=C,£~ėus - Savaria Fórum

Safo19.qxd 5/20/05 9:25 AM Page 1
CSEMPE ÉS JÁRÓLAP SZAKÜZLET
Szombatonként délután
17 óráig
várjuk kedves vásárlóinkat!
Csempék, járólapok, fürdõszoba-felszerelések
Címünk: 9700 Szombathely, Rumi út 181.
(a lámpás keresztezõdésben)
www.mozaikfurdoszoba.hu

Safo19.qxd 5/20/05 9:25 AM Page 3
2005. május 21.
SAVARIA FÓRUM
3
ó S á ó S á
ESÉLYT MINDENKINEK! V.
8 ÁLTALÁNOSSAL, ÖNBIZALOM NÉLKÜL
Figyelemreméltó tréningeket tart kollégájával beszélgetõtársunk, Gráf Légrádi Balázs a
vasi munkanélkülieknek, olyanoknak, akik mindössze 8 általánost végeztek, s nemhogy
szakképzettségük, de már egy csepp önbizalmuk sincs. Volt egy országos kezdeményezés
nyolc éve, de – jó szokás szerint – még el sem kezdõdött, mikor már véget is ért. A legtöbb
helyen. Nem úgy Szombathelyen!
– Mióta zajlik Szombathelyen a tréning?
– Nyolcadik éve, hogy másodmagammal, Nagy
Zsolt kollégámmal évi két-három ún. pályaorientációs
tréninget tartok általános iskolát végzett munkanélkülieknek
a szombathelyi TIT-ben, a Vas Megyei Munkaügyi
Központ finanszírozásában. A tréneri képzést
annak idején egy osztrák mintára szervezett programban
végeztük el, s velünk együtt országszerte még jó
néhányan, de a tréningek ma már csak egyedül Vas
megyében mûködnek.
– Mibõl áll a program,
és mi a lényege?
– A nyolc általános iskolai
osztályt végzett,
„alig több mint egy év elteltével szakmával
a kezükben kereshetnek állást”
szakképzettséggel nem
rendelkezõ munkanélkülieknek
egy 13 hetes tréningen
segítünk abban, hogy
kiválasszanak egy képességüknek
és érdeklõdésüknek
is megfelelõ szakmát.
Az utolsó hetekre ugyanis
eldõl, hogy milyen munka
való nekik, az ehhez szükséges
képzést pedig végül
ingyen elvégezhetik a
munkaügyi központ jóvoltából.
Így jó esetben alig
több mint egy év elteltével
szakmával a kezükben kereshetnek
állást. A pályaorientáció
lényege, hogy az
illetõ megalapozottan válasszon a lehetõségek közül,
és kitanuljon egy szakmát. A résztvevõk 80 százaléka
egyébként eljut idáig.
– Hogyan épül fel a tréning?
– Csoportépítéssel kezdõdik, majd különféle
módszerekkel – beszélgetéssel, kérdõívvel, szituációs
gyakorlatokkal, játékos feladatokkal – keresgéljük,
hogy kinek milyen szakmához van kedve és képessége,
amit két hétig a gyakorlatban is kipróbálnak:
aki például szakács szeretne lenni, egy étterem
konyhájában tölti a napjait, aki kõmûvességet tanulna,
építkezésre kerül. Megjegyzem, a gyakorlóhelyek
egy része késõbb foglalkoztatja is az illetõt. Ezután
a tapasztalatokat beszéljük meg, a résztvevõk
ilyenkor módosíthatnak is az elképzeléseiken, majd
újabb két hét gyakorlat következik, és a tréning a
végleges „egyéni terv” megfogalmazásával zárul.
– Ezután tanulhatják ki az adott szakmát?
– Így van, s ez a választott képzés is ingyenes. A
nyolcosztályos végzettséggel, állás és önbizalom
nélkül hozzánk érkezõ, többnyire tizen- vagy huszonéves
emberek tehát elõször bátorságot meríthetnek,
majd egy munkaerõ-piaci szempontból számukra
elõnyös szakmát kapnak a kezükbe, s így a korábbiaknál
sokkal nagyobb esélyük nyílik a munkavállalásra.
A lehetséges résztvevõket megkeressük ezzel
az ajánlattal, de a tréning persze nem kötelezõ,
csak egy lehetõség.
– Miért van szükség ilyesmire?
– Nyilvánvaló, hogy sok általános iskolában hiányzik
a valódi pályaorientáció, a gyerekek 13-14
évesen többnyire nem képesek jó döntést hozni a továbbtanulást
illetõen. Sokan a megkezdett szakiskolából
idõközben kibuknak,
mert a szülõk vagy a
pedagógusok rájuk erõltették
az adott szakmát,
csak vaktában döntöttek,
vagy nem is volt választási
lehetõségük. 18-20
éves korukban is csak
nyolc osztályt tudnak felmutatni,
ezzel pedig szinte
lehetetlen elhelyezkedni,
nos õk a munkaügyi
központon keresztül a látókörünkbe
kerülnek, s
Fotó: Vass Szilárd
ha úgy gondolják, részt
vesznek a tréningen.
– Helyzetüket tekintve
mi a közös
azokban az emberekben,
akik idejönnek?
– Önmagában a szakképzettség
hiánya hátrányos
helyzetbe hozza ezeket
az embereket, sokuk ráadásul nehéz helyzetû családból
származik, nem ritkán kistelepülésrõl. A problémák
tehát halmozottan jelentkeznek esetükben, általában
családi mintájuk sincs arra: hogyan változtathatnának
az életükön, nincsen jövõképük. Aki nem
szánja rá magát, hogy részt vegyen valamilyen képzésben,
végleg megreked ezen a szinten, s ha akar,
akkor sem tud majd innen elmozdulni, mert a továbbtanuláshoz
9–10 osztály elvégzése lesz a feltétel.
– Önök hogyan segítenek a munkanélkülieken?
– Mi a megcsappant önbizalmukat igyekszünk
visszaadni. Egy-egy csoport nagyon össze tud kovácsolódni,
a résztvevõk – akik kezdetben úgy érzik,
hogy õk már nem is képesek iskolai követelményeket
teljesíteni – egymást erõsítik az elhatározásukban.
Egyfajta szocializáció is zajlik, sokszor egészen
megváltoznak a tréning ideje alatt, megtanulják kifejezni
önmagukat, álláskeresési technikákat gyakorolnak,
egyszóval egy szakma felé orientálódáson és
annak kitanulásán kívül olyan dolgok történnek velük,
amelyek abban segítenek számukra, hogy késõbb
jobb eséllyel találjanak munkát.
hhá
LOPAKODÓK
Rendkívül jó a
közbiztonság
Szombathelyen.
Legalábbis így
tudjuk a statisztikai
adatokból.
Országosan nálunk
követik el a
legkevesebb
bûncselekményt.
Akkor nézzük azt a legkevesebbet.
Nagy divatja van mostanság a besurranásnak,
könnyen lehet így bevételhez
jutni. Föl-alá sétálgatnak az elkövetõk
a házak között, majd amikor azt látják,
hogy kiürül a környék, vagy a házigazda
füvet nyír a kertben, akcióba lépnek.
Bemennek az ajtón, és elemelik a
táskát, telefont, mindent, ami mozdítható.
Volt olyan eset, amikor a szobában
tévézõ áldozat lakását kipakolták
minden gond nélkül. Semmi sem kellett
az akcióhoz, még csak egy feszítõvas
sem. Egyébként finomodnak a
módszerek, korábban ugyanis türelmetlenebbek
voltak a bûnözõk. A kiszemelt
békés polgári miliõt jól fésült
„ügynökök” szemrevételezték, becsengettek
a házakhoz különféle fal szövegekkel,
majd amikor nem nyitottak ajtót,
feltörték a lakást és elvittek mindent.
Persze ezek az esetek délelõtt
történtek, amikor mindenki dolgozott.
Hogy miért nem jött be ez a módszer?
Talán azért, mert a pénzt és az értékeket
a kiszemeltek vitték magukkal a
munkahelyre, a párna alatt már senki
nem tart nagy összeget, a televízió és a
hifitorony viszont túl nehéz volt, ennyi
erõvel pedig már dolgozni is el lehet
menni. Így nem maradt más, mint az
esti, alkonyati idõpont, tavasszal és
nyáron, úgy hét körül, amikor a legjobb
vetélkedõmûsorok és sorozatok futnak
a kereskedelmi tévében, és az ablak is
tárva, mert meleg van. A pénztárca az
elõszobában, benne a bankkártya, mellette
a kóddal (bizony, sok feledékeny
ember van) szinte kínálja magát. Apró
kis tolvajlás, komoly felhajtás nélkül.
De mi történik akkor, amikor éppen
reklám van a tévében, vagy forr a teavíz
a gáztûzhelyen? Szembetalálkozik
a házigazda az addig észrevehetetlen
tolvajjal, aki elõre ki nem számítható
módon reagál. Vagy elfut, vagy pedig…
Ezek a cselekmények aprónak tûnnek,
lehet, hogy a statisztikák sem jelzik. A
rendõrség végzi a munkáját, nálunk
nem is rosszul, de a lopakodók ellen az
a legjobb módszer, ha bezárjuk az ajtót.
Persze a fenti esetek kapcsán azt
se feledjük el, hogy bizonyos tévémûsorok
rendkívül káros hatással lehetnek
az emberre.
Óvári Gábor
H E T I J E G Y Z E T

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 4
4 SAVARIA FÓRUM
2005. május 21.
K U L T Ú R A
SZABOTÁLÓ KULÁKOK, DOLGOZÓ PARASZTOK
Színes korrajz hatvan évrõl
S még mondja valaki, hogy bûnös dolog átszellemülten nosztalgiázni,
a ’70-es, ’80-as évek bágyadt-boldog hangulatát megidézni,
az ’50-esekbõl is csak a díszletet nézni, a hazug színjátékot pedig –
miért is ne, egy kicsit – másképp látni! A huszonéveseknek mosolyogtató
– a negyven fölöttieknek talán nem annyira – a Hétköznapok
1945–2005 címû kiállítás a Berzsenyi könyvtárban, melynek javára
legyen mondva, nem titkolja a kor valódi forgatókönyvét sem.
Bár a piros, mûanyag Vuk-os buksza
rögtön a jórészt helyi kiadványokból
mesélõ design-center középpontjába
helyezkedik – korszakalkotó jelentõségével
csak az önmaga méretének
százszorosára megnyúlni képes, tartalmát
szemtelenül mutogató hálós szatyor
vetekszik –, a hatvan esztendõ történelmét
bemutató kiállítás inkább a
Vas megyei könyvek, füzetek, szórólapok
segítségével magyarázza egy emberöltõ
vegyes érzésekkel teli világát.
Épp csak az ajtót kell megközelítenünk
ahhoz, hogy a ’40-es esztendõkbe
csöppenjünk, ahol a Dalolj magyarul
magyar! feliratú plakátról szemünket hamar
a Szálasi országjárásáról tudósító
újságcímlapra csúsztatjuk, kicsit félve,
arrébb meg már jól az észbe vésve – látva
a szigorú utasítást –, hogy ami eddig
a német vagy magyar hatóságé volt, azt
haladéktalanul a szovjet parancsnokság
rendelkezésére kell bocsátani! Igenis.
Így már beléphetünk, s közben egy
egész évtizedet haladunk az idõben.
Igaz, a jó öreg kotyogós uralja a
tárlót, mégsem lehet szó nélkül hagyni
Klárika példás iskolai bizonyítványát,
vagy az olvasókat már az ’50-es
években is szorgosan gyûjtõ könyvtár
tájékoztatóját. S ugyan a szabotáló
kulákok szégyenteljes magatartására
Fotó: Vass Szilárd
„gyors beadással” válaszoló dolgozó
parasztokkal kevéssé tudunk azonosulni,
azért maradunk, és a Sabaria
Mozgó puritán plakátján, a Zsennyei
Mûvésztelep kiállítási füzetén elmélázunk.
Hopp, még egy pillantás az
Ezüstkalászos tanfolyam ’59-es áldozatainak
elgyötört
arcvonásaira,
és továbblépünk.
Megható a
jó nevû
tyúkszemirtó
tapasz
reklámja, s
nem kevésbé
dobogtatja
meg
szívünket a
feledhetetlen
úttörõing
vagy a
technika
fejlõdését
szimbolizáló Gelka szerviz-hirdetés a
’60-as esztendõkbõl, de jön is a következõ
évtized, amelybõl már saját
emlékekkel is rendelkezünk. Szombat
reggeli piacozás: egy kiló farhátra
és kevéske krumplira vadászó
szombathelyiek nyüzsögnek a csarnokban,
jobban mondva a fotón, de
elõkerül a Munkakönyv is, ami mindenkinek
ismerõs – akinek nem az,
nos lehetett gondja elég –, s lám, egyegy
felvételen önként, dalolva – társadalmi
munkában – építi az utakat a
szocialista embertípus, miközben
szól a Sokol rádió. Gondtalan gyermekkorunk
pillanatai, a ’80-as évek
következnek, mikor is szüleink generációjának
a Záray-Vámosi duó szolgáltatta
a háttérmuzsikát Szombathely
város VI. ötéves tervének tanulmányozásához,
amíg mi a legendás
Vuk-os pénztárcában kotorásztunk a
kétforintosok után, hogy újabb takarékbélyegeket
nyaljunk a gyûjtõlapba.
Ami így összejött, az házra bizony
nem volt elég – pedig miheztartás
végett kiadták a Magánlakás építés
ajánlott tervei címû mûvet is –, arra
viszont igen, hogy a rendszerváltó
évtizedben kosaraskártyákat vagy –
ne adj isten – Szociális kalauzt vegyünk
belõle.
Belépünk a huszonegyedik századba,
és egy-két kulturális programfelhívás
mellett jobbára csak szépségszalonok
hirdetéseibe botlunk, de sebaj, legyintünk,
és tudomásul vesszük: korunk
embertípusához szólnak.
hhá
(A kiállítás június 2-ig látogatható.)
HÚSZEZREN A GENCSAPÁTI PÜNKÖSDI VIGASSÁGOKON
Ha pünkösd, akkor Gencsapáti. Immár 14. alkalommal rendezték meg
a gencsapáti sportpályán a Pünkösdi Vigasságok Fesztivált, amely nagyon
sokszínû és érdekes programmal várta az érdeklõdõket. A fesztivált
Gencsapáti Község Önkormányzata, a Pino Produkció, a Mûvelõdési
Ház és Könyvtár, a Nyugat-magyarországi Néptáncszövetség, a
Gencsapáti Hagyományõrzõ Néptáncegyüttes és a Gencsapáti Sportegyesület
BMX szakosztálya szervezte.
Pénteken a Beatrice és az Ossián
koncertezett. Szombaton a Bojtorján
még ébredezõ közönséget látott, de az
esti Deák Bill-koncertre, és azt megelõzõen
Márió koncertjére ismét megtelt a
terület. Délután Sárközy József ütõmûvész
igazi csemegét szolgáltatott a hallgatóságnak.
A befõttesüvegeken elõadott
zene nagy sikert aratott.
Vasárnap a fesztivál elmaradhatatlan
programjaként rendezték meg a
„Gencsi Söprû” Regionális Néptáncfesztivált,
ahol 12 néptáncegyüttes mutatkozott
be nagy sikerrel, illetve hall-
hattuk a Vasi Népdalstúdió, a Kökörcsin,
a Perenyei Férfi Népdalkör és a
Rutafa Együttes népdalcsokrát. Erdélyi
Tibor Erkel-díjas koreográfus elismerését
fejezte ki a fellépõknek, a szervezõknek
és az egybegyûlteknek, hogy
ilyen sokan voltak kíváncsiak a fesztiválra,
arra a kulturális értékre, amely
nemzetünk sajátja. A nap a Ghymes
együttes koncertjével zárult, akiket háromszor
is visszatapsolt a közönség.
A koncertek hétfõn is folytatódtak:
a megasztáros Gáspár Laci és Oláh
Ibolya, majd Bódi Guszti és a Fekete
Szemek szórakoztatta a nagyérdemût.
Igazán jól sikerült a befejezés, az R-
Go együttes nosztalgiát varázsolt a
színpadra, nagyon sokan velük együtt
énekelték a slágereket, és táncra is
perdültek.
A koncertek mellet, a BMX országos
egyéni és osztrák–magyar
nyílt bajnokság 1–2. fordulója zajlott
szombaton és vasárnap, soha
nem látott számú nevezõvel.
Kép és szöveg: Varga Albin

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 5
2005. május 21.
SAVARIA FÓRUM
5
Fotó: Vass Szilárd
GYÜMÖLCSÖZÕ KAPCSOLATOK
Élénkülõ testvérvárosi együttmûködés
Kaufbeuren és Szombathely bõvíti testvérvárosi együttmûködését,
a jövõben kifejezetten az oktatás és a gazdaság területén várható
élénkülés – jelentette be szerdán a két város vezetõje. Stefan
Bosse, Kaufbeuren fél éve megválasztott fõpolgármestere elõször
járt Szombathelyen, tapasztalatairól és a megbeszélések eredményérõl
sajtótájékoztatóján elmondta: a már tíz éve tartó partneri kapcsolat
eddig is gyümölcsözõ volt, a jövõben pedig új lehetõségek
nyílnak az együttmûködésre, a kapcsolatok szorosabbá tételére.
Gyakran elõfordul, hogy egy testvérvárosi viszony feleslegessé válik,
mert a felek nem használják ki a lehetõségeiket.
A fõpolgármester ezzel kapcsolatban
leszögezte: Kaufbeuren és Szombathely
esetében az elmúlt évtized bi-
A városháza épülete Kaufbeurenben
A Kámoni Arborétum fejlesztési terveit mutatták be csütörtökön
a Corvinus Egyetem szakemberei a Herényi Kultúrházban. Régi elképzelés
megvalósításához került közelebb a város, az arborétum
fejlesztése ugyanis már hosszú évek óta várat magára.
A tervek olyan építészeti megoldásokat
is tartalmaznak, amelyek jó
eséllyel növelhetik az arborétum turisztikai
vonzerejét nemzetközi szinten is.
Az elképzelések a megye és a város támogatását
is elnyerték, két-két millió
forinttal járultak hozzá a tervezéshez, a
kivitelezés azonban többszáz millió forintba
is kerülhet, a finanszírozás pedig
csak pályázati úton oldható meg. A számos
növényritkaságnak, dendrológiai
gyûjteménynek otthont adó, 120 éves
múltra visszatekintõ Kámoni Arborétum
állapota már a hetvenes évek óta folyamatosan
romlik, értékeinek megõrzése
és bemutatása egyre nagyobb nehézségekbe
ütközik. A helyzet javítása
érdekében Szombathely és Vas megye
közgyûlése is pozitívan állt hozzá a fejlesztéshez.
Fotó: Czika László
A rendezvény megnyitóján Magyar
József, a környezetvédelmi bizottság elnöke
hangsúlyozta, hogy a városvezetés
jó hozzáállása nélkül nem jutottak volna
el idáig sem az arborétum
rendezésének kérdésében.
Külön köszöntötte Csermelyi
András alpolgármestert, majd elmondta:
a tervek bemutatása csak az elsõ
lépés a megvalósítás felé, néhány éven
belül EU-s pénz bevonására lesz szükség.
Borovits Attila, a Kámoni Arborétum
vezetõje elmondta, hogy a kert mai képe
a hatvanas évek végén alakult ki. Most
elodázhatatlanná vált a rehabilitáció, amit
mi sem bizonyít jobban, minthogy a tervekre
is jelentõs összeget kaptak. Hasz-
zonyította, hogy ennek ellenkezõje is
igaz. Jó példa erre a két város rendõrsége,
egyházai és a tûzoltósága között
kialakult baráti
kapcsolat is. A fõpolgármester
célkitûzésként
említette
az iskolák
közötti partnerség
elmélyítését. Ennek
elsõ lépéseként
a Derkovits
iskola gyerekeinek
alkotásait mutatják
be Kaufbeurenben.
Az oktatás
területén tovább
erõsítik a diákcsere-kapcsolatokat
is, de a gazdaságban is
keresik már azokat a pontokat, amelyek
mentén a két város elmozdulhat. Ilyen
lehetõség kínálkozik az egymás szakvásárain
való megjelenésben is.
László Kastner, a Testvérvárosi
Egyesület vezetõje örömét fejezte ki,
hogy Szombathelyen lehet, mert a két
város között élõ a kapcsolat, amely
nagy érték. Tíz éve jár már Szombathelyre,
és azt tapasztalja, hogy a civil
szervezõdések között is egyre jobb a
viszony. Példa erre a kaufbeureni
Szent Márton Egyházkerület és a
szombathelyi Szent Márton Plébánia
közötti együttmûködés. A testérvárosi
egyesület vezetõjeként fontos feladatnak
tartja a kapcsolatok ápolását,
amelynek fejlesztéséhez elsõsorban
kitartás szükséges. Dr. Ipkovich
György polgármester üdvözölte a
kaubeureniek aktivitását. Elmondta,
hogy a jövõben Szombathely számára
is fontos terület a gazdasági kapcsolatok
fejlesztése a német testvérváros és
Szombathely között, az oktatásban pedig
már eddig is jól mûködõ kooperáció
továbbépítése lehet a fõ cél. A két
napig Szombathelyen vendégeskedõ
kaubeureni delegáció tagjaként jelen
volt még Johann Sirch, az egyházkerület
képviselõje, valamint Ernst Holy
polgármester is.
Óvári Gábor
KÁMONI ARBORÉTUM: ÚJ TURISZTIKAI VONZERÕ?
A tervek már elkészültek
nosítják azt a kéthektáros területet is,
amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi
Minisztérium adott át az arborétumnak.
Az új funkciók kialakításánál a turizmus
erõsítése mellett a fiatal korosztályok környezeti
nevelésére és egy olyan „mintaterület”
kialakítására helyezik majd a hangsúlyt,
amely
szemben áll elpusztított
és kihasznált
környezettel.
Az új fogadóépület
kifejezetten
a turizmus érdekeit
szolgálja
majd, nem zárt tudományos
bázis
épül, hanem egy
nyitott épület számos
funkcióval. A parkoló kiépítése még
nem megoldott, nem eldöntött kérdés
ugyanis, hogy a város vagy az arborétum
biztosít területet erre a célra.
A beruházás megvalósításával új
helyre kerül a fõbejárat impozáns fogadóépülete,
kitisztítják az arborétum
tórendszerét, és elvégzik a terület kertépítészeti
rekonstrukcióját is.
Óvári Gábor
KÖZÜGYEK

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 6
6 SAVARIA FÓRUM
2005. május 21.
TALÁR KISKERT HÁZIDOKTOR PANASZKÖNYV
Ha úgy érzik, vásárláskor sérelem
éri Önöket, vagy valamilyen
szabálytalansággal találkoznak,
írják meg, és mi Büki
György, a Vas Megyei Közigazgatási
Hivatal Fogyasztóvédelmi
Felügyelõségének vezetõ fõtanácsosa
válaszát kérjük az
ügyben. Továbbra is várjuk leveleiket!
9700 Szombathely,
Géfin Gyula u. 22.
Új lakások
konstrukciós hibákkal
Akik új lakásba költöznek – általában
lakóparkokba –, sokszor tapasztalnak
hiányosságokat, hibákat,
amelyek elhárítását a garancia
értelmében kérhetik az eladótól.
Egyik levélírónk arról panaszkodott,
hogy újonnan átvett lakásának
falai néhány hónap után vizesedni
kezdtek, és egyéb gépészeti problémák
adódtak. Az épület hõszigetelése
nem fejezõdött be. Felvették a
kapcsolatot a lakóparkot építtetõ
vállalkozás tulajdonosával, aki
még fél évvel ezelõtt egy bejárás alkalmával
megbizonyosodhatott a
hibák meglétérõl. Akkor ígéretet
tett arra, hogy ezeket kijavítják, ám
ez azóta sem történt meg. A lakók
nem érik el a vállalkozót telefonon,
a levelekre sem reagál.
A felvetett problémára reagálva
Büki György elmondta:
amennyiben az új lakásnál hiá-
Büki György
nyosságokat fedez fel a vevõ, érvényesítheti
az eladónál a garanciát,
legalábbis ezt kellene tennie
a jogszabályok értelmében.
Abban az esetben, ha az építtetõ
idõközben megszüntette tevékenyégét,
akkor polgári peres eljárás
útján rendezhetõ a probléma.
Létezõ vállalkozás esetén a
fogyasztóvédelemnek a jogszabályok
szerint garanciális kötelezettség
érvényesítésére hatásköre
van, ami abban áll, hogy
kötelezi az eladót a garancia betartására.
Ha ezt nem teszi meg,
akkor bírsággal sújtható a vállalkozás.
Ha ez sem vezet eredményre,
akkor a békéltetõ testület
ajánlást tesz mindkét félnek a
megegyezésre. Ha ezt nem fogadják
meg a felek, akkor indítható
el a per, amely hosszú hónapokig
is eltarthat.
A fenti cím alatt a megye nagy
múltú kulturális intézményének
honlapja található. Az MMIK feladata
sem lehetett túl könnyû, amikor
a falain belül mûködõ számtalan
civil szervezetet, vagy a szerteágazó
rendezvényeket akarta „felvonultatni”
az interneten.
Lám,
sikerült, és
nagyon jól
mûködik,
feladatának
teljesen eleget
tesz.
A szombathelyi
kulturális
intézmények
sokféle módon jelennek meg a
világhálón. Akadnak kivételes alkotások,
és olyanok is, amelyek szemre
nem tetszetõsek, de tartalmukban
frissek és „élõk”. (A Mûvészetek
Házáról múlt héten éles kritikát fogalmaztunk
meg, éppen amiatt,
Bemutatkozik a:
VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS
ISMERETTERJESZTÕ EGYESÜLET
A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztõ
Egyesület (TIT), a
megye egyik legrégebbi, értelmiségieket
tömörítõ civil szervezete
tudományos, szakmai és közhasznú
ismeretek terjesztésével foglalkozik.
1990-ben önálló jogi személlyé
vált. A TIT gyakorlatilag
önfenntartó, saját bevételei
az utóbbi években
meghaladták az évi
100 millió Ft-ot.
Az egyesületet a
bíróság kiemelkedõen
közhasznú
szervezetnek minõsítette,
amellyel
elismerte, hogy fontos
állami feladatot lát el.
Megyeszerte ismeretterjesztõ
elõadásokat, népfõiskolai kurzusokat,
tudományos konferenciákat,
szabadegyetemeket és kulturális
nagyrendezvényeket szervez,
és nyolc klubot mûködtet. Nagyobb
rendezvényei közül kiemelkedik
a Savaria Urbanisztikai
Nyári Egyetem, a Költészet Napja,
a Magyar Nyelv Hete, a Környezet-
és Természetvédelmi Napok,
a Tudomány Napja, a Csillagászati
Hét rendezvényei, és a Vas
Megyei Munkaügyi Központtal
közös szervezésben az évenkénti
mert egyik említett kritériumnak
sem felelt meg. Közben kiderült,
hogy a honlap fejlesztés alatt áll,
amit elfelejtettek feltüntetni. A gondokat
tehát felismerték, és júliustól
várhatjuk a friss megjelenést.) Az
MMIK webes jelenlétéhez visszakanyarodva,
kijelenthetõ, hogy bár
a katarzis elmarad, a netezõ szombathelyieknek
az információbõséget
illetõen kellemes élményben lehet
részük. Az oldal ugyanis nem gazdátlan,
ez érzõdik már a nyitólapon
is. A kialakítás egyszerû és praktikus,
a programok után kutató, kultúrára
éhes embernek nem kell százszor
végigjárnia a menügombokat,
azokon ugyanis félreérthetetlen tájékoztatás
szerepel. A köszöntõbõl
egyértelmûen kiderül: „nem az üzlet,
nem a design, hanem a biztos
tartalom, a könnyû eligazodás
CIVIL TÉR
osztrák–magyar munkaügyi
konferenciák.
Ezenkívül szervezõje
és szponzora számos tudományos,
irodalmi és mûvészeti
eseménynek is.
1990 óta mintegy 50 könyvet
adott ki.
Az egyesületnek
három alapítványa
van (Vasi
Népfõiskolai Alapítvány,
Vasi Diák
Tehetséggondozó
Alapítvány,
Szókratész Két
Tanítási Nyelvû
Szakközépiskolát mûködtetõ
alapítvány). A
felnõttoktatási tevékenység a másoddiplomás
képzéstõl a szakképesítést
nyújtó tanfolyamokon át a
közhasznú ismeretek terjesztéséig
tart. Az egyesület egyre nagyobb
mértékben vesz részt a munkanélküliek
képzésében, szervezi az államilag
elismert nyelvvizsgákat,
és meghatározó szerepe van az
idegen nyelvek iskolán kívüli oktatásában
is.
Elérhetõség: Szombathely,
Kõszegi u. 2., tel.: 94/509-500,
509-499, 330-605, e-mail:
vasitit@axelero.hu
KLIKKELÕ: www.vmmik.hu
Egyszerûség, könnyû eligazodás
fontos…” A design tényleg kissé
unalmas, átütõnek pláne nem nevezhetõ,
de nincs is rá szükség. A fémhatású
menügombok nem túl barátságosak,
mintha egy DVD-lejátszó
kezelõszerveit másolták volna le. És
jó sok van belõle, de a lap felsõ részére
azért a legtöbbjét sikerült bezsúfolni.
Bevallom, azért kissé aggódva
lapoztam át a programokra. El kell
ismerni, hogy hibátlan, frissességével
nem lehet kötekedni, különösen,
hogy nem vagyok web- és tartalomfejlesztõ.
Nekem tetszõ menüre kattintva
a velemi programokra tévedtem,
ahol nem várt fejleményként
még a kürtõskalács receptjét is megismerhettem.
Egy biztos: gazdag
MMIK-s programokból válogathatunk
idén is.
Óvári Gábor

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 7
2005. május 21.
SAVARIA FÓRUM
7
ÉLÕK-E A TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATOK?
Feiszt György
(SZDSZ)
Szombathely testvérvárosi kapcsolatrendszere
szinte egész Európára
kiterjed. Két város kapcsolata akkor
élõ, akkor testvéri, ha polgárai
között szoros kapcsolat van. Egymás
jobb megismerése, a közös célok
megvalósítása az alapja minden
együttmûködésnek. Tapasztalatom
szerint, leghatékonyabban iskolák,
kulturális- és sportegyesületek cserekapcsolatai
teljesítik be ezt a célkitûzést.
13 testvérvárosi kapcsolatunk
élõ, de különbözõ intenzitású. Azokkal a városokkal jó igazán, ahol elkötelezett
személyek vállalják magukra a kapcsolatok intézését. A közgyûlés
ezért hozta létre a Testvérvárosi Egyesületet, amely a testvérkapcsolatok
ápolását vállaló szervezeteket és polgárokat tömöríti. Szombathely Önkormányzata
az általános célokon túl, kiemelt fontosságúnak tekinti a határon
túli magyarokkal tartott jó kapcsotokat, a szomszédos országok magyarságát
tömörítõ szervezetek segítését, céljaik támogatását. Testvérkapcsolataink
külön érdekessége, hogy benne Lappenrantaa–Kolding–Szombathely
és Kaufbeuren–Ferrara–Szombathely
olyan együttmûködési „háromszögek”,
amelyekben a városok egymásnak kölcsönösen
testvérvárosai. A jó kapcsolatot az elsõben a mûvészeti
és oktatási tevékenység, a másikban a karneválok
indukálták. Két újabb várossal van szorosabb
együttmûködésünk. A tours-i partnervárosi kapcsolatot
a Szent Márton-, a horvátországi Sisak város közeledését
pedig a Szent Kvirin-kultusz ápolásában
rejlõ turisztikai lehetõségek motiválják.
Rettegi Attila
(FIDESZ MPSZ)
– Európában több mint 13 ezer testvérvárosi
kapcsolat mûködik. A nemzetközi
mozgalom az elmúlt 50 évben bizonyította
hasznosságát, a tapasztalatokat
kongresszusokon értékelik, melyek nyomán
újabb eszközök és gyakorlati módszerek
jelennek meg az együttmûködési
programok fejlesztésében.
Szombathely nemzetközi kapcsolatai
fokozatosan épültek ki, és különösen a
rendszerváltozás után folyamatosan bõvülnek.
Jelenleg 12 európai várossal
(Ferrara, Vajdahunyad, Kaufbeuren, Kolding, Lappeenranta, Lecco, Maribor,
Nömme, Felsõõr, Ramat-Gan, Trnava, Ungvár) ápolunk testvérvárosi kapcsolatokat,
de tizenharmadiknak bátran ideszámíthatjuk Joskar-Olát is.
Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk után különösen fontosnak tartom,
hogy a mindenkori városvezetés tegyen meg mindent a testvérvárosi kapcsolatokban
rejlõ lehetõségek kiaknázására, az eddiginél több alkalom, fórum és eszköz álljon rendelkezésre
a gazdasági élet szereplõi és a város intézményei számára ezen a téren. A
vámhatárok eltûnésével, az áruk szabad mozgásának idõszakában
városunk gazdasága szempontjából rendkívül fontos, hogy termékeny
és a kölcsönös elõnyökön alapuló kapcsolataink legyenek. Az
oktatás, a kultúra, a sport, a szociális szféra vagy a civil kezdeményezések
területén pedig az európai pénzalapokhoz való jobb hozzáférést
segítik elõ a nemzetközi együttmûködési projektek. Arra kell törekednünk,
hogy a testvérvárosi kapcsolatok ápolásába a város intézményei,
gazdasági és civil szervezetei az eddigieknél sokkal intenzívebben
be tudjanak kapcsolódni, s ez megítélésem szerint nem pusztán
a Testvérvárosi Egyesület, hanem a polgármester és a városvezetés
felelõssége is. Úgy ítélem meg, van még mit tenni ezen a téren.
PRO ÉS KONTRA
Csönge Márta
(MSZP)
– Nemrég feltették a kérdést, mire jó a
testvérvárosi kapcsolat? Nem tudunk másként
utazni? Több mint 10 évet töltöttem
idegenforgalomban, tapasztalatból tudom,
hogy a város életében a külkapcsolat nagyon
fontos. Miért is? Turistaként egy város
épületeit láthatom, a kultúrájába belekóstolhatok.
Testvérvárosként sokkal többet
tudok tenni. A kezdeti látogatások protokollját
felváltja a hatékony megbeszélés.
A gondolatcserék mellett megismerjük a
másik város erõsségeit, egyúttal problémáit.
Mindig van egy jó példa, melybõl ötletet meríthetünk Szombathely életéhez. Ilyen
Felsõõr, de Kaufbeuren is, mely ezer szállal kötõdik Szombathelyhez, és most már intézményekhez,
emberekhez. Erõs, stabil, élõ kapcsolat alakult ki a szervezetek között
(munkaügyi központ, egyházi vonal, civilek). A gazdasági kapcsolatokhoz sok más
feltétel mellett kellenek ezek a napi emberi, kulturális, közvetlen barátságok, hogy
megszülethessenek a munkahelyteremtõ beruházások, a közös európai projektek.
Ennek egyik élõ példája az Európai Szent Márton Út projekt. Ahogy anno mi
vártuk (s várjuk) a segítséget, támogatást az európai országoktól, most Sisak, Ungvár,
Vajdahunyad várja még intenzívebben, mint eddig. A határ közeli magyar közösségek,
Felsõõr vagy Lendva központjának tekinti Szombathelyt, igénylik a közös
programokat. Ennek példája a közelmúltbeli Tánc Világnapja, vagy egy másik
testvérváros, Maribor által kezdeményezett hétvégi táncrendezvény. Jó érzés, mikor
egy-egy határon túli magyar ismerõssel Szombathelyen találkozom, s velünk,
itt lakókkal ellentétben látja a szépet és a jót a város életében.
Gombás Endre
(Szövetség
Szombathelyért Egyesület)
– A testvérvárosi kapcsolatok
csak részben nevezhetõk élõnek. A
jó példák közé sorolható Kaufbeuren,
amellyel élénk kulturális és
gazdasági együttmûködés alakult ki
az elmúlt tíz évben. Úgy gondolom,
hogy egy testvérvárosi partnerkapcsolat
akkor ér valamit, ha nemcsak
a városvezetés szintjén mûködik,
hanem a civil szervezetek tartják
életben. Néhány testvérvárosunkra
éppen ez az élénk civil kapcsolat a jellemzõ. Ilyen Felsõõr, Vajdahunyad,
Lecco és Kaufbeuren is. Akadnak azonban olyan partnerek is,
akikkel részben a távolság miatt nehézkes a kapcsolattartás. Jelenleg
egy szombathelyi delegáció tartózkodik Ramat Ganban, de ott sem a civil
szféra képviselteti magát, hanem a vezetés. Az effajta kapcsolatokat
is ápolni kell, de bõvíteni csak úgy szabad, hogy annak kézzelfogható
eredménye legyen. Több várossal nagyon szoros az együttmûködés, és
ez a jövõre nézve is biztató. Magánerõbõl városi csoportoknak kell ösztönözni
ezeket a barátságokat, mert így van értelme. Hosszú távon komoly
gazdasági elõny is származhat ezekbõl a baráti együttmûködésekbõl.
A jó példa most is Kaufbeuren, hiszen a német várossal már
nemcsak az oktatás, hanem a gazdaság területén is körvonalazódnak különbözõ
szintû kooperációk.

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 8
8 SAVARIA FÓRUM
2005. május 21.
SZOMBATHELYI SZÍNTEREK
KÁMON ÉS HERÉNY: A KÉT MOSTOHATESTVÉR
A nyolcvanezres lélekszámú Szombathely lakosságának
jó része a peremkerületekben él, azokon az egykor önálló
településeken, amelyeket alig fél évszázaddal ezelõtt csatoltak
közigazgatásilag a városhoz. Kámon és Herény falvak
a rohonci vasúti töltéstõl északra, a várostól alig néhány kilométerre
helyezkedtek el. A két település közül Herény története
ismertebb, hiszen az a világhírû Gothard család birtoka
volt.
Hányatott sorsú
Reissig-kastély
Kámon története egészen az ókorig
nyúlik vissza, Savaria mellett már
korán lakott település volt. Ezt bizonyítják
azok a kõemlékek, amelyek
errõl a területrõl kerültek elõ. A helység
neve a szláv eredetû Kámen szóból
ered, amely követ jelent. Kámon
elsõ birtokosai a Kámoniak voltak, de
kisebb részben birtokolták a Hermányiak,
a Vátiak és a demelki apátság
is a XIII. század közepén. Mint minden
településen, a középkor folyamán
Kámonban is heves birtokviták dúltak.
Az ezekrõl fennmaradt feljegyzések
szerint a legtöbb peres ügy a
Kámoniak és a Herényiek között zajlott.
1424-ben a demelki apátság melletti
birtokért pereskedtek, a Kámoniak
egy 1323-as adásvételi okmányra
hivatkoztak, a Herényiek pedig úgy
vélték, hogy õsi öröklött földrõl van
szó. Ezekbõl a vitákból minden évszázadban
akadt jó néhány, jelentõsebb
esemény azonban nem is történt
Kámonban egészen 1605-ig, amikor a
falu határában Némethy Gáspár hajdúvezér
seregei összecsaptak a császáriakkal.
Átépítés alatt a kámoni Reissig-kastély
A falu egyik nevezetessége (volt) a
Szófia utca 20. szám alatti Reissigkastély,
amely csak a szerencsének köszönheti,
hogy nem bontották le. A
Kámoni család hányatott sorsú kastélya
a XVII. században a Reissigeké
A herényi Gothard-kastély
lett. A jelenleg is látható épületet már
Reissig Lajos építtette egy XVI. századi
erõdre. Az egyemeletes kastély
belsõ architektúrája meglehetõsen impozáns
látványt nyújthatott. Felvezetõ
lépcsõjét csiszolt márványlapokból
készítették, amely a tágas és míves
földszinti fogadóból indult. Az épületet
az évszázadok
során
többször átépítették,
bõvítették,
a tetõszerkezet
sem az eredeti
formát mutatja.
Kámon
másik nevezetessége
a
Saághykastély,
amelyet
a Gorup
család építtetett
még a
XVIII. században.
Ezt az épületet vásárolta meg
késõbb dr. Saághy István földbirtokos,
aki bõvítésként klasszicista stílusjegyeket
hordozó kastélyt emelt az
utcafront felõli részen. A kastéllyal
átellenben húzódik a világhírû Kámoni
Arborétum, amelyet dr. Saághy
István alapított. Az elsõ díszcserjéket
azonban édesapja, Saághy Mihály telepítette
az 1860-as években. Az arborétum
kialakítása az 1890-es évek
elején kezdõdött meg, alig négyhektáros
területen. A növényritkaságokat
és a díszfákat Saághy István külföldrõl
hozatta, saját maga telepítette és
nevelte õket. A kámoni növénygyûjtemény
1920-ban 244 fenyõt és 310
lombos növényfajtát számlált. A II.
világháború éveiben az arborétum elgyomosodott,
a növények egyharmada
pedig a háborús pusztításnak esett
áldozatul. Az arborétumban jelenleg
közel háromezer növényfaj van törzskönyvezve,
található köztük Észak-
Amerikában, Ázsiában és Szibériában
honos fafaj is.
Évszázados viszályok
A Kámon mellett fekvõ Herény történetét
szintén híres emberek tették érdekessé.
A Gothard család tevékenysége
messze földön hírnevet szerzett a településnek.
Már a római idõkben lakott
volt, késõbb a népvándorlások során
számtalan népcsoport telepedett meg itt.
A falu határában avar kori leleteket is találtak.
A római idõkben Marcus
Herenius állomásozott itt, állítólag innen
ered Herény mai neve is. Szintén a
római virágkort idézi az a 38 darab I.
századi aranypénz, amelyet 1992-ben
találtak a városrész határában. A XV.
században Herényfalvának is hívták.
Herény birtokosai a Hermányi és Káldy
családok voltak. A XIII. századból származó
feljegyzések szerint Herényben
mûködött egy malom is. Késõbb a malom
miatt pereskedés is volt, amely végül
a Herényieké lett. Mint az már korábban
kiderült, sok vita akadt a
kámoniakkal is. 1505-ben például Herényi
György panaszt emelt Kámoni Bálint
ellen, hogy mi lett a vita vége, nem
tudható, annyi azonban
igen, hogy a Herényiek
a megyétõl
kértek védelmet a
Kámoniak támadásai
ellen. A peremkerületi
városrész központjában,
a Béke téren
áll a Gothard-kastély,
amelyet 1696 és
1698 között építtetett
Szalánczy Márton
megyei alispán. A
Gothard család a
XIX. században vásárolta
meg, és rögtön
bõvítették is
Fotók: Czika László
1881-ben Hauszmann
Alajos tervei
alapján. Az északkeleti
részen épült meg
az a csillagvizsgáló
torony, ahol Gothard
Jenõ és Sándor berendezte
az elsõ asztrofizikai obszervatóriumot.
A kastély mai állapotában
méltatlan a Gothard család emlékéhez,
felújítása még várat magára. Az eredetileg
itt kialakított kutatóhelyet 1918-ban
leszerelték, és az eszközöket 1948-ig
egy raktárban tartották, amikor a távcsövet
a Nagy Lajos Gimnáziumban újra
felszerelték. Az obszervatórium mai
helyére, Gothard Sándor egykori kúriájába
1966-ban került.
A herényiek mindig is összetartó
közösséget alkottak. Ezt bizonyítja,
hogy már a múlt század elejétõl számos
civil szervezet mûködött a faluban,
mint például iparoskör, tûzoltóegyesület,
gazdakör és egyházi körök.
Ma a Herényi Kulturális Egyesület
fogja össze Herény közösségi életét,
olyan rendezvényekkel, mint amilyen
az évenként megrendezett Virágút.
Kámon esetében már nem jellemzõ az
összetartás, meghatározó egyesületek
sincsenek, és helyi rendezvényekbõl is
kevés van. Kiváló viszont az intézményi
ellátottsága, óvoda, iskola mellett
hangulatos éttermek és szórakozóhelyek
épültek.
Szerkesztette: Óvári Gábor
Forrás: Sárvári Hírlap 2004. április 9. Vasi
Szemle 1965/1., Katafai Németh József: Vas megye
kastélyai és kúriái, Sárvár, 2003.

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 9
2005. május 21.
SAVARIA FÓRUM
9
ÁLRUHÁS IPAROSOK, SIKERES SZAPPANGYÁRTÓK
Szombathelyi gyáripartörténet I.
Szombathely egykorvolt szövödéjét „elmosták az idõk”, s a valamikor püspöki sörfõzdék
emléke is a homályba vész, az utókor mégis tud egyet s mást a XIX. század
gyáriparáról. Készült itt vaskályha, kénes gyufa, szandálbõr és borotvaszappan, hogy
csak néhányat említsünk a nagynevû mûhelyek és gyárak Európa-szerte híres készítményeibõl.
A mai ember emlékezetében vajon mi él mindebbõl?
Rég nem él már tanú rá, milyen érzés
lehetett egy forró nyári napon legurítani
egy pohárral a szombathelyi püspöki
és hercegi sörfõzõk valamelyikének
nedûjébõl, de elképzelhetjük, mert
egy biztos – állítják legalábbis: a sörgyártás
virágzott errefelé egykoron, tán
nem véletlenül. Hogy miért ért véget
1871-ben eme iparág története, csak a
grazi sörgyár akkori képviselõitõl kaphatnánk
rá választ – ha módunkban állna
kérdezni –, õk vásárolták meg
ugyanis a szabadalmakat, s ezután
gyorsan meg is szüntették a gyártást.
A Pohl-család vaskályhái
Nevezetes az elsõ szombathelyi
vasgyár, melyet 1856-ban Pohl Emil
gépészmérnök alapított. Szerény javítómûhely
kezdte meg mûködését a neve
alatt, akkor csak néhány emberrel,
de a városban, s azon kívül hamar terjedt
remek munkájuk híre. A vezetés
nem sokáig összpontosult Pohl Emil
kezében, fiai – Sándor és Emil – rövid
idõ alatt kitanulták a dolgukat, az õ
munkájuknak is köszönhetõ tehát,
hogy egy 650 családnak megélhetést
biztosító, virágzó gyártelep fejlõdött a
kis mûhelybõl. Az apa 1908-ban teljes
egészében átadta a tulajdont és az irányítást
Sándor fiának – a fejlõdés
nagyrészt az õ érdeme –, aki után özvegye
és testvére örökölt. Több mint
350 munkagép dolgozott még itt az
1920-as években is, gyártmányait pedig
– gazdasági gépeket, vízi turbinákat,
vas- és fémöntvényeket, tûzhelylapokat
és vaskályhákat – itthon és
külföldön egyaránt elismerték. Pohl
Sándor egyébként gyakran járta álruhában
távoli országok üzemeit, azaz
egyszerû munkásként elszegõdött,
hogy ellesse a vasgyártás titkait. Amikor
már fogalommá vált gyárának híre,
civil mozgalmaknak is élére állt: elnöke
volt az Iparoskörnek, tagja a Mezõgazdasági
Takaréknak. I. Ferenc József
kitüntetést adományozott a híressé
vált szombathelyi iparosnak.
József fõherceg beszállítói
Nem volt egyedül a Pohl-gépgyár a
piacon, már az 1850-es években megkezdte
mûködését – igaz, még csak
vaskereskedésként és gépjavító mû-
helyként – a Mayer Enoch vezette vasgyár.
Nem telt bele sok idõ, s már gépeket
is gyártottak, 1860-ban pedig
már közel 100 munkással állították elõ
termékeiket. Hogy ezek a külföldi cikkekkel
is versenyre keltek, bizonyítja,
hogy rendszeresen elsõ helyezést értek
le a gazdasági kiállításokon. 1880-tól
malomgépeket kezdtek gyártani, a
Thököly utcai telepet kinõtték, és a
Zanati útra költöztek. Késõbb benzinmotorok
gyártásába fogtak, az elsõt –
állítólag – József fõherceg vásárolta
meg alcsúti uradalma számára. Erre az
idõre tehetõ egyébként a gyár legnagyobb
fejlõdése is, munkásainak száma
500-ra nõtt. Részvénytársasággá –
Magyar Motor- és Gépgyár néven –
1901-ben vált a cég, miután az alapító
meghalt, ám a háború környékén a
romló gazdasági viszonyok miatt „hanyatlásnak
indult” a gyár. A Schlick-
Nicholson Rt. birtokába 1925-ben került
a nagy múltú vállalat, amely még
egy évig mûködött, azután bezárt.
Kénes gyufa és szandálbõr
Volt itt más is, nem csupán gépgyár.
Jellegzetes, a külföld számára is érdekes
gyárunk volt a gyufagyár, amely az
egykori Petõfi és Gyár utcák sarkán állt
Mayer Mór jóvoltából. Már 1869-ben
berendezkedett a kénes gyufa elõállítására,
s vezette is vállalkozását 1902-ig,
amikor fia, Mayer Benõ vette át a céget.
Õ az újítás híve volt: modern gé-
Itt mûködött az egykori püspöki sörház
pekkel szerelte fel
az üzemet, a kénes
gyufáról pedig áttért
a svéd gyufa
gyártására. Virágkorában
100 embernek
adott munkát
a kirándulók
által is szívesen látogatott
gyufagyár.
Kevésbé számított
látványosságnak,
sikereket
mégis elért az 500
dolgozót foglalkoztató
MÁV-mûhely,
amelyet 1871-ben kezdtek el építeni.
Kis fatelepként indult, de nagy
fejlõdésen ment keresztül, míg óriási
teljesítõképességû gyárrá nem vált.
Híres volt arról, hogy munkásai jól kerestek,
gyógykezeltetésükrõl ún. munkásjóléti
intézmények gondoskodtak,
sõt szellemi mûvelõdésüket is szem
elõtt tartotta a vezetés. Dal- és önképzõ
egyletük versenyeken indult, sportcsapatuk
az élvonalba tartozott.
A legnagyobbak között tartották számon
a sokat megért szombathelyi cipõgyár
elõdjét, a Stricker és Fiai Bõrgyárat,
amely 1899-ben – Stricker Zsigmond,
Mór és József révén – nyitotta meg kapuit
a valamikori Grünwald-féle bõrgyár
telkén. Eleinte 12 munkásuk volt, miután
azonban folyamatosan bõvítették,
modern gépekkel látták el az üzemet,
Mayer Enoch és fiai, Ede és Károly
Fotó: Czika László
200 fõ is dolgozott itt. Talp-, szíjbõröket,
fekete, barna és sárga felsõbõröket, borjú-
és chevreaux-szandálbõröket állítottak
elõ hosszú ideig.
„Sabaria” borotvaszappan
Egy egyszerû csabrendeki szappanosmester,
Engel Leopold nevéhez fûzõdik
az 1841-ben alakult szappangyár,
amely csak 1875-ben települt
Szombathelyre az alapító fia, Miksa
döntése nyomán. A termékskálát kiszélesítette:
mosó-, pipere- és borotvaszappant
állított elõ, s mindezekkel országos
hírnévre tett szert. Hamarosan a
monarchia egész területére exportált, s
már külföldön is emlegették a remek
minõségû, híres „Sabaria” borotvaszappant.
Engel Miksa az iparostársadalomban
is vezetõ szerepet töltött be,
a soproni iparkamarának, több kiállítás
zsûrijének volt tagja. Az üzem vezetésében
fia, Ödön követte 1911-tõl, aki
egyre nagyobb piacot szerzett a Kossuth
utcában állt egykori gyár termékeinek.
Sabaria Illatszertár elnevezésû
lerakata messze földön ismert volt.
E néhány nagy nevû gyáriparos és
üzem még nem minden, több jól mûködõ
társaság volt itt még a XIX. század
második felétõl, róluk – többek
közt a Légszeszvilágító Társaságról,
Wolf Sándor ipartelepérõl, az erdõiparról,
a Putsch-takarógyárról és a pamutiparról
– legközelebb olvashatnak.
Szerk.: hhá
Forrás: Szent ez a hely, otthona a munkának…
Szombathely Gyáripara. In: Szombathely
1777–1927 Jubiláris Emlékalbum. Hasonmás kiadás.
Szombathely, 1997.
MESÉLÕ MÚLT

Safo19.qxd 5/20/05 9:26 AM Page 10
10 SAVARIA FÓRUM
2005. május 21.
GONDOLKODÓ
MAGAD URAM, HA AZ ORVOS NEM… GYÓGYÍT?
Amikor egészségesnek hiszi magát az ember, akkor sem
tökéletesen az. Az egyik orvosi szállóige szerint nincs egészséges
ember, csak olyan, akit nem vizsgáltak elég sokáig. Újságíró
foglalkozásom révén 1995 õszén riportot készítettem
egy íriszdiagnosztikát végzõ orvos-természetgyógyásszal.
Végül megkértem, nézze meg az én szememben lévõ várható
betegségjelzéseket is, ha vannak ilyenek egyáltalán.
Számos kisebb probléma mellett
két nagyobbról szóló jelzést talált.
Egyik a szívvel, másik a májjal
volt kapcsolatos. Búcsúzóul azt javasolta,
hogy a házban lévõ laborban
vizsgáltassam meg a véremet,
és menjek el egy máj ultrahangra
is. Megfogadtam a szimpatikus középkorú
orvos tanácsát, elvégeztettem
mindkét vizsgálatot másnap. A
vérvizsgálat emelkedett májenzimet
– GGT-t mutatott, mely a 45
helyett 148 volt, valamint emelkedett
trombocitaszámot, melynek
legfeljebb 440 ezernek szabadna
Postaláda
Hõsök napja
lenni, nekem 700 ezer körül volt.
Nem hittem el, hogy nekem ilyen
jelentõs laboreltéréseim lehettek,
ezért elmentem egy másik laborba
is, mely az egyik klinikán volt. Az
ottani orvosnõ részletesebb vérképvizsgálatot
rendelt el, melynek
eredménye még több csillag –
vagyis jelentõsebb laboreltérés lett.
Vérnyomásomat is megmérte,
mely szintén emelkedett volt a normál
értékhez képest. Vigasztalva
magamat azt gondoltam, ez csak az
ismeretlen betegségtõl való félelem
miatt lehet. Mai eszemmel úgy
Olvasói levél
Az emberi kultúra fejlõdéseként kialakult hõsi halotti kultusz kiemelkedõ
és örök példáját szolgáltatták a görögök (távoli õseim), melyet
a thermopülai szorost védõ hõsök emlékmûvének sírfelirata hirdet:
„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük,
amit megkövetelt a haza.”
A „nemzet vérzivataros századaiból” sok hõst lehetne felsorolni,
de korábban ezt az elismerést még nem tették intézményessé hazánkban.
Az elsõ hivatalos intézkedés: Az 1917. évi VIII. tc. rendelte el a
hõsökrõl való megemlékezést. Az I. világháború után készültek hõsi
halottak nevét felsoroló emléktáblák, szobrok, turulmadaras és címeres
obeliszkek, kapuk. Hõsök napja kinyilvánítása: 1924-ben rendelték
el, hogy május utolsó vasárnapja: hõsök napja – nem „gyereknap”,
mint manapság!
„Elfelejtett” II. világháborús hõsi halott: Katovics György 23
éves honvéd fejlövés következtében esett el 1942. június 4-én a Keleti
Fronton. A lebombázott szõlõsi templom emléktáblájáról a neve
lemaradt. Mint honvéd hagyományõrzõ v. Fonyódi László elnökünkkel
a hivatalos adatokat beszereztük, és személyesen jártam el
a „hiánypótlás” érdekében. Az új templom emléktáblájára már felvésték
a nevét.
Szilay Gyula ’56-os Corvin közi fegyvertársam, Szombathely szülötte
emlékére: Testében, lelkében súlyos sebbel és teherrel az USAba
emigrált, ahol elévülhetetlen szolgálatot tett a békéért! A meggyötört
teste végleg elfáradt, de lelke és példája örökké élni fog. Özvegye,
Ilona asszony porait „hazahozta”, és a Kálvária templom kriptájában
helyezték örök nyugalomra. Fájdalmas kötelességem volt Gyula
barátom részére a „bajtársi búcsúztatót” elmondani.
2005. május hó utolsó vasárnapja, 29-e, legyen a hõsök napja!
Legalább a déli harangszóig, csak azután legyen a gyerekeké. Ezzel
nemcsak a kegyeletet rójuk le, hanem példát és ismeretet nyújthatunk
a felnövekvõ nemzedéknek, és talán az eljövendõ „érettségi vizsgájuk”
is tiszta és eredményes lesz. Erre is emlékeztet a latin közmondás:
„Mortis Vivos Docent – A halott tanítja az élõt.”
Vitéz Donát Ármin
gondolom, hogy a lelki izgalmak
hatnak rám a legjobban a vérnyomáseltéréseimet
tekintve, tehát legalább
50 százalékban helyes volt a
feltevésem.
Ismerõsi ajánlásra az egyik legjobb,
májspecialista osztállyal is
rendelkezõ budapesti kórház egyik
orvosához kerültem, aki részletesen
kikérdezett: fogyasztok-e bármilyen,
a májra ártalmas ételt, italt,
majd megvizsgált
manuálisan,
és számos,
májjal kapcsolatos
– számomra
új vizsgálatot
rendelt.
Minden alkalommal
nemleges
választ kapott
tõlem,
mely mindanynyiszor
meglepte
õt, hiszen
a magas GGT
alkoholfogyasztásra
utalt a legnagyobb valószínûséggel.
Úgy egy évig havonta
mentem kontrollra. Egyszer sem
kaptam választ arra, hogy mi van az
eltérések hátterében, s arra sem,
hogy mi várható ezzel kapcsolatban
a jövõmben. Professzori beszélgetést
kértem, s eljött a várva várt nap,
hogy most majd egy nagyon okos,
tapasztalt embertõl megtudom a
számomra bizonyára nem túl kedvezõ,
valódi okát laboreltéréseimnek.
Csalódnom kellett, hiszen a
rám szánt félóra telefonálással telt,
a fõorvost hívták állandóan. A maradék
öt perc végén a fõorvos csontvelõvizsgálathoz
kérte a beleegyezésemet,
amit mindjárt ott, akkor el
is végeztek volna a célból, hogy
megtudják: daganatos-e a csontvelõképzésben
kulcsszerepet játszó
õssejt állományom. Megtagadtam
ezt a vizsgálatot, mert nem kaptam
értékelhetõ választ arra, hogy mi
következik, ha ennek a vizsgálatnak
az eredménye negatív lesz.
A kérdésre a választ jóval késõbb
az Elixír újságban leltem
meg, ahol L. E. szakíró leírta,
hogy akinek candidasisa van, annak
a szervezetbe bevitt cukorral a
gombák alkoholt erjesztenek, ami
állandóan „nyomást gyakorol” a
májra – ennek köszönhetõek a
megváltozott májfunkciós értékek,
így az emelkedett GGT is.
Végleg leszoktam a havi kórházi
vérvizsgálati ellenõrzésekrõl,
más szakintézménynél próbálkoztam,
ahol a megfelelõ szakember
ugyanazt kérte, mint távoli kollégája.
Itt sem egyeztem bele a
csontvelõvételbe. Úgy tûnik, a
„szakma szabályait” mindenütt
katonai fegyelemmel igyekeznek
betartani az orvosi hierarchiában.
A szivárványhártya minden egyes része valamilyen
módon kapcsolatban áll a belsõ szervekkel
2002 tavaszán újból nekiláttam
kideríteni, mi is lehet velem, mert
egyre fáradékonyabb lettem. Azt
észleltem, hogy már több különbözõ
orvosi vélemény szerint is valami
nagy baj elõszobájában voltam,
amelyet nemcsak az jelzett, hogy
már vese-, máj- és csontvelõbiopsziát
akartak tõlem venni, hanem az
is, hogy 160/110 volt a kezeletlen
vérnyomásom. A normál, egészséges
középérték 130/80. 100 fölött
volt a süllyedésem, mely normális
körülmények között 6–10. Fehérvérsejt
számom is emelkedett volt,
máj- és lépnagyobbodást mutattak a
hosszabb idõszak alatt készült ultrahangfelvételek
az elszórt májkárosodás
képlete mellett. A GGT májfunkciós
értékem, mely 1995 szeptemberében
már 148 volt, fel-le ingadozott
– a normál érték 50 körül
van. Trombocitaszámom is jelentõsen
emelkedett – 720 ezer körül ingadozott
a különbözõ idõpontokban
vett vérminták szerint. Normálisan
legfeljebb 440 ezer lehetett volna.
Ezt trombocitémiának hívják,
amely a vérképzõ rendszer egy elemének
szabályozatlan túltermelését
jelenti, mely daganatos folyamatként
is értékelhetõ, ha a szaporodás
mértéke egy ponton túl is nõ.
(folytatjuk)
Hoffmann József