Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
De sok helybéli dolgozott ott, mindent tudtak rólam. Azzal fogadtak,
hogy szevasz, normális! Tudtak a válásomról, az öngyilkosságaimról.
Fél év után nem bírtam tovább. Fölmentem a kezelômhöz, azt mondtam
neki: Nézze, doktor úr! Annyira összejöttek a dolgok, hogy ezt már nem bírom
ép ésszel csinálni. Javasolta, hogy menjek be egy intézetbe. Mondogattam
neki, én már nem játszom. A KK bóvli, a sok munkahelyi hiányzás
bóvli volt, most valóban kikészültem. Idegösszeroppanásom van, és nem
vagyok elmebeteg. A morfinos téma is játék volt. Az érfelmetszés se komoly…
hogy impotensnek képzeltem magam, annak is megvan az oka, és
arra is jó lett volna, hogy bebizonyosodjék, nem az enyém a gyerek… Nem
vagyok vallásos, de hiszek egy Istennek is nevezhetô fogalomban, és azt
hiszem, ô szemmel tartja minden cselekedetemet. Azt mondja nekem, kisfiam,
most azért se döglesz meg, a halálért még meg kell szenvedned. Még
életben tartalak, majd ha roncs leszel, akkor eltûnhetsz. Addig nem.
Mondtam az orvosnak, hogy felmászok egy vagon tetejére, és megfogom
a tízezer voltot. Semmit sem szenvedek. Vagy leütök egy rendôrt, és
pisztollyal fejbe lövöm magam…
105