mondják,
aki sokat fekszik ágyban, az rettentôen megutálja a szeretkezést, nem érez
testi izgalmat. Jobb közben aktív életet élni, mozogni.
Az is érdekes, hogy amikor az ember tizenhat éves, és csókolózik egy
fiúval, akkor az már összetartozást jelent, de ha ma csókolózom valakivel,
akkor az azt jelenti, hogy csókolózom vele, és nem azt, hogy összetartozunk.
Változnak a szokások, tizenhat éves koromban én legalábbis azért
csókolóztam, mert szerettem valakit, és csak azzal csókolóztam, sôt, csak
annak engedtem, hogy a kezemet megfogja, akit szerettem.
Egyszer voltam egy házibulin, depressziós volt a hangulatom, csak leültem,
és hallgattam. Ha az ember ilyen passzívan viselkedik, akkor állatira
ragadnak rá a többiek, mert érdekli ôket a zárkózottság. Legalább
húsz pasi jött oda beszélgetni, de nem érdekeltek. És akkor odajött hozzám
egy fiú, és azt mondta nekem, hogy tetszem neki. Mondtam neki,
hogy ô nekem nem. Nagyon kedves fiú volt, ez a mondatom egyáltalán
nem riasztotta vissza. Éreztem, hogy valahonnan ismerem, elkezdtünk beszélgetni,
hogy honnan ismerjük mi egymást. Sablonos beszélgetés volt,
hiszen sokszor elôjön ez, az ember mindenkit ismer elôbb-utóbb ebben a
városban. Ott ülünk, és hirtelen megkérdezi: „Te, nem szeretkeztünk mi
valahol együtt?” Röhögôgörcs jött rám, mert fogalmam se volt, hogy szeretkeztem-e
vele vagy sem, megbaszott-e vagy sem, és neki sem volt fogalma
róla. Furcsa, hogy az ember már azt se tudja regisztrálni, hogy kikkel
szeretkezett, kiknek ismeri a testét. Ez borzalmas állapot.
Nehezen viseltem el Zsoltot. Sok srácom volt közben. Ezekrôl úgy szerzett
tudomást, hogy elmondtam neki. Egyszer azt meséltem el, hogy Bandival
voltam, aztán azt, hogy egy házaspárral, de külön a fiúval és a lánynyal.
Ettôl ideges lett. Én meg elhatároztam, hogy nem megyek haza, valaminek
történnie kell. Álltam a Moszkva téren, odajön hozzám egy pasi,
kicsit ittas volt, de kedves. Kérdezte, nem megyek-e fel zenét hallgatni.
Felmentem, a lakása különös volt. Azt mondta, hogy pszicholó-
120