Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
V ADNARANCSOK I.<br />
ez? De ti nem csak háború holtak és vér csak vér és gyalázat. Már sehol<br />
egy ház. Már tudom, barbár járt itt. Ó Pusztító amerikaji inkább építs mint<br />
rombolj és gyalázz. Aszt te is tudod, ahol szeretett, ott béke, de aszt nem<br />
tudod, hogy te rombolsz.” Akkor még egyetértettem a világgal. Biztosan a<br />
TV-híradót néztem. Ez is Vietnamról szól: „A béke mindenütt a béke csak<br />
Vietnamban nem ott béke sosincs és nem is akar lenni Óh Vietnam szegény<br />
nép és szerencsétlen is segítsetek rajta Vietnamban béke lesz ha a<br />
barbár amerikai akarja de mi parancsot nemvárunk mi békét akarunk csak<br />
béke csak békét Vietnamban mindig békét de szép a tavasz csupa rügy<br />
csupa harmat fönn a levegôben kis madarak szállnak vidám éneküket lejtik<br />
neked ó de szép csupa öröm boldogság a tavasz. Ha most minden arcot<br />
látnák vidám lenne mindenki nekem táncolna és énekelne mert a boldogság<br />
az fontos ha mindenki énekelne boldog lennék nagyon.” Egy másik<br />
rész: „Tulajdonság. Egyik ember kövér másik babonás a harmadik<br />
iszik egyik azt hiszi hogy nincs vége a világnak hát nincs is vége de a rossz<br />
szokásnak sincs vége jaj istenem mikor lesz vége mikor térünk rendes útra<br />
mikor tudják majd meg hogy van ember a holdon. Türelmetlen vagyok<br />
istenem. Eszt Varga Juli írta a tulajdonságokról.”<br />
Ez a másodikos és harmadikos korombeli naplóm volt. Nem valami<br />
rendszeresen vezettem, nem írtam mindig naplót. Inkább leveleztem az<br />
órákon az osztálytársaimmal, a pasikról meg mindenrôl. Már elsôben szerelmes<br />
voltam a padtársamba, és róla borzasztó hosszú levelezést folytattam<br />
a mögöttem ülô lánnyal.<br />
Emlékszem, már óvodás koromban is szerelmes voltam, Szikváry Árpiba.<br />
Neki az volt a feladata, hogy megegye a spenótomat. Gyerekkoromban<br />
a mosókonyhában sok szexuális játékom volt a házbeli gyerekekkel, vagy<br />
az emeletrôl levizeltünk, vagy szappanokat és különbözô tárgyakat dobáltunk<br />
le. Igazából azonban a szüleim jelentették a társaságot. A mamám<br />
már hatéves koromban elmondta a szerelmet és a szeretkezést. Nagyon<br />
szépen, finoman mesélte el, nem olyan drasztikusan, amilyen. Eléggé szép<br />
gyerek voltam, dús hajú és nagy szemû. Nagyon jól beszéltem. Hatéves<br />
koromban kórházban voltam, és az egész emeletnek én voltam a kedvence.<br />
Késôbb, amikor sokat nézegettem magamat a tükörben, akkor már<br />
tudtam, hogy nem vagyok szép, inkább csak érdekes. Mindig volt valami<br />
diszharmónia bennem. A gátlástalanságot a mamámtól tanultam, csak az<br />
a különbség, hogy a mamám ezt nem gyakorolja emberek között, pedig ott<br />
is kellene. Érzem, hogy én is tudnék másmilyen lenni, csak akkor elveszteném<br />
saját jellegzetességemet. A bátyámat egészen másképpen nevelték,<br />
nem sokat törôdtek vele. Valószínûleg azért is, mert ôhelyette is lányt<br />
akartak. Én voltam a hímes tojás. Kicsike koromtól kezdve sokat szerettem<br />
hazudni, pontosabban nem hazudni, hanem fantáziálni. Ezt most is nagy<br />
képességemnek érzem. Az elôzô orvosomnak folyamatosan hazudtam,<br />
ami igen kellemes érzés volt, aztán mikor másikhoz kerültem, rájöttem,<br />
115
Change language