Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
ki magam. Ettôl még potens voltam, mindig kezdeményeztem, és többet
akartam szeretkezni, lekötni az energiámat.
Az év elején megkaptuk a lakást. Azt hittem, az albérlet után most következik
a boldogság. Már semmi rossz nem érhet engem. A költözködésünk
után néhány nappal, a kislányom névnapjára feljöttek az apósomék.
Kiborító volt, hogy még a saját lakásomon se hagynak nyugton! Egy
hónapja vagyunk ott, még mindig üres, csupasz falak, lakhatóvá se volt téve.
Biztosan megértették, hogy nincs minden kész, nincs berendezve. Nem
kellett volna, hogy odajöjjenek, pereputtyostól. Hoztak valami rokont is!
A nejem vacsorával várta ôket. Az apósék késtek, eleve idegfeszültségben
voltunk. Veszekedtünk. Hidegtálat csinált, kurva sok pénzbe került,
én adtam rá a pénzt. Ráadásul akkor tudta meg Júlia, hogy a barátnôjével
megcsaltam.
Másnap kiborultam. A gyerek beteg lett, a feleségem nem értette meg,
hogy ilyenkor mellette a helye. Vissza akarta vinni a beteg gyereket a szüleihez.
Azt hittem, a falnak megyek. Éreztem, egy darab fát sem ér a házasságunk.
Kötözni való marha voltam, amikor megengedtem, hogy megszülje
a gyereket. „Nem az anyósnak meg az apósnak csináltam, hanem
magunknak.” Akkor meg maradjon itthon vele. De nem. Reggel elkísértem
ôket a buszmegállóig, csináltam a dilit.
Úgy mentem a munkahelyemre, hogy hanghallásaim voltak. Fölmentem
a pszichológiára. Egy kicsit rá is játszottam a dologra. Erre puff, belém
egy injekciót, pedig csak azt szerettem volna, hogy betegállományban
tartsanak. Bárcsak hazaküldtek volna, hogy intézzem a saját dolgaimat, és
ha összejön egy kis problémám és összetörök, ne meneküljek mindig hozzájuk.
Én tanácsot akartam tôlük kérni, ôk meg kényszerzubbonyt húztak
rám! Altattak néhány hétig, májusban engedtek ki.
Hazaküldtek egyszer adaptációra. A feleségemet egyáltalán nem érdekelte,
mi van velem. Semmi más célja nem volt már akkor, mint megszerezni
a lakást. Az egyik vasárnap nyeregben érezte magát. A gyerek szokás
szerint az anyósoméknál volt, készültünk valahova, és vesegörcsöt kaptam.
Kiborult, hogy nem mehetünk oda, ahová készültünk, hisztizett. El kellett
menni orvosért, én meg azt hittem, hogy véglegesen el akar hagyni. Többször
mondta, hogy összeszedi a cuccait és elköltözik. Azt is mondta, hogy
túlzottan sok problémát csinálok a dolgaimból, ne éljek fel annyit a múltamból.
Nem tudtam megmagyarázni, hogy mik az asszony kötelességei. Nem
akarta megérteni, hogy én azért dolgoztam a lakásért, hogy végre együtt legyünk,
hogy a gyereknek jobb legyen. Azt mondta, hogy én a gyerekkel
mindig türelmetlen voltam. Pedig neki sokkal kevesebb türelme volt hozzá.
Behóbortosodtam, elindultam a kórházba. A kezelôm kocsival jött
szembe, látta, hogy szarul vagyok. Felkísért a kórházba. Késôbb azt mondta,
hogy a kocsija elé akartam ugrani.
101