Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
kapcsolat. Bementem a méregszekrényhez, kinyitottam, kivettem négy
ampulla morfint meg egy valami mást, felszívattam egy tízes fecskendôbe,
sterilizálatlan is volt ráadásul. Be akartam adni. De valamiért meggondoltam
magam, a kôhöz vágtam a fecskendôt és elájultam. Koker voltam,
sápadt, áthívták az ügyeletes orvost. Keresték a combomon a szúrás
helyét, találtak is valami piros pontot. A rohadt szemetek ledugták megint
a csövet a gyomromba, annyira fájt, utána meg gyomorhurutot kaptam.
Néhány nap múlva a fôorvos úgy látta, hogy nincs ok benntartani. Elmondtam
neki, ezt azért csináltam, hogy bebizonyítsam, nem vagyok skizofrén.
Mert mindenre emlékszem! Ciki volt, mert felvilágosított arról,
hogy éppen ezzel bizonyítottam be: az vagyok.
Új munkahelyet kerestem magamnak. Egy kis segítséggel kerültem be a
hentesekhez. Néhány nap múlva feltörték a szekrényemet, ezért eljöttem.
Elmentem a tejfeldolgozó üzembe, ott nagyon hideg volt. Azzal a sráccal,
aki mellett segéd voltam, nem jöttem ki, ezért három hétig nem mentem
be a munkahelyemre. A mûvezetô aztán azt mondta, hogy nem szabad
ilyen munkahelyet elszúrnom. Megkaptam a fizetésemet, valami ötszáz
forintot. Elmentem a boltba, vettem egy csomó kaját meg piát. Felkészültem
a halotti torra. Bekajáltam, bepiáltam. Aztán leakasztottam a
csillárt, fehér kábelbôl csináltam akasztókötelet, fölálltam az ágy szélére.
Elengedtem magam. Elsötétült minden elôttem, csillagokat láttam elôször,
majd valami rózsaszín ködben úsztam. Az egyik sarkam az ágyban megakadt,
visszahúztam magam. Nem akadt ki a nyakcsigolyám.
Aztán nem tudtam eldönteni, hogy most halott vagyok, vagy nem.
A mutter elmondta az orvosnak a kiborulásom okát. Elhagyott a feleségem,
a lakást neki ítélték, mindenbôl kisemmiztek, mehetek az utcára. Az
anyámékhoz nem mentem volna vissza! Inkább csôlakónak. Inkább a züllés.
Jelentkeztem a FÉNYSZÖV-nél. A KISZ-be is felvettek volna. De a második
nap már nem tudtam bemenni, jöttek a lakáskarbantartók. Postán
küldték vissza a munkakönyvemet.
Elmentem a munkaközvetítôhöz. Mondták, hogy mehetek a FÜSZÉRThez.
Azonnal éreztem, hogy rossz szemmel néznek rám, erkölcsi bizonyítványt
kértek, ismét torlódni kezdtek a problémák. Úgy hajtottam a revízióban,
mint a kisangyal. Dolgoztam, mint a fene, de éreztem, hogy kiröhögnek.
Szókimondó voltam, nem illeszkedtem. Az volt a feladatom, hogy leszedjem
az árukat a mérlegrôl. A legkülönbözôbb dolgokat csináltatták velem, ami
nem mindig ment. Egyre jobban ôrlôdtem, hiszen én kocsikísérônek mentem
oda, és mégsem azt csináltam. Aztán mondták, a hivatali létrát mindenkinek
végig kell járni. Mindenki a raktáron kezdi, aztán ha kiderül, mennyit bír, mehet
kocsira. Olyan volt, mint egy gyerekkori játék. Új vendéget nem kímélünk.
Az egyik termelési értekezleten fölhoztam a kollegialitást. Húsz fillérért képesek
egymás anyját megbaszni. Körömszakadtáig a pénzért! Nem ismertek tréfát.
Én meg nem mentem nyalizni, azt se tudtam egy darabig, ki a nagyfônök.
104