Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Amíg a kórházban voltam, az apja segítségével visszaköltözött hozzájuk.
Elvitt egy csomó dolgot, a betétkönyvet is. Tudtom nélkül határozott úgy,
hogy visszamegy az anyjáékhoz. Nem tudta a kisasszony a gyereket egyedül
ellátni. Nem tudott a gyerekkel egyedül lenni, nem tudott neki fôzni
sem. Ha hazahozta a gyereket a bölcsôdébôl, jó, hogy ott kap reggelit, meg
ebédet, de vacsorára mégis csak fôzni kell neki. Ehhez nem volt tudása. Ahhoz
sem, hogy takarítson, mosson, rendben tartsa a lakást. Inkább ment az
apucihoz-anyucihoz, ôk majd mindenben ellátják a gyereket is, ôt is.
Úgy költözött el, hogy elôtte a barátnôinek csinált egy bulit a lakásban.
Aztán szó nélkül kipakolt, a szomszédok csodálkoztak, mert nekik sem
köszönt. Az após hordta a bôröndöket, feltartották az orrukat, és senkinek
nem köszöntek!
Beadta a válópert. Nekem sokáig nem merte megmondani. Az anyámnak
szólt. Nekem az anyám és a sógorom mondta meg.
Továbbra is a régi helyemen dolgoztam. A fôorvosom felhívta a pszichiátria
fôorvosát, és megkérdezte, alkalmazhatnak-e továbbra is. Ô azt
mondta, nincs olyan betegségem, ami ezt megakadályozná.
A feleségem után válogatás nélkül minden nôvel lefeküdtem. Be akartam
bizonyítani, hogy nem csak ô van a világon. Van egy csomó nô, aki elfogad
engem így is. Egymás után jöttek az alkalmi kapcsolatok. Nem válogattam.
Szerencsém, hogy nem kaptam semmi betegséget. Illetve egyszer
tetves lettem.
A tárgyalások elôtt néhány dolgot szerettem volna vele megbeszélni.
Hallani sem akart rólam. A kollégáimnak panaszkodott, hogy folyton zaklatom.
Bosszúálló személyt ismertem meg ekkor benne. Híresztelte, hogy
ô mindig hûséges volt hozzám, én meg sorra lefekszem mindenkivel.
Egy papírt kellett fölvinnem hozzá, kénytelen voltam vele beszélgetni.
Kihívattam a kolléganôjével. Megkérdeztem tôle, hogy talált-e nálam
jobb hapsit azóta. Viccesen beszéltünk, semmi harag nem volt köztünk.
Nagyon sokáig kérleltem, inkább a gyerekre költsük a pénzt, ne az
ügyvédekre.
Az elsô tárgyalásra nem fogadtam ügyvédet, a következôre meg annyira
kiborultam, hogy úgy volt, el se tudok menni. A bajaimról, persze, a bíróság
is tudomást szerzett, nyomoztak utánam, mert szeptembertôl leállítottam
a gyerektartást, mondtam neki, hogy egy fillért se fizetek, ha nem
engedi, hogy néha velem legyen a gyerek. Egyébként is sok pénzt szúrtam
el. És a bíróságon jöttek a pénzviták. Egyezkedtünk. Ötszáz forintot kértél
tôlem, ezerötszázat vettél el tôlem, mibôl vették a bútort, a magnót, a lemezjátszót,
hol vannak a csekkek, ki vette fel a fizetésemet, milyen aláírások
vannak, ki fizette akkor a lakást, amikor beteg voltam. Néha igen
vörös lett a feleségem. A bírónô ennek ellenére a feleségemnek ítélte a lakást,
mert ugye, a családjogi törvények… Fellebbeztünk az ügyvédemmel.
102