Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
hogy ezzel nem sokra megyek: az egészségemmel játszom. De nagyon
szerettem fantáziálni.
Azok a dolgok, amiket hazudtam, mindig úgy éreztem, hogy megtörténtek.
Mostanában már nem fantáziálok annyit, ebbôl érzem, hogy öregszem.
A bátyám is tudta ezt a fantáziálást, de ebbôl soha nem lett bajom. Viszont
sokat verekedtünk, mert ô szenvedélyesen agresszív, mindig mondta, hogy
ebbôl a lányból nagy kurva lesz. Végül is nem lettem más. De más kapcsolatot
nem tudok kezdeményezni. Más értékrendben gondolkodom, mint a
többi ember, és megdöbbentônek tartom, hogy az emberek mennyi korlát
között élnek. Számomra a fingástól a böfögésig minden természetes.
Az általános iskola hetedik osztályában ôrsvezetô is voltam. Az ôrssel
nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy abba is maradt. Elég linkre ment az
ôrs, amikor én lettem a vezetôje. Általában az volt az ôrsvezetô, aki a legjobb
fej volt a gyerekek szerint. Nekik kellett megszavazni, és azt szavazták
meg, akit a legjobban szerettek. Mondtam aztán, hogy ezt nem tudom
csinálni. Különben hatodikos-hetedikes koromig voltak barátnôim,
fôleg két osztálytársam, akiket azért szerettem, mert nem volt közöttünk
rivalizálás. Általában periférikus klikkeket alapítottam, az volt a közös
bennünk, hogy nem voltunk nagyon jó tanulók, négy egész három, négy
egész négy tized körül volt az átlagunk.
A hetedikben kezdtem nagyobb lány lenni, akkor már a pasikkal is jóban
voltam. Sokszor voltam szerelmes, és majdnem mindenkibe. Inkább
öt-hat barátom volt, de akkor már nem voltak barátnôim. Az egyik fiú,
nagy, ártatlan kék szemû, hosszú, göndör szôke hajú, mindig a házunkig
követett. Akkoriban a Kis Döggel jártam, de közben másokkal is. Amikor
otthagytam a Kis Dögöt, akkor felhívott telefonon, és lekurvázott. Nem tudom,
milyen sorrendben jártam a fiúkkal, mivel sok fiúval voltam jóban.
A tantárgyak közül legjobban a magyart szerettem. Egyszer volt egy
ünnepség, ahol szavalnom kellett, mert a tanárnônek nagyon tetszett a
hangom. Azt kérdeztem tôle, hogy miért tanuljam meg a verset könyv nélkül.
Mondta, azért, hogy ne hibázzam el. Kérdeztem, hogy miért ne hibázzak,
hiszen úgyse figyel senki. Ekkor rettenetesen megsértôdött, és kiejtett
a kegyeibôl.
Nagyon szerettem egy vénlány tanárnôt, aki történelmet tanított, és szigorú
volt. Már tíz ötösöm volt nála, mikor megkaptam a tizenegyediket.
Kérdezett, hogy hányas lett a dolgozatom, mondtam, hogy a szokásos, erre
beírt egy egyest. Azért év végén ötös lettem.
A suliban állati sok balhé volt velem, az ellenôrzômben mindig pótlapok
voltak, a sok beírás miatt. Szemtelenkedtem a tanárokkal, állandóan
belepofáztam az órákba.
Rettenetesen utáltam a hetedik-nyolcadik osztályos társaimat. Csomó
hülye könyvmolyból állt ez az osztály, nem szerettem ôket, bár egyetlen
116