28.10.2014 Views

OH - Szerves Kémiai Tanszék

OH - Szerves Kémiai Tanszék

OH - Szerves Kémiai Tanszék

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Másodlagos természetes anyagok – másodlagos<br />

metabolitok<br />

Vegyész MSc (nappali és levelező tagozat)<br />

Előadó: Dr. Juhász László<br />

egyetemi adjunktus


Fontos tudnivalók<br />

• Elérhetőség:<br />

– Iroda/laboratórium: Kémia épület; E-413/E-422<br />

– Honlap: http://szerves.science.unideb.hu (előadás anyag)<br />

– e-mail: juhasz.laszlo@science.unideb.hu<br />

• Kötelező irodalom:<br />

– Tantermi előadás (látogatása nem kötelező de melegen ajánlott)<br />

• Kollokvium:<br />

– „A” vizsga: szóbeli; 2 tétel<br />

– „B” vizsga: szóbeli; 2 tétel<br />

– „C” vizsga: szóbeli; 2 tétel<br />

2


Az anyagcsere folyamatok csoportosítása<br />

Kiindulópont:<br />

• Minden élőlény az élete folyamán számos szerves vegyületet átalakít, azért hogy életben maradjon.<br />

• A legfontosabb építőköveket – szénhidrátok; zsírok, fehérjék, nukleinsavak – az élőlények életük<br />

során felépítik az építő elemikből, vagy külső forrásból veszik fel őket.<br />

• A növények a fotoszintézis révén képesek szervetlen anyagokból felépíteni a szerves vegyületek<br />

építőköveit.<br />

• Egyéb élőlények (pl: állatok) a növények által megtermelt vegyületeket használják fel szervezetük<br />

felépítésére.<br />

• Az anyagcsere folyamatok egy része a felvett komplex vegyületek lebontásával egyszerű<br />

molekulákat állít elő (katabolizmus), míg más részük speciális molekulákat állítanak elő egyszerű<br />

kiindulási vegyületekből (anabolizmus)<br />

• Jóllehet az élőlények nagyon változatosak, azonban azon anyagcsere folyamatok, melyek a<br />

szénhidrátok, fehérjék, zsírok, nukleinsavak szintézisét, módosítását, végzik, az egyedi jellemzőktől<br />

eltekintve azonosak.<br />

•Ezeket a folyamatokat nevezzük ELSŐDLEGES ANYAGCSERE FOLYAMATOKNAK, és azokat<br />

vegyületeket, melyek ezen átalakításokban részt vesznek, megjelennek ELŐDLEGES<br />

METABOLITOKNAK.<br />

3


Anyagcsere folyamatok<br />

• szénhidrátok lebontása: glikolizis és a Krebs/citromsav/trikarbonsav ciklus (energia<br />

termelés)<br />

• zsírsavak hasítása: b-oxidáció (energia termelés)<br />

• Aerob szervezetek foszforiláció segítségével növelik a hatékonyságát ezeknek a<br />

folyamatoknak<br />

• fehérjék lebontása aminosavakat eredméynez, amiket tovább lehet alakítani más<br />

vegyületekké<br />

• Nem minden élőlény képe előállítani minden aminosavat, vannak olyanok amiket külső<br />

forrásból kell felvennie: eszenciális aminosavak<br />

•Ezekkel a folyamatokkal szemben – melyek minden élőlényben lejátszódnak – az<br />

anyagcsere folyamatoknak van egy mások fajtája, amely olyan vegyületek szintézisét és<br />

átalakítását okozza, melyek természetbeni megjelenése, előfordulása korlátozottabb,<br />

adott esetben csak speciális élőlényekben vannak jelen.<br />

•Ezeket a folyamatokat nevezzük MÁSODLAGOS ANYAGCSERE FOLYAMATOKNAK, és az<br />

ezekben a folyamatokban keletkező vegyületeket nevezzük MÁSODLAGOS<br />

METABOLITOKNAK<br />

4


Másodlagos metabolitok szerepe<br />

• Szerepük az adott organizmus életében sok esetben nem tisztázott.<br />

• Némely esetben egyértelmű funkciójuk van:<br />

• toxikus vegyületek védelmet szolgáltatnak az ellenségekkel szemben<br />

• illatanyagok felkeltik a z azonos élőlények, esetleg más élőlények figyelmét, de<br />

védelmet is szolgáltathatnak.<br />

• Színanyagok látványossá teszik az organizmust, de el is rejthetik.<br />

• A másodlagos metabolitok számos képviselője farmakológiailag aktív vegyület.<br />

• Fontos megemlíteni, hogy az elsődleges és másodlagos anyagcsere folyamatok között átfedés<br />

van, így az elsődleges és másodlagos anyagcsere termékek sem teljesen különíthetők el egymástól.<br />

• Pl: szénhidrátok és zsírsavak elsődleges metabolitok, mégis van számos olyan képviselőjük,<br />

amelyek csak néhány organizmusban fordulnak elő.<br />

• szteroidok: fontos biológiailag aktív vegyületek – másodlagos metbolitok – széles körben<br />

elterjedtek, de vannak olyan szerkezetek, amelyek csak speciális organizmusok termelnek.<br />

• Átfedő tudományterületek.<br />

5


Másodlagos metabolizmus és az építőkövek<br />

glikolízis<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

D-glükóz<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

PO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

glükóz-6-foszfát<br />

pentóz-foszfát ciklus<br />

<strong>OH</strong><br />

PO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

eritróz-4-foszfát<br />

Fotoszintézis<br />

L-glicin<br />

CO 2 H<br />

<strong>OH</strong>C <strong>OH</strong><br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

NH 2<br />

glicerinaldehid-3-foszfát<br />

PO<br />

CO 2 H<br />

L-fenilalanin<br />

CO 2 H<br />

HS<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

HO<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

HOOC<br />

PO<br />

<strong>OH</strong><br />

HO <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

sikimsav<br />

HO<br />

NH 2<br />

L-tirozin<br />

CO<strong>OH</strong><br />

L- cisztein<br />

L-szerin<br />

3-foszfoglicerinsav<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

HOOC<br />

OP<br />

N<br />

H<br />

L-triptofán<br />

NH 2<br />

L-valin<br />

foszfo-enolpiruvát<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

L-alanin<br />

CO 2 H<br />

HOOC O<br />

piruvátsav<br />

<strong>OH</strong><br />

OP<br />

O <strong>OH</strong><br />

deoxixilulóz-5-foszfát<br />

<strong>OH</strong><br />

OP<br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong><br />

metileritritol-4-foszfát<br />

NH 2<br />

L-leucin CoAS O<br />

acetil-koenzimA<br />

<strong>OH</strong><br />

CO 2 H <strong>OH</strong><br />

mevalonsav<br />

6


CoAS<br />

O<br />

acetil-koenzimA<br />

Krebs ciklus<br />

CO 2 H<br />

HO 2 C<br />

O<br />

oxaloecetsav<br />

HO 2 C CO 2 H<br />

O<br />

2-oxoglutársav<br />

HO 2 C CO 2 H<br />

NH 2<br />

L-glutaminsav<br />

HO 2 C<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

H 2 N<br />

CO 2 H<br />

L-aszpartámsav<br />

L-isoleucin<br />

NH 2<br />

L-ornitin<br />

S<br />

CO 2 H<br />

H 2 N<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

L-metionin<br />

NH 2<br />

L-lizin<br />

H 2 N<br />

NH<br />

N<br />

H<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

L-arginin<br />

7


A természetes vegyületek építőelemei I.<br />

H 3 C<br />

S<br />

CO 2 H<br />

X CH 3 (X = O, N, S, C)<br />

NH 2<br />

C 1<br />

L-metionin<br />

O<br />

SCoA<br />

vagy<br />

CO 2 H<br />

SCoA<br />

O<br />

C C<br />

C 2<br />

acetil-CoA<br />

malonil-CoA<br />

3 x<br />

O<br />

SCoA<br />

CO 2 H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

acetil-CoA<br />

mevalonsav<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

izoprén egység<br />

C 5<br />

OP<br />

OP<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

deoxixilulóz-5-foszfát<br />

metileritritol-4-foszfát<br />

8


A természetes vegyületek építőelemei II.<br />

CO 2 H<br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

L-fenilalanin<br />

CO 2 H<br />

C 6 C 2 N<br />

N<br />

N<br />

H<br />

L-triptofán<br />

NH 2<br />

N<br />

H<br />

indol-C 2 N<br />

N<br />

HO<br />

NH 2<br />

L-tirozin<br />

H 2 N<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

H 2 N<br />

C 4 N<br />

N<br />

L-ornitin<br />

H 2 N<br />

NH 2<br />

L-lizin<br />

CO 2 H<br />

H 2 N<br />

C 5 N<br />

N<br />

9


Építőkövek a természetes vegyületekben<br />

HO<br />

O O<br />

CO 2 H<br />

Cukor<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong> O<br />

orsellinsav<br />

parthelinide<br />

naringin<br />

4 x C 2 3 x C 5<br />

C 6 C 3 + 3 x C 2 + cukor<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H 2 C<br />

O<br />

H 3 CO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

OCH 3<br />

OCH 3<br />

podophyllotoxin<br />

2 x C 6 C 3 + 4 x C 1<br />

H 3 CO<br />

tetrahidrokannabiolsav<br />

papaverin<br />

6 x C 2 + 2 x C 5<br />

C 6 C 2 N + (C 6 C 2 ) + 4 x C 1<br />

<strong>OH</strong><br />

CO 2 H<br />

H 3 CO<br />

H 3 CO<br />

N<br />

O<br />

H 3 CO<br />

HO 2 C CH 3<br />

N<br />

CO 2 CH 3<br />

lizergsav<br />

kokain<br />

indol-C 2 N + C 5 + C 1<br />

C 4 N + 2 x C 2 + (C 6 C 1 ) + 2 x C 1<br />

NCH 3 O<br />

NH<br />

O<br />

C 6 C 3<br />

C 6 C 3<br />

10


Felépítési reakciók mechanizmusai I.<br />

Alkilezési reakciók: nukleofil szubsztitúció – O-, N-alkilezés<br />

SAM képződése<br />

HO<br />

S 2<br />

O O<br />

O<br />

P P<br />

N<br />

P O O<br />

O <strong>OH</strong><br />

O N NH<br />

<strong>OH</strong><br />

2<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

N N<br />

HO <strong>OH</strong><br />

N<br />

E1 H 2 N<br />

ATP<br />

E1: SAM szintetáz<br />

H 3 C S CO 2H<br />

L-Met<br />

Alkilezés és SAM regenerálódása<br />

H 3 C<br />

S<br />

CO 2 H<br />

HO<br />

Ad = adenozin<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N NH 2<br />

N<br />

S-adenozilmetionin<br />

(SAM; AdoMet)<br />

N<br />

XH<br />

X = O, N<br />

Ad<br />

H 3 C S<br />

E1: metil-transzferáz<br />

E2: SAH hidroláz<br />

E3: metioninszintáz<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

S N 2<br />

E1<br />

X CH 3<br />

H<br />

X CH 3<br />

+<br />

Ad<br />

S<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

S-adenozilhomocisztein<br />

(SAH)<br />

E2<br />

HS CO 2 H<br />

NH 2<br />

homocisztein<br />

N 5 -metil-FH 4<br />

E3<br />

FH 4<br />

S CO 2 H<br />

H 3 C<br />

NH 2<br />

L-Met<br />

11


Felépítési reakciók mechanizmusai II.<br />

C- alkilezés SAM-vel<br />

Ad<br />

H 3 C S<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

O<br />

Ad<br />

H 3 C S<br />

NH 2<br />

CO 2 H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O- alkilezés DMAPP-val<br />

PPO<br />

S N 1<br />

rezonancia stabilizált karbokation<br />

OPP: difoszfát- jó távozócsoport<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

12


Felépítési reakciók mechanizmusai III.<br />

Alkilezés elektrofil addícióval – inter- és intramolekuláris addíció<br />

PPO<br />

DMAPP<br />

S N 1<br />

PPO<br />

IPP<br />

(izopentenil-pirofoszfát)<br />

H<br />

OPP<br />

- H OPP<br />

GPP<br />

(geranil-pirofoszfát)<br />

S N 1<br />

Karbokationok generálása és megszüntetése<br />

• távozócsoport lehasadása<br />

• alkének protonálása<br />

• epoxidok protonálása<br />

• metilezés SAM-val<br />

• proton lehasadás - alkén képződés<br />

• protonlehasadás - gyűrűzáródás<br />

• kvencselés nukleofillel<br />

13


Wagner - Meerwein átrendeződés<br />

A karbokationok stabilitása a 1 < 2 < 3 irányba nő!<br />

R<br />

R<br />

H<br />

H<br />

R<br />

1,2-hidrid<br />

vándorlás<br />

R<br />

R<br />

H<br />

H<br />

R<br />

2° kation 3° kation<br />

R H 1,2-metil R<br />

R vándorlás<br />

H<br />

R<br />

R<br />

R<br />

2° kation 3° kation<br />

1,2-alkil<br />

vándorlás<br />

H<br />

1,3-hidrid<br />

vándorlás<br />

3° kation,<br />

4 tagú gyûrû<br />

2° kation,<br />

5 tagú gyûrû<br />

3° kation<br />

rezonancia stabilizûlt karbokation<br />

H<br />

koncertikus 1,2-hidrid és metil vándorlás<br />

H<br />

H<br />

H<br />

Azonos építőkövekből változatos szerkezetű és szubsztituáltságú vegyületek keletkezhetnek.<br />

Lásd: terpének, szteroidok<br />

14


Aldol és Claisen kondenzáció<br />

R<br />

H<br />

R<br />

O<br />

H<br />

B<br />

O<br />

R<br />

X<br />

X<br />

H<br />

O<br />

X<br />

R<br />

H<br />

R<br />

O<br />

X<br />

O<br />

X<br />

R<br />

O<br />

H<br />

X<br />

R<br />

H<br />

O<br />

X<br />

R<br />

R<br />

rezonanciastabilizált karbanion<br />

O<br />

R<br />

<strong>OH</strong><br />

X<br />

R<br />

O<br />

H<br />

O<br />

H<br />

X<br />

X<br />

X = jóltávozó csoport<br />

Claisen addukt<br />

X = rossz távozó csoport<br />

aldol addukt<br />

15


Ezen reakciók legtöbb esetben CoA észtereken játszódnak le<br />

HS<br />

N<br />

H<br />

O<br />

N<br />

H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Coenzim A<br />

HSCoA<br />

O<br />

P<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

P<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

HO P<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

N<br />

Okai: tioészterek a-helyzetben<br />

savasabbak; tiolát jobb távozó<br />

csoport, mint az alkoholát<br />

H 3 C<br />

O<br />

SCoA<br />

H +<br />

H 2 C<br />

O<br />

SCoA<br />

H 3 C<br />

O<br />

OEt<br />

H 3 C<br />

O<br />

OEt<br />

csökkenti a savasságot<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

H 3 C<br />

SCoA<br />

Nu H 3 C<br />

Nu OEt<br />

H 3 C<br />

SCoA<br />

H 3 C<br />

SCoA<br />

kevésbé kedvezõ<br />

Az acil-nukleofil szubsztitúció az HSCoA- közreműködésével játszódik le.<br />

16


A malonil-CoA- keresztül lejátszódó Claisen reakciók kedvezőbbek az Ac-CoA-nál, ezért az<br />

Ac-CoA enzimatikus úton malonil-CoA-vá alakul át.<br />

O<br />

ATP + HCO 3<br />

ADP +<br />

E1a<br />

O<br />

P<br />

HO O <strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HN NH<br />

H H<br />

S<br />

biotin-enzim<br />

CoAS<br />

E1a<br />

CO<br />

Enz<br />

HO<br />

O O<br />

N<br />

H<br />

S<br />

NH<br />

H<br />

E1b<br />

CO<br />

Enz<br />

CAoS<br />

O<br />

<strong>OH</strong> O<br />

O N NH<br />

H H<br />

S<br />

E1b<br />

CO<br />

Enz<br />

E1a: biotin-karboxiláz<br />

E1b: karboxyltranszferáz<br />

CAoS<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

+ biotin-enzim<br />

O<br />

malonil-CoA<br />

SCoA<br />

SCoA<br />

O<br />

O O<br />

H<br />

-CO 2<br />

O<br />

CoAS<br />

SCoA<br />

O<br />

O O<br />

SCoA<br />

acetoacetil-CoA<br />

17


Zsírsavak b-oxidációja és a retro-aldol és retro-Claisen reakció<br />

18


Imin képződés és Mannich-reakció<br />

19


Aminosavak deaminálása és dekarboxilezése<br />

23


Természetes vegyületek mint gyógyszerek<br />

A beteg azt mondja: Fáj a torkom!<br />

Erre az orvos:<br />

Kr.e. 2000: Tessék, edd meg ezt a gyökeret!<br />

Kr.u. 1000: Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!<br />

Kr. u. 1850: Az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!<br />

Kr. u. 1940: Az az elixír kígyóolaj, nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!<br />

Kr. u. 1985: Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!<br />

Kr. u. 2008: Az az antibiotikum nem természetes! Tessék itt egy gyökér…<br />

• A gyógynövények alkalmazása az egészség megőrzésében, és a betegségek<br />

gyógyításában Kr. előtt harmadik évezredig nyúlik vissza.<br />

• Hipokratesz (Kr.e. 460 – 377) mint egy 400 a gyógyításban is használt<br />

természetes anyagot írt le.<br />

• A kínai és egyiptomi gyógyászat szerves részét képezte a gyógynövények,<br />

és egyéb természetes eredetű anyagok használata.<br />

• A fejlődő országok lakosainak a mai napig a gyógynövények alkalmazása az<br />

egyetlen elérhető lehetőség.<br />

• Kínában több mint 7000 növényt tartanak nyílván gyógynövényként<br />

• A természet által évezredek alatt kifejlesztett és előállított vegyületek jó<br />

kiindulási alapot adhatnak gyógyszerek fejlesztéséhez, illetve ők maguk is jó<br />

hatóanyagok lehetnek.<br />

29


Rák ellenes szer<br />

(Vincarosea)<br />

Narkotikum<br />

(Papaver somniferum)<br />

Malária ellenes szer<br />

(Artemisia annua)<br />

30


Rák ellenes szer<br />

(Taxus brevifolia)<br />

Penicillin vázas antibiotikumok<br />

(Penicillium ssp)<br />

31


Gyógyszer fejlesztés és természetes eredetű vegyületek I.<br />

„Thus,the term natural product has become almost synonymous with the concept of<br />

drugdiscovery. Inmodern drug discovery and development processes, natural products play<br />

an important role at the early stage of „lead”discovery, i.e. discovery of the active<br />

(determined by various bioassays) natural molecule, which it self or its structural analogues<br />

could be an ideal drug candidate.”<br />

• 1981 – 2002 között 877 új hatóanyagot vezettek be a piacra, ezek 61 %-a volt természetes<br />

anyag, vagy annak származéka, vagy mimetikuma.<br />

• Ebből 6% természetes anyag; 27% természetes vegyület származéka; 5% tartalmazott<br />

valamilyen természetes vegyületből származó farmakofórt, 23% pedig úgynevezett<br />

természetes vegyület mimetikum.<br />

• Vannak területek, ahol sokkal magasabb a természetes vegyületek aránya:<br />

‣ antibakteriális vegyületek 78%-a<br />

‣ rák ellenes gyógyszerjelölt (drug candidate) molekulák 72%-a természetes<br />

vegyület, vagy annak analogonja.<br />

• 2001-ben a 30 legnagyobb bevételt hozó gyógyszer közül 8 természetes eredetű:<br />

• simvastatin, pravastatin, amoxycillin, klavualsav, clarithromycin, azithromycin, ceftriaxone,<br />

cyclosporin, paclitaxel (16 milliárd US$)<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

H<br />

32


Gyógyszer fejlesztés és természetes eredetű vegyületek II.<br />

•A közelmúltban a gyógyszergyárak elhanyagolták a természetes vegyületeken alapuló gyógyszer<br />

fejlesztést.<br />

• A 90-es években több ok is hozzájárult a terület „hanyatlásához”:<br />

‣ kompatibilitás hiánya a „high throughput screening (HTS)” módszerekkel<br />

‣ kis fokú automatizálhatóság<br />

‣ izolálási és szerkezet meghatározási nehézségek<br />

‣ kombinatorikus kémia kifejlődése<br />

• DE! A gyógyszerfejlesztés újból a természetes vegyületek felé fordult:<br />

‣ kombinatorikus kémia nem jött be.<br />

‣ az elválasztási és azonosítási módszerek fejlődése<br />

‣ elképzelhetetlen diverzitás<br />

‣ több mint 250 000 növény faj él a földön, de ezek alig 10 %-át vizsgálták.<br />

‣Új lelőhelyek: tengeri élőlények<br />

33


Természetes vegyületek mint gyógyszer hatóanyagok I.<br />

Tradicionális út<br />

• lassú, kevés molekula<br />

35


Modern út:<br />

• automatizált, nagy áteresztőképességű módszerek alkalmazása<br />

• kis anyagmennyiség<br />

• sok molekulát tartalmazó molekulakönyvtárak<br />

36


Izoprén vázas vegyületek csoportosítása, szerkezete és hatásuk<br />

A növényvilágban nagyon gyakoriak azok a szénvegyületek, amelyeknek szénváza két vagy több<br />

izoprén egységet foglal magában. Az öt szénatomos izoprénváz nagyszámú és igen változatos<br />

szerkezetű és biológiai hatású vegyület építőegysége. Ezek a vegyületek két csoportra oszthatók,<br />

mégpedig a terpenoidokra és a karotinoidokra.<br />

2-metilbuta-1,3-dién<br />

izoprén<br />

Terpenoidok<br />

Karotionidok<br />

• monoterpének : (C 5 H 8 ) 2<br />

• szeszkviterpének: (C 5 H 8 ) 3<br />

• diterpének: (C 5 H 8 ) 4<br />

• szesterterpének: (C 5 H 8 ) 5<br />

• triterpének: (C 5 H 8 ) 6<br />

• tetraterpének: (C 5 H 8 ) 8<br />

• politerpének (C 5 H 8 ) n ; n>8<br />

Leopold Ruzicka<br />

1887-1976<br />

<strong>Kémiai</strong> Nobel-díj<br />

(1939)<br />

Otto Wallach<br />

1847-1931<br />

<strong>Kémiai</strong> Nobel-díj<br />

• csak C és H atomot tartalmazó<br />

konjugált tetraterpének<br />

• heteroatomot is tartalmazó<br />

konjugált tetraterpének:<br />

xantofilek<br />

(1910)<br />

Izoprén szabály: a terpénekben az iziprén egységek „fej-láb” módon kapcsolódhatnak össze<br />

"fej" "láb" +<br />

"fej-láb"<br />

37


Terpenoidok bioszintézise<br />

A terpenoidok bioszintézise szénhidrátokból kiindulva mevalonsavon át valósul meg, oly módon,<br />

hogy a mevalonsavból ún. aktív izoprén (izopentenil-pirofoszfát, IPP), keletkezik, ami a természetes<br />

izoprénvegyületek prekurzora.<br />

Az izopentenil-pirofoszfát (IPP) izomeráz enzim hatására savkatalizált folyamatban dimetilallilpirofoszfáttá<br />

(DMAPP) alakul. Ebből a pirofoszfát anion lehasadásával egy dimetilallil kation<br />

keletkezik, ami prenil-transzferáz enzim közreműköfésével IPP-vel reagálva geranil-pirofoszfátott<br />

38<br />

ad. Ez lesz a különböző terpenoidok szintézisének kulcs intermediere.


a-pinén<br />

Ad E<br />

b-pinén<br />

Ad E<br />

OPP<br />

-OPP<br />

GPP<br />

H 2 O<br />

H 2 O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

geraniol<br />

nerol<br />

A geranil-pirofoszfátból (GPP) a pirofoszfát lehasadásával keletkező kationból számos monoterpén<br />

levezethető. Amennyiben ez a kation egy IPP-vel reagál, akkor a szeszkviterpénekhez juthatunk.<br />

További láncnövekedéssel és enzimatikus átalakulással minden származék levezethető belőle.<br />

39


• A terpenoidok leggyakrabban növényekben fordulnak elő. A monoterpének általában alacsony<br />

forráspontú, kellemes illatú vegyületek (illóolajok), melyek az izoprén egységeken kívül tartalmazhatnak<br />

egyéb funkciós csoportokat (<strong>OH</strong>; CHO; C=O)<br />

• A monoterpének (két izoprén egységből felépülő vegyületek) szerkezetük szerint lehetnek aliciklusosak,<br />

monociklusosak vagy bicuklusosak.<br />

R-(+)-limonén<br />

S-(-)-limonén<br />

ocimén<br />

mircén<br />

babérfa<br />

narancs illatú<br />

citromillatú<br />

<strong>OH</strong><br />

Antiszeptikus,<br />

fungicid hatású<br />

<strong>OH</strong><br />

geraniol<br />

kakukkfű<br />

timol<br />

geranial<br />

O<br />

citromfű<br />

borsmenta<br />

Hűsítő,<br />

csiraölő<br />

hatású<br />

<strong>OH</strong><br />

(-)-mentol<br />

40


Kitekintés<br />

Az enantiomerek nem feltétlenül rendelkeznek azonos biológiai hatással<br />

O<br />

H<br />

N<br />

O O<br />

talidomid<br />

*<br />

NH<br />

O<br />

O<br />

H<br />

N<br />

(R)<br />

*<br />

O O<br />

O<br />

H<br />

N<br />

(S)<br />

*<br />

O O<br />

O<br />

NH<br />

O<br />

NH<br />

41


A biciklusos monoterpéneknek számos szerkezetileg érdekes képviselője ismert a természetben,<br />

melyek közül a tuján és a tujon (a tuja illóolajában fordul elő) ami biciklo[3,1,0]hexán gyűrűrendszert<br />

tartalmaz.<br />

H<br />

tujan<br />

H<br />

a-tujon<br />

O<br />

H<br />

b-tujon<br />

O<br />

• a tujon mentol illatú vegyület<br />

• a GABA (g-aminobutánsav – legfontosabb<br />

inhibitora az idegi ingerület átvitelnek)<br />

receptorra hat. Nem okoz halucinációkat<br />

• Erre a receptorra hatnak a barbiturátok,<br />

benzodiazepám, kébítószerek.<br />

• az abszint is tartalmazza elenyésző<br />

mennyiségben (szabályozzák a mennyiségét)<br />

Az abszint egy alkoholtartalmú ital, mely főleg fehér ürömből, ánizsból és édesköményből készül. A<br />

smaragdzöld folyadék általában rendkívül magas (50%-nál több) alkoholtartalmú és kesernyés ízű.<br />

Ebből kifolyólag vízzel hígítva és cukor hozzáadásával fogyasztják. Amikor vízzel keverjük, érdekes<br />

hatásnak lehetünk tanúi, ugyanis az abszint a víz hatására opálos fehér-zöld színt vesz fel. Ennek<br />

oka az italban található illóolajok, főleg az ánizsolaj nagyon rossz vízoldhatósága, melyek a hígítás<br />

során kicsapódnak az oldatból.<br />

42


O<br />

• Jellegzetes szagú, illékony, hűsítő és fertőtlenítő hatású vegyület.<br />

• Trópusi növényekben található<br />

kámfor<br />

Szeszkviterpének: három izoprén egységből felépülő terpenoidok.<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

farmezol<br />

nerolidol<br />

S-guajazulén<br />

kariofilllén<br />

• hársfavirág<br />

• ciklámen<br />

• narancsvirág<br />

43


Karotinoidok szerkezete és csoportosításuk<br />

A karotinoidok zsírban oldódó természetes eredetű pigmentek. A nyolc izoprénegységből felépülő<br />

karotinoidok közös szerkezeti sajátossága a folytonos konjugációt alkotó polién struktúra. A<br />

vegyületcsalád neve a sárgarépából (Daucus carota) izolált pigmentre, a karotinra utal. A karotin három<br />

hasonló szerkezetű vegyület, mégpedig az a-, b- és g-karotin keveréke.<br />

bb-karotin<br />

b-jonon<br />

b-karotin<br />

b-jonon<br />

b-karotin<br />

b-jonon<br />

a-karotin<br />

a-jonon<br />

b-karotin<br />

b-jonon<br />

g-karotin<br />

likopin<br />

44


Xantofilek<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

sárga<br />

HO<br />

flavoxanthin (E161a)<br />

HO<br />

rubixanthin<br />

rozsdavörös<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

sárga<br />

O<br />

HO<br />

violaxanthin<br />

45


Az A-vitamin<br />

bb-karotin<br />

2<br />

6 7 11 15<br />

1<br />

O<br />

3 5 8 9 10 12 13 14<br />

retinal<br />

4<br />

ox<br />

O<br />

b-karotin<br />

O<br />

b-karotin<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

red<br />

A 1 -vitamin<br />

retinal<br />

<strong>OH</strong><br />

A 2 -vitamin<br />

46


A látás fotokémiája (addíció, elimináció, izomerizáció):<br />

Az emberi szem kétfajta receptor sejtet tartalmaz: pálcikákat és csapokat<br />

• pálcikák (retina peremén helyezkednek el, gyenge fényviszonyoknál aktívak<br />

színlátásra nem alkalmasak.)<br />

• csapok (retina központi részén találhatók, erős fényviszonyok között aktívak,<br />

színlátásért felelősek)<br />

Állatvilágban:<br />

• galambok (csak csapok: csak nappal látnak),<br />

• baglyok (csak pálcika: színvakság, viszont szürkületben is látnak)<br />

A pálcikákban található a rodopszin kromofórja a 11-cisz-retinal. A rodopszin kialakulása során a<br />

retinal karbonilcsoportjára addícionálódik a fehérje (opszin) egy aminocsoportja (AdN-reakció),<br />

majd egy vízmolekula eliminációjával jön létre az imin (ez a rodopszin, látóbíbor).<br />

A látást a pálcikákban található rodopszin biztosítja, mely fény hatására elhalványodik,<br />

lebomlik. A fényérzékeny komponens, a retinén, egy foton hatására cisz konfigurációja csupatransz<br />

konfigurációra változik, elhagyja a fehérjemolekulát, melynek ekkor bekövetkező<br />

konfigurációváltozása megváltoztatja a membránpermeabilitást. Így alakul ki a látásinger.<br />

Sötétség hatására a rodopszin újratermelődik.<br />

47


Szteroidok<br />

A szteroidok a természetes szénvegyületek egyik leg figyelemre méltóbb csoportját alkotják, mivel<br />

fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban és nélkülözhetetlenek a gyógyításban. A szteroid név<br />

a vegyületcsoport legrégebben izolált tagjára a koleszterinre utal, amit epekőből (görögül kholeepe,<br />

sztereoszszilárd) nyertek ki.<br />

Valamennyi szteroidmolekulára jellemző az ún. szteroid alapváz, ami kémiai szerkezetére nézve<br />

perhidro-1,2-ciklopentanofenantrén<br />

2<br />

3<br />

4<br />

1<br />

10<br />

5<br />

11 12 13<br />

9<br />

6<br />

8<br />

7<br />

17<br />

14 15<br />

16<br />

perhidro-1,2-ciklopentanofenantrén<br />

gonán-váz<br />

androsztán-váz pregnán-váz kolesztán-váz<br />

ösztrán-váz kolán-váz ergosztán-váz<br />

49


A tetraciklusos szénhidrogénben az egymáshoz kapcsolódó gyűrűk téralkata különböző lehet. A<br />

természetben előforduló szteroidok esetében ezek közül három lehetséges gyűrűkapcsolódás valósul<br />

meg, amit az androsztán alapvázon mutatunk be.<br />

A gyűrűrendszer felső oldalán elhelyezkedő szubsztituensek b-, míg az alsó térfélen elhelyezkedőek 50a-<br />

térállásúak


Bioszintézis<br />

1920 – cápa máj<br />

51


Szterinek: olyan szteroid alkoholok, melyek állatokban (zooszterinek), növényekben (fitoszterinek) vagy<br />

gombákban (mikoszterinek) képződnek.<br />

Zooszterinek: legfontosabb képviselője a koleszterin, ami minden állati szervezetben előfordul, különösen<br />

sok található például a tojássárgájában és az emberi epekőben. A koleszterin fontos szerepet játszik a<br />

szteroid hormonok és az epesavak bioszintézisében. A D 3 -vitamin ipari szintézisének is kiindulási anyaga.<br />

HO<br />

HO<br />

koleszt-5-én-3b-ol<br />

koleszterin<br />

D 3 -vitamin<br />

•A koleszterin minden emberi és állati sejtben megtalálható. Különösen nagy mennyiségben fordul elő<br />

egyes szervekben, pl. a mellékvesében, idegrendszerben.<br />

•A koleszterint a szervezet a májban állítja elő, és a sejthártyák felépítésében van fontos szerepe,<br />

valamint sokféle hormon alapanyaga.<br />

•A koleszterin meghatározásából következtetni lehet a máj működési állapotára.<br />

• A vér koleszterin tartalma cukorbetegség (diabetes), sárgaság, a pajzsmirigy csökkent működése,<br />

vesebetegségek és érelmeszesedés esetén fokozott lehet.<br />

•A koleszterin lerakódva az erek falában annak rugalmasságát csökkenti, és elősegíti az<br />

érelmeszesedés kialakulását.<br />

•A vizelet üledékvizsgálatakor gyakran találhatók kicsapódott koleszterin kristályok.<br />

•Csökken a koleszterinszint máj-, és fertőző betegségekben, és Basedowbetegségekben<br />

(hipertireózis).<br />

53


A mikoszterinek közül a legfontosabb az ergoszterin, amit elsőként egy a rozson élősködő gombából az<br />

anyarozsból (Claviceps purpurea) izoláltak. A vegyület neve az anyarozs francia nevéből (ergot)<br />

származik. Az ergoszterin UV-besugárzás hatására a C9–C10 kötés homolitikus hasadását követően D2-<br />

vitaminná alakul<br />

HO<br />

HO<br />

ergoszterin<br />

D 2 -vitamin<br />

A fitoszterinek növényekben fordulnak elő. Egyik legelterjedtebb képviselőjük a stigmaszterin, amit<br />

szójaolajból állítanak elő, és egyes nemi hormonok előállításához használják kiindulási anyagként.<br />

A legfontosabb epesavak az 5b-androsztán hidroxikarbonsav származékai. Az epében aminosavakkal<br />

(glicin, taurin) képzett peptidszerű vegyületeik az ún. páros epesavak nátriumsó formájában fordulnak<br />

elő. Az epesavak szerepe a vízben nem oldódó zsírok felszívódásának elősegítése.<br />

<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

HO<br />

sztigmaszterin<br />

HO<br />

H<br />

R<br />

R = <strong>OH</strong> - kolsav<br />

R = H - dezoxikolsav<br />

H<br />

kolánsav<br />

54


Szívre ható glikozidok és varangymérgek: gyógyászati szempontból nagyon fontosak. Növényekben (pl.<br />

a Digitalis- és Strophantus-fajokban), tengeri hagymákban (Scilla maritima) és egyes békafajokban<br />

(Bufo-fajok) fordulnak elő. A csoport valamennyi tagja 5b,14b-androsztán alapvázat tartalmaz, melyhez<br />

3b- és 14b-helyzetben két hidroxicsoport, 17-helyzetben pedig egy laktongyűrű kapcsolódik, valamint a<br />

3b-hidroxicsoport különböző szénhidrátokkal glikozidos kötést alkot. A glikozidos kötés már enyhe<br />

savas hidrolízis hatására is felszakad, és a szénhidrátok mellett aglikon (pl. genin) is izolálható. Egyik<br />

legfontosabb képviselőjük a digitoxin.<br />

O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

digitoxigenin<br />

+<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

digitoxin<br />

O H<br />

<strong>OH</strong><br />

digitoxóz<br />

55


A szteroidszaponin gyűjtőnév az idesorolt vegyületek vizes oldatának szappanhoz hasonló habzására<br />

utal. A szaponinok hatgyűrűs alapvázat tartalmazó glikozidok, melyeknek jellegzetes szerkezeti eleme a<br />

spiroketál gyűrűrész. Legfontosabb képviselőjük a Dioscorea-fajokban előforduló dioszcin, melynek<br />

aglikonja a dioszgenin. A dioszgenin fontos kiindulási anyaga a sztereoid hormonok, például a<br />

progeszteron félszintetikus előállításának.<br />

O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

dioszgenin<br />

O<br />

progeszteron<br />

A szteroid alkaloidok nitrogéntartalmú szteránvázas vegyületek, amelyek főként a Solanum fajokban<br />

fordulnak elő glikozidjaik formájában. Néhány képviselőjük (pl.a szolaszodin és a tomatidin) szerkezete<br />

sok hasonlóságot mutat a szaponinok gyűrűrendszerével, csak a spiroketál rész hattagú gyűrűjében<br />

oxigénatom helyett nitrogén található.<br />

O<br />

H<br />

N<br />

O<br />

H<br />

N<br />

HO<br />

szolaszidin<br />

HO<br />

tomatidin<br />

56


A szteroid hormonok egy része a nemi funkciókat szabályozza – ezek a nemi hormonok, más részük<br />

pedig a szervezet anyagcseréjét (cukor- és sóháztartás) befolyásolják – ezeket az előfordulásukra utalva<br />

mellékvesekéreg-hormonoknak (vagy kortikosztereoidoknak) nevezzük. A hormonok nagyon változatos<br />

funkciókat töltenek be, ennek ellenére azonban szerkezetük sok tekintetben hasonló. A 17-helyzetben a<br />

hosszú oldallánc vagy gyűrű helyett általában hidroxi-, oxo- vagy acetil-csoportot tartalmaznak.<br />

A női nemi hormonok egy része (ösztrogének) a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért felelősek – ezek az<br />

ösztradiol, ösztriol és az ösztron. Közös jellemzőjük, hogy az A-gyűrű mindhárom vegyületben aromás.<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

ösztradiol ösztratriol ösztron<br />

A női nemi hormonok másik csoportját a terhesség fenntartását biztosító gesztagének alkotják,<br />

melyeknek egyetlen természetes képviselője a progeszteron.<br />

O<br />

O<br />

progeszteron<br />

57


A férfi nemi hormonok (androgének) közé a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért felelős<br />

tesztoszteron és annak átalakulásával képződő androszteron tartozik.<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

HO<br />

tesztoszteron<br />

androszteron<br />

A mellékvese nagy számú kortikoszteroidot termel. Közülük a kortizolt szintetikusan is előállítják, ez a<br />

hidrokortizon, amely gyulladáscsökkentő hatású szer. Néhány szintetikus szteroid hasonló hatást<br />

mutat, ilyen például a prednizolon.<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

O<br />

kortizol<br />

(hidrokortizon)<br />

O<br />

prendnizolon<br />

58


Aminosavak, peptidek, fehérjék<br />

Aminosavaknak nevezzük azokat a karbonsavakat, amelyekben a szénlánc egy vagy több<br />

hidrogénjét amino (NH 2 ) csoportra cseréljük. Csoportosításuk történhet az amino és<br />

karboxilcsoportok száma és egymáshoz viszonyított helyzete alapján.<br />

NH 2 NH 2<br />

CO<strong>OH</strong><br />

karbonsav<br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

aminokarbonsav<br />

aminosav<br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

a-aminosav b-aminosav g-aminosav<br />

Az aminosavak elnevezése történhet szubsztitúciós nomenklatúrával, azonban a természetes<br />

aminosavakat triviális névvel szokás elnevezni:<br />

hexánsav<br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

CO<strong>OH</strong><br />

3-aminohexánsav<br />

CO<strong>OH</strong><br />

2-aminobenzoesav<br />

antranilsav<br />

NH 2<br />

H 2 N CO<strong>OH</strong><br />

aminoecetsav<br />

glicin<br />

Jóllehet, a számtalan aminosav ismert, és bármilyen szerkezetű aminosav előállítása megoldható, a<br />

fenti csoportból az a-aminosavak kiemelkedő fontossággal bírnak, mivel az élőszervezetekben<br />

található fehérjék és peptidek a-aminosavakból épülnek fel. Eddig minegy 20-23 a-aminosavat<br />

izoláltak fehérjék hidrolízisével. Csoportosításuk történhet az amino és karboxilcsoportok száma<br />

szerint.<br />

59


Aminosavak fizikai tulajdonságai: Az a-aminosavak kristályos, magas olvadáspontú vegyületek.<br />

Olvadáspontjuk sokkal magasabb, mint azoké a karbonsavaké vagy aminoké, melyekből<br />

helyettesítéssel levezethetők. Olvadáspontjuk fölött elbomlanak, gázhalmazállapotban nem<br />

létképesek. Oldékonyságuk is a sókra emlékeztet. <strong>Szerves</strong> oldószerekben, például alkoholban a<br />

prolin és a hidroxiprolin kivételével gyakorlatilag oldhatatlanok, míg vízben valamennyi jól oldódik.<br />

Aminosavak optikai sajátságai: Az aminosavak királis vegyületek, és a természetben enantiomer<br />

tiszta formában fordulnak elő. A fehérjék felépítésében csak az L konfigurációjú aminosavak<br />

vesznek részt.<br />

H 2 N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H<br />

CH 3<br />

L-(+)-alanin<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H NH 2<br />

CH 3<br />

D-(-)-alanin<br />

[a] D = +1,8 [a] D = -1,8<br />

H<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

D-glicerinaldehid<br />

A két kiralitáscentrumot tartalmazó vegyületek esetében (treonin és izoleucin) négy lehetséges<br />

szteroizomer létezik, azonban itt is csak az L konfigurációjú vegyület vesz részt a fehérjék<br />

feléoítésében.<br />

H 2 N<br />

H<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 3<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H NH 2<br />

HO H<br />

CH 3<br />

H 2 N<br />

HO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H<br />

H<br />

CH 3<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H NH 2<br />

H <strong>OH</strong><br />

CH 3<br />

L-treonin<br />

enatiomer<br />

D-treonin<br />

L-allo-treonin<br />

enatiomer<br />

D-allo-treonin<br />

60


Aminosavak sav-bázis sajátságai:<br />

NH 2<br />

NH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

Ikerionos forma<br />

O<br />

O<br />

O<br />

Izoelektromos pont: az a pH, ahol az adott aminosav csak ikerionos formában van jelen<br />

61


Elektroforézis vázlata


a-Aminosavak előállítása:<br />

Az a-halogénezett savak ammónium-hidroxiddal aminosavakká alakíthatók át. A keletkező aminosav<br />

aminocsoportja az ikerionos szerkezet miatt kevésbé bázisos, mint más aminokban, így a további<br />

alkilezési reakció lassú.<br />

Br<br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 4 <strong>OH</strong><br />

NH 3<br />

COO<br />

Tisztább terméket kapunk a-bróm-karbonsavészterből kiindulva, ahol a nitrogénatomot az erősen<br />

nukleofil ftálimid-kálium szolgáltatja.<br />

O<br />

O<br />

NK<br />

Br<br />

COOEt<br />

DMF/<br />

O<br />

O<br />

N<br />

COOEt<br />

H /<br />

H 3 N<br />

COO<br />

Ez tulajdonképpen a Gabriel-szintézis.<br />

• Kérdés: alkalmazható-e bonyolultabb aminosav származékok előállítására?<br />

63


Aminosavak előállítása malonészter szintézissel<br />

O<br />

O<br />

O<br />

OEt<br />

Br 2<br />

CCl 4<br />

OEt<br />

O<br />

O<br />

OEt<br />

OEt<br />

Br<br />

- KBr<br />

O<br />

N K<br />

O EtO<br />

N<br />

O EtO<br />

O<br />

O<br />

NaOEt<br />

Et<strong>OH</strong><br />

O EtO<br />

N<br />

O EtO<br />

O<br />

Na<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

<br />

O<br />

COOEt<br />

COOEt Na<br />

NaOEt<br />

C CH 2 CH 2 COOEt<br />

N C CH 2 CH COOEt<br />

Et<strong>OH</strong><br />

COOEt<br />

COOEt<br />

2. , - CO 2 CO<strong>OH</strong><br />

O<br />

1. hidrolízis<br />

H 2 N CH CH 2 CH 2 CO<strong>OH</strong><br />

O<br />

OEt<br />

glutaminsav (húsleves ízû, ételízesítõ)<br />

Malonészter szintézis elvi alapjai.<br />

Michael addíció<br />

64


Strecker–Zelinszkij-féle szintézis: Aldehidek ammóniumaddícióját kísérő eliminációjában a keletkező<br />

aldimin cseppfolyós hidrogén-cianiddal a-aminonitrillé alakítható, melyből hidrolízissel aminosav<br />

nyerhető<br />

H<br />

H NH 3<br />

R NH<br />

HCN<br />

H CN<br />

H 2 O/sav<br />

H CO<strong>OH</strong><br />

R O<br />

R NH 2<br />

R NH 2<br />

Erlenmeyer-féle azlakton szintézis<br />

Ph<br />

HN<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

NaOAc<br />

Ac 2 O<br />

N<br />

Ph<br />

O<br />

O<br />

PhCHO<br />

NaOAc<br />

Ph<br />

O<br />

N O<br />

Ph<br />

Na(Hg)<br />

Ph<br />

O<br />

N O<br />

Ph<br />

Na<strong>OH</strong><br />

H 2 N<br />

Ph<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

65


a-Aminosavak rezolválása I.<br />

Az előzőekben ismertetett eljárások az aminosavak racemátjait eredményezik. Az enantiomerek<br />

szétválasztását (rezolválását) enzimekkel mint biokatalizátorokkal, vagy diasztereomer sóképzéssel<br />

valósítják meg.<br />

Aminosavak N-acetilszármazékainak racemátjai aciláz enzim jelenlétében úgy hidrolizálnak, hogy csak<br />

az (S)-konfigurációjú enantiomer szenved hidrolízist, mely az (R)-N-acetilaminosavtól könnyen<br />

elválasztható. Az aciláz enzim sertésveséből nyerhető.<br />

O<br />

HN<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H 2 O aciláz enzim<br />

COO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H 3 N<br />

H<br />

H<br />

NHAc<br />

CH 3<br />

CH 3<br />

(S)-(+)-alanin<br />

etanolban oldhatatlan<br />

(R)-(-)-N-acetilalanin<br />

etanolban oldódik<br />

66


a-Aminosavak rezolválása II.<br />

További lehetőség a szétválasztásra a diasztereomer sóképzés, amely során először az<br />

aminosav amfoter jellegét, például N-benzoilezéssel megszüntetik. Az így nyert N-<br />

benzoilszármazékból molekvivalens mennyiségben vett optikailag tiszta bázissal [pl. (-)-<br />

brucin vagy (-)-sztrichnin] sót képeznek. Az diasztereomer sók 1:1 arányú keveréke<br />

frakcionált kristályosítással szétválasztható. A diasztereoegységes sókból a megfelelő<br />

konfigurációjú N-benzoilaminosav savas kezeléssel szabadítható fel, és végül a<br />

benzoilcsoport hidrolízissel hasítható le.<br />

67


Aminosavak rezolválására használható bázisok<br />

N<br />

N<br />

H<br />

O<br />

H<br />

N H<br />

O<br />

H<br />

O<br />

sztrichnin<br />

O<br />

N H<br />

O<br />

brucin<br />

O<br />

H<br />

Aminosavak kimutatása: színreakció ninhidrinnel, csak rájuk jellemző (a prolin kivételével).<br />

68


Aminosavak kémiai tulajdonsága: Az aminosavak kémiai tulajdonságait elsősorban a reakcióképes<br />

amino- és karboxilcsoport határozza meg.<br />

Alkilezés: Az aminosavak, hasonlóan az aminokhoz, alkilezőszerekkel (pl. dimetil-szulfáttal) lúgos<br />

közegben negyedrendű ammóniumsókká, ún. betainokká alakíthatók.<br />

R<br />

COO<br />

(CH 3 ) 2 SO 4 /Na<strong>OH</strong><br />

R<br />

COO<br />

NH 3<br />

N(CH 3 ) 3<br />

Acilezés: Az aminosavak acilezőszerekkel savmegkötő jelenlétében acilezhetők.<br />

PhCOCl<br />

R<br />

COO<br />

SO 2 Cl<br />

NaHCO 3<br />

MgO ClCOOBn<br />

NH 3<br />

K 2 CO 3<br />

R<br />

COO<br />

R<br />

COO<br />

R<br />

HN<br />

Ph<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

OBn<br />

HN COO<br />

O S O<br />

A klórhangyasav-benzilészterrel végzett acilezés különösen a peptidszintézisekben<br />

jelentős.<br />

69


Reakció salétromsavval: A primer alifás aminokhoz hasonlóan az aminosavak salétromossavval már<br />

szobahőmérsékleten is pillanatszerűen reagálnak a megfelelő hidroxisav és nitrogén képződése<br />

közben. Érdekes módon az aminosavak észterei hasonló körülmények között nem a megfelelő<br />

hidroxisavak észtereivé, hanem a rendkívül reakcióképes a-diazoészterekké alakulnak.<br />

R COO NaNO2 / HCl R CO<strong>OH</strong> R COOEt<br />

R COOEt<br />

NaNO 2 / HCl<br />

NH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 3<br />

N Cl<br />

N<br />

Oxidáció: Az élő szervezetekben fontos szerepet játszik az aminosavak oxidálása (dehidrogéneződése) a-<br />

iminosavakká, amelyek vizes közegben a-ketosavakká és ammóniává hidrolizálnak.<br />

R COO ASO<br />

R<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H 2 O<br />

R<br />

CO<strong>OH</strong><br />

NH 3<br />

NH<br />

O<br />

Észteresítés: Az aminosavak legegyszerűbben a Fischer-féle módszerrel észteresíthetők, melynek<br />

során az aminosavészter kristályos hidrokloridját kapjuk.<br />

R COO R COOR'<br />

R'<strong>OH</strong> / HCl<br />

NH 3<br />

NH 3 Cl<br />

K 2 CO 3 R COOR'<br />

NH 2<br />

70


Reakció ammóniával és hidrazinnal: Számított mennyiségű lúggal vagy kálium-karbonáttal hűtött<br />

vizes oldatban az aminosavészter sójából a szabad aminocsoportot hordozó észter fel is<br />

szabadítható, melyből ammóniával aminosavamidok, hidrazinnal pedig aminosavhidrazidok állíthatók<br />

elő.<br />

R CONH NH<br />

R COOR'<br />

2 3<br />

NH 2 NH 2 R CONHNH 2<br />

NH 2<br />

NH 2<br />

NH 2<br />

Preparatív szempontból különösen az aminocsoportjukon védett (pl. acilezett) aminosavak észtereiből<br />

elkészíthető hidrazidok értékesek. E vegyületekből enyhe körülmények között salétromossavval jó<br />

nyeredékkel kristályos azidok képződnek, melyek a peptid szintézisekben nyernek alkalmazást.<br />

R COOR' NH 2 NH 2 R CONHNH 2 NaNO2 / HCl<br />

NHAc<br />

NHAc<br />

R CON 3<br />

NHAc<br />

Aminosavak nehéz fémekkel [pl. réz(II)-vel] vízben nagyon rosszul oldódó komplex sókat képeznek,<br />

melyekből savas közegben kén-hidrogénnel szabadítható fel a megfelelő aminosav.<br />

R<br />

COO<br />

R<br />

O<br />

O<br />

NH 3<br />

NH 2<br />

Cu O<br />

O<br />

NH 2<br />

R<br />

71


Peptidek, fehérjék<br />

A fehérjék (peptidek) olyan makromolekuák, melyek a-aminosavakból épülnek fel. A fehérjékben az<br />

aminosavak peptid kötéssel (amidkötés) kapcsolódnak össze.<br />

R<br />

NH 2<br />

CO<strong>OH</strong><br />

+<br />

R'<br />

NH 2<br />

CO<strong>OH</strong><br />

R<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

H<br />

R'<br />

CO<strong>OH</strong><br />

N-terminális aminosav<br />

R<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

H<br />

R'<br />

O<br />

H<br />

N<br />

n<br />

R<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

C-terminális aminosav<br />

Fehérjék csoportosítása összetétel alapján:<br />

• egyszerű fehérjék: hidrolízisükkel csak aminosavak keletkeznek<br />

• összetett fehérjék: hidrolízisükkel aminosavak mellett egyébb anyagok (szénhidrátok,<br />

nukleotidok, stb.) is keletkeznek.<br />

Fehérjék csoportosítása funkció alapján alapján:<br />

• enzimek : biológiai, kémiai folyamatot katalizálnak a szervezetben (pl: tripszin – hidroláz enzim)<br />

• transzportfehérjék: kis molekulák szállítását végzik (pl: hemoglobin)<br />

• kontraktilis fehérjék: mozgásban vesznek részt (pl: miozin)<br />

• vázfehérjék: kollagén (inak, porcok)<br />

• tartalékfehérjlék: ovalbumin (tojás)<br />

• védőfehérjék: ellenanyagok<br />

• hormonok: inzulin (glükózanyagcsere)<br />

72


A fehérjéket alkotó a-aminosavak csoportosítása<br />

Monoamino-monokarbonsavak<br />

H 2 N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

glicin (gly)<br />

H 2 N<br />

O<br />

alanin (ala)<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

valin (val)<br />

H 2 N<br />

<strong>OH</strong><br />

leucin (leu)<br />

O<br />

H 2 N<br />

<strong>OH</strong><br />

isoleucin<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HS<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

S<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

treonin (thr)<br />

cisztein (cys)<br />

metionin (met)<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

fenilalanin (phe)<br />

HO<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

N<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

tirozin (tyr)<br />

triptofán (trp)<br />

prolin<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

szerin (ser)<br />

HO<br />

H<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

hidroxiprolin (hyp)<br />

HO<br />

O<br />

S<br />

S<br />

NH 2<br />

H 2 N<br />

cisztin<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

73


Monoamino-dikarbonsavak:<br />

Diamino-monokarbonsavak:<br />

<strong>OH</strong> NH 2<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

aszparaginsav (asp)<br />

NH 2<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O O<br />

glutaminsav (glu)<br />

HN<br />

N<br />

NH 2<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

H 2 N<br />

NH<br />

H<br />

N<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H 2 N<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H 2 N<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

hisztidin (hys)<br />

arginin (arg)<br />

lizin (lys)<br />

glutamin (gln)<br />

Az aminosavak csoortosíthatóak az oldallánc jellege szerint is:<br />

• apoláris oldalláncot tartalmaznak: alanin; valin; leucin; izoleucin; propiln; metionon; fenilalanin;<br />

triptofán<br />

• poláros oldalláncot tartalmaznak: glicin; szerin; treonin; cisztein; tirozin; aszparagin; glutamin<br />

• savas oldalláncot tartalmaznak: aszparaginsav; glutaminsav<br />

• bázikus oldalláncot tartalmaznak: lizin; arginin; hisztidin<br />

• esszenciális aminosav: nem képes az emberi vagy állati szervezet szintetizálni, csak a táplálékkal<br />

juttatható be megfelelő mennyiség a szervezetbe. Az emberi szervezet számára 9 esszenciális aminosav<br />

van: metiomim, treonin, lizin, leucin, izoleucin, valin, fenilalanin, triptofán hisztidin<br />

74


Fehérjealkotó<br />

a-aminosavak<br />

csoportosítása<br />

hidrofób<br />

hidrofil


*Hidropátiás<br />

index:<br />

0 hidrofób<br />

Az ember<br />

számára<br />

esszenciáli<br />

s<br />

aminosavak


Peptidek<br />

Pentapeptid<br />

serylglycyltyrosylalanylleucine,<br />

vagy Ser–Gly–Tyr–Ala–Leu,<br />

vagy SGYAL.


A fehérjék elsődleges szerkezetének (aminosav<br />

sorrendjének) megállapítása<br />

Az N-terminális aminosav meghatározása (Senger módszer):<br />

O<br />

NH 2<br />

O 2 N<br />

+<br />

NO 2<br />

F<br />

O<br />

N<br />

H<br />

NO 2<br />

NO 2<br />

HO<br />

O<br />

N<br />

H<br />

NO 2<br />

NO 2<br />

+ aminosavak<br />

A peptidet reagáltatjuk 2,4-dinitrofluorobenzollal, és a keletkezett termék hidrolizálva az N-terminális<br />

aminosav jelzetten található.<br />

Az C-terminális aminosav meghatározása: a klasszikus módszer szerint redukáljuk a C-terminális végét<br />

a fehérjéknek, így a hidrolízis sorén az aminosavak mellett lesz egy aminoalkohol is, ami a C-terminális<br />

aminosavból keletkezett.<br />

NH<br />

<strong>OH</strong> NH <strong>OH</strong><br />

LiBH 4 H 2 N <strong>OH</strong><br />

O<br />

aminoalkohol<br />

+ aminosavak<br />

NH<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

N 2 H 4<br />

H 2 N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

+ aminosavhidrazidok<br />

A fehérjék hidrazinnal is bonthatóak, ebben az esetben a C-terminális aminosav kivételével<br />

mindegyik aminosav savhidrazid származékká alakul.<br />

78


Az aminosav szekvencia meghatározása Edman lebontással.<br />

H 2 N<br />

NH 2<br />

H 2 N<br />

O HN<br />

NH 2<br />

O<br />

N<br />

NH<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

H<br />

O<br />

S<br />

<strong>OH</strong><br />

Na<strong>OH</strong><br />

N C S<br />

H 2 N<br />

N<br />

H<br />

S<br />

O HN<br />

NH<br />

N<br />

NH<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

H<br />

S<br />

HCl<br />

<strong>OH</strong><br />

O HN O<br />

O<br />

O<br />

O <strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

H<br />

S<br />

+<br />

S<br />

N<br />

NH<br />

O<br />

tiohidantoin származék<br />

A peptidet lúgos közegben izotiocianáttal reagáltatják, és a keletkező tiokarbamid származék savas<br />

hidrolízisével az N-terminális aminosav lehasd és tiohidantoin struktúra alakul ki. Jól<br />

automatizálható folyamat.<br />

79


•elsődleges szerkezet:<br />

• másodlagos szerkezet:<br />

• harmadlagos szerkezet<br />

• negyedleges szerkezet:<br />

80


Színreakciók fehérjék kimutatására<br />

Xantoprotein-próba: tömény salétromsav hatására a tirozin vagy triptofán aromás gyűrűjének<br />

nitrálódásával jellemző sárga szín keletkezik<br />

82


Biuret-próba: lúgos réz-szulfát oldattal élénk ibolyaszínű réz-komplex képződik.<br />

Általános reakció, valamennyi fehérjére pozitív. A reakció, neve onnan ered, hogy a biuret ugyanolyan<br />

színnel adja a reakciót, mint a fehérjék. Ha fehérjét lúgos közegben kevés CuSO 4 oldattal kezeljük<br />

(biuret reagens), ibolyás szín figyelhető meg, amelyet a peptid kötés Cu 2+ ionokkal képzett<br />

koordinációs komplexe ad.<br />

83


Peptid és fehérje szintézisek<br />

A legelső peptidszintézis Curtius (1888) azon megfigyelésén alapszik, hogy aminosavészterek alkohol<br />

kilépése közben diketopiperazin-származékokká alakulnak át, melyek híg lúggal vagy savval a<br />

megfelelő dipeptiddé hidrolizálhatók.<br />

R<br />

NH 2<br />

O<br />

EtO<br />

OEt<br />

O<br />

H 2 N<br />

R<br />

- 2 Et<strong>OH</strong><br />

R<br />

O<br />

NH<br />

NH<br />

O<br />

R<br />

HO vagy H<br />

H 3 N<br />

R<br />

O<br />

NH<br />

dipeptid<br />

Szintén a peptidszintéziseknél használják fel az aminosavakból klórhangyasav-metil-észterrel<br />

szulfuril-klorid jelenlétében nyerhető ún. Leuchs-féle anhidrideket.<br />

R<br />

NH 3<br />

O<br />

O<br />

I. ClCOOCH 3<br />

II. SOCl 2<br />

R<br />

NH<br />

O<br />

C<br />

O<br />

Cl<br />

OCH 3<br />

<br />

- CH 3 Cl<br />

R<br />

NH<br />

O<br />

C<br />

O<br />

O<br />

Leuchs anhidrid<br />

A molekulában ily módon kialakított karbonilcsoport egyrészt az aminosav aminocsoportját levédi,<br />

másrészt a karbonilcsoport reaktivitását anhidridként fokozza.<br />

R<br />

O<br />

O<br />

84


Az élő szervezetben a különböző peptidek (proteinek) többsége fontos biológiai hatást fejt ki. Relatív<br />

kis mennyiségben keletkeznek, éppen ezért szintetikus előállításuk a szerkezetbizonyításon túl,<br />

gyakorlati jelentőségű is (gyógyszerek előállítása!).<br />

A peptidek szintézisének nehézsége: már két aminosavból is négyféle dipeptid keletkezhet.<br />

O<br />

O<br />

H 2 N<br />

CH<br />

R 1<br />

C<br />

NH<br />

CH<br />

R 2<br />

C<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

H 2 N<br />

CH<br />

R 1<br />

O<br />

C<br />

<strong>OH</strong> + H 2 N CH<br />

R 2<br />

C<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

H 2 N CH C NH CH<br />

H 2 N<br />

R 1<br />

R 2<br />

O<br />

CH C NH CH<br />

R 1<br />

R 1<br />

C<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

C<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

H 2 N CH C NH CH C<br />

R 2<br />

R 2<br />

<strong>OH</strong><br />

85


Aminocsoport védése, illetve a védőcsoport eltávolítása<br />

1.<br />

Ph O Cl<br />

O<br />

+ H 3 N COO<br />

Na<strong>OH</strong> Ph O NH CO<strong>OH</strong><br />

H 2 O, 50 o O<br />

klórhangyasav-benzil-észter<br />

N-(benziloxikarbonil)glicin (cbz-gly)<br />

H 2 / Pd<br />

- Ph-Me<br />

H 2 N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

- CO 2<br />

HO<br />

O<br />

NH<br />

CO<strong>OH</strong><br />

(N-karboximetil)karbamidsav<br />

(N-karboxi)glicin<br />

2.<br />

O N 3 H 3 N COO Et 3 N O NH CO<strong>OH</strong><br />

+<br />

O Me - Et 3 NHN 3<br />

O Me<br />

terc-butil-azidoformiát alanin N-(terc-butoxikarbonil)alanin (boc-ala)<br />

F 3 CCO<strong>OH</strong> (TFA)<br />

H 2 N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

Me<br />

86


Kapcsolási módszerek<br />

Aktiválás savkloridként vagy savazidként: A védett aminosavat foszfor-pentakloriddal reagáltatva a védett<br />

aminosav-kloridot kapjuk, amit aminosavval reagáltatunk.<br />

Ph<br />

H 2 N<br />

O<br />

O<br />

C<br />

R 1<br />

O R O R<br />

3<br />

- HCl<br />

H 3 N COO<br />

O<br />

NH CO<strong>OH</strong> PCl 5<br />

Ph O NH C<br />

Cl<br />

- POCl<br />

R 2<br />

NH CO<strong>OH</strong><br />

1. H 2 / Pd /(- PhMe)<br />

Ph O NH<br />

2. / - CO 2<br />

C<br />

NH CO<strong>OH</strong><br />

1 1<br />

bázis<br />

R 2<br />

R 2<br />

dipeptid<br />

O<br />

R 1<br />

O<br />

A karboxilcsoport aktiválását végezhetjük a védett aminosav észteréből savazid képzéssel is.<br />

Ph O NH<br />

O<br />

Me<br />

O<br />

OMe<br />

N-(benziloxikarbonil)alanin-metil-észter<br />

dipeptid<br />

H 2 N NH 2 NaNO 2 , HCl<br />

védõcs.<br />

eltáv.<br />

Ph O NH<br />

HO<br />

O<br />

R<br />

O<br />

"hidrazid"<br />

NH<br />

védett dipeptid<br />

Me<br />

O<br />

O<br />

NH<br />

HO<br />

NH 2<br />

O<br />

R<br />

- HN 3<br />

NH 2<br />

N 3<br />

O<br />

O<br />

NH<br />

- H 2 O<br />

NH<br />

NO<br />

87


Diciklohexilkarbodiimides eljárás: Az aminocsoporton védett aminosavat diciklohexilkarbodiimid<br />

(DCC) segítségével reagáltatjuk a másik aminosavval. A reagens az aminosavból O-acilizokarbamid<br />

származékot képez, ami a másik aminosavat acilezi.<br />

DCC<br />

O<br />

O NH C<br />

O Me<br />

O<br />

N<br />

H<br />

C<br />

N<br />

O<br />

O NH C<br />

O Me<br />

NH<br />

O C N<br />

N-(terc-butoxikarbonil)alanin<br />

H 2 N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HN<br />

C<br />

NH<br />

O<br />

diciklohexilkarbamid<br />

O<br />

NH<br />

ala-gly<br />

TFA<br />

O NH C<br />

O<br />

Me<br />

O<br />

NH<br />

CO<strong>OH</strong><br />

O NH C<br />

NH<br />

O Me<br />

O C NH<br />

CO<strong>OH</strong><br />

boc-ala-gly<br />

88


Leuchs-anhidrides módszer: Az eljárásban az aminosavból levezethető oxazolidindion származékot<br />

használjuk, amelyet az aminosavból klórhangyasav-metil-észterrel állítunk elő. A molekulában a<br />

karbonilcsoport egyrészt az aminosav aminocsoportját maszkírozza, másrészt a karboxilcsoport<br />

reaktivitását anhidridként fokozza.<br />

O<br />

MeO Cl + H 3 N COO<br />

O<br />

Me<br />

klórhangyasav-metil-észter<br />

Na<strong>OH</strong><br />

H 2 O, 50 o<br />

MeO NH CO<strong>OH</strong><br />

O Me<br />

N-(metiloxikarbonil)alanin<br />

Na<strong>OH</strong><br />

MeO<br />

O<br />

Na O<br />

N<br />

H<br />

Me<br />

- NaOMe<br />

H 2 N<br />

Me<br />

NH CO<strong>OH</strong><br />

O Me<br />

alanilalanin<br />

H<br />

- CO 2<br />

Me<br />

OOC NH COO<br />

NH<br />

O Me<br />

H 3 N COO<br />

Me<br />

O<br />

Na<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

N<br />

(a Na<strong>OH</strong> felszabadítja az amint)<br />

H<br />

Me<br />

89


Szilárd fázisú technika (Merrifi): A módszerben az egyik aminosavat olyan divinilbenzollal térhálósított<br />

polisztirol gyantához kötjük, amelynek kb. minden 100-adik fenilcsoportja klórmetilcsoportot tartalmaz.<br />

A kapcsolás után, amit DCC-vel végezhetünk, a szennyezések és melléktermékek a polimerből könnyen<br />

kimoshatók, és a peptid a polimerről HF-dal lehasítható. A kapcsolási lépést a polimerhez kötött<br />

peptiden – a védőcsoport eltávolítása után – ismételhetjük. Az eljárás hatékonyságát példázza a 124<br />

aminosav egységet tartalmazó nukleinsav bontó enzim – a pankreász-ribonukleáz – szintézise. A<br />

módszer automatizálható, programozható, de időigényes a sok lépés miatt (inzulin = 21 + 30 aminosav<br />

kapcsolása, 19 napig tart).<br />

Cl<br />

mûgyanta<br />

Cl<br />

Robert Bruce Merrifield<br />

(1921-2006) Nobel díj 1984<br />

90


O<br />

gyanta CH 2 Cl HO C<br />

- HCl<br />

CH<br />

R 1<br />

NHCOOR<br />

O<br />

gyanta<br />

CH 2<br />

O<br />

C<br />

CH<br />

NHCOOR<br />

R 1<br />

hidrolízis/- CO 2<br />

O<br />

gyanta CH 2 O C<br />

CH NH 2<br />

R 1<br />

1. DCC,<br />

2. hidrol.<br />

O<br />

O<br />

gyanta CH 2 O C<br />

CH<br />

NH<br />

C<br />

CH NH 2<br />

R 1<br />

O<br />

O<br />

O<br />

gyanta CH 2 O C<br />

CH<br />

NH<br />

C<br />

CH<br />

R 2<br />

n-1<br />

NH<br />

C<br />

CH NH 2<br />

R 1<br />

R<br />

HJ v. HF<br />

O<br />

O<br />

O<br />

gyanta<br />

CH 2<br />

I<br />

+<br />

HO<br />

C<br />

CH<br />

R 1<br />

NH<br />

C<br />

CH<br />

R<br />

R n<br />

n-1<br />

NH<br />

C<br />

CH NH 2<br />

R n<br />

91


Néhány jelentős természetes peptid<br />

Glutation: tripeptid, glu-cys-gly, oxidációs-redukciós folyamatok partnere, a<br />

szulfidcsoport diszulfiddá oxidálódik. Természetes állapotban néhány<br />

gyümölcsben és zöldségben, továbbá növényi és állati szövetekben fordul elő.<br />

Nagyobb mennyiségben pedig fehérjetartalmú ételekben található meg. A máj<br />

képes előállítani a három aminosavból.<br />

HOOC<br />

NH 2<br />

O<br />

SH<br />

A AH 2<br />

NH CO<strong>OH</strong> 2 G-SH G-S-S-G<br />

NH<br />

O<br />

B BH 2<br />

92


Oxitocin és vazopresszin az agyalapi mirigy hormonjai. Oktapeptidek, majdnem azonos szerkezetűek, két<br />

aminosav különbözik bennük.<br />

Oxitocin: az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében tárolódó, a hipotalamuszból érkező hormon. Szabályozza<br />

a simaizmok működését, fontos szerepe van a szülés megindításában.<br />

Vazopresszin: vérnyomás szabályozása és a vizelet kiválasztása (antidiuretikus hormon)<br />

oxitocin<br />

vazopresszin<br />

93


Inzulin (diabetes mellitis kezelése), (a latin insula = sziget szóból) a hasnyálmirigy Langerhansszigeteiben<br />

található béta-sejtek által termelt polipeptid hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék és<br />

zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei (az agysejtek kivételével) csak<br />

inzulin jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt.<br />

94


A flavonoidok<br />

O<br />

A<br />

C<br />

B<br />

• Difenil-propán (C 6 -C 3 -C 6 ) vázat tartalmazó O-heterociklusok, vagy azok nyílt láncú izomerjei:<br />

O<br />

O<br />

O<br />

neoflavonoidok izoflavonoidok flavonoidok


O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

flavon<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

flavonol<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

flavanol<br />

O<br />

flavanon<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

izoflavon<br />

izoflavanon<br />

kalkon<br />

dihidrokalkon<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

katechin<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

antocianidin<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

leukoantocianidin<br />

O<br />

auronok<br />

96


Az alapvázak változatossága<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

kromán izokromán 2H-kromén 4H-kromén izokromén<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

kumarin kromon izokumarin kroman-2-on<br />

(dihidrokumarin)<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

kromán-4-on izokromán-1-on kromiliumsó<br />

(benzpiriliumsó)<br />

izobenzpiriliumsó<br />

97


A flavomoidok bioszintézise I.<br />

CO 2 H<br />

CO 2 H<br />

CO 2 H<br />

NH 2<br />

AL<br />

CO 2 H<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

kávésav<br />

MeO<br />

OMe<br />

<strong>OH</strong><br />

sinapil sav<br />

R<br />

R = H L-Phe<br />

R = <strong>OH</strong> L-Tyr<br />

R<br />

CO 2 H<br />

CO 2 H<br />

MeO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

ferulasav<br />

4-<strong>OH</strong>-fahéjsav<br />

A flavonoidok bioszintézise a növényekben aminosavakból (fenilalanin, tirozin) történik. Ezek az<br />

aminosavak ammonialiáz enzim hatására a megfelelő fahéjsavvá alakulnak át, mely vegyületek<br />

aromás gyűrűje további enzimatikus lépésekben szubsztituálódik<br />

98


A flavonoidok bioszintézise II.<br />

<strong>OH</strong><br />

CoAS<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

malonil-CoA<br />

HO<br />

CoAS<br />

O<br />

kalkon szintetáz<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

resveratrol<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

naringenin<br />

A fahéjsav származékok további enzimatikus lépések során alakulnak át a flavonoid<br />

származékokká. Ezen lépések nagy része laboratóriumban is megvalósuítható. Ezen alapul a<br />

flavonoidok előállítása (biomimetiukus szintézis)<br />

99


Az alapvázak szintézise I.<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

szalicilaldehid<br />

Ac 2 O/NaOAc<br />

<br />

H 2 O<br />

- Ac<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> COOAc O O<br />

"vegyesanhidrid"<br />

kumarin<br />

H 2 /Pd<br />

DIBAL-H<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

4H-kromén<br />

kromán-2-on<br />

O<br />

HCOOEt<br />

O<br />

CHO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

NaOEt<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

kromon<br />

100


Az alapvázak szintézise II.<br />

O<br />

CHO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

+<br />

K<strong>OH</strong><br />

Et<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

NaOAc<br />

O<br />

2'-hidroxikalkon<br />

flavanon<br />

H 2 O 2<br />

K<strong>OH</strong>, Me<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

flavanonol<br />

flavonol<br />

101


Az alapvázak szintézise III.<br />

O<br />

C 5 H 11 ONO<br />

NBS/H<br />

O<br />

O<br />

N<strong>OH</strong><br />

flavanon<br />

O<br />

Br<br />

O<br />

O<br />

Ac<strong>OH</strong>/H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

flavonol<br />

flavon<br />

102


Az alapvázak szintézise IV.<br />

O<br />

H 2 /Pd<br />

H 2 /Pd<br />

O<br />

flavanon<br />

O<br />

flaván<br />

Cl<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Mg/HCl<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

flavonol<br />

Me<strong>OH</strong><br />

Cl<br />

O<br />

3-hidroxiflaviliom-klorid<br />

103


Az alapvázak szintézise IV.<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

TTN<br />

NaOMe<br />

<strong>OH</strong><br />

Me<strong>OH</strong><br />

CH(OMe) 2<br />

Me<strong>OH</strong><br />

O<br />

2'-hidroxikalkon<br />

izoflavon<br />

H 2 /Pd<br />

Ac<strong>OH</strong>, rt<br />

O<br />

O<br />

DIBAL-H<br />

izoflavon<br />

O<br />

O<br />

NaBH 4 /Me<strong>OH</strong><br />

rt.<br />

O<br />

izoflaván<br />

izoflavon<br />

<strong>OH</strong><br />

H 2 /Pd<br />

MnO 2<br />

Me<strong>OH</strong>, rt<br />

O<br />

CH 2 Cl 2, rt.<br />

104


A flavonoidok szerepe az élő szervezetben I.<br />

• Szabályozza a hajszálerek áteresztőképességét és erősíti azok falát, csökkenti<br />

törékenységüket<br />

• Segíti a sima izmok relaxációját – vérnyomáscsökkentő hatás<br />

• Segíti a normális vérkeringés fenntartását<br />

• Csökkenti az LDL oxidációját –csökken az érszűkület kialakulásának veszélye<br />

• Csökken a vérlemezkék összetapadásának veszélye – véralvadás mérséklő hatású<br />

• Antioxidáns hatása révén gátolja a gyulladások kialakulásában felelős molekulák hatásának<br />

érvényesülését (hisztaminok, prosztaglandinok, leukotriének)<br />

• Ösztrogén hatás<br />

• Daganat növekedés gátló hatás<br />

A flavonoidoknak nincs ismert mellékhatása!<br />

A flavonoid hiány nem értelmezhető fogalom<br />

A flavonoidok nem vitaminok! Univerzálisnak tűnnek, azonban hatásuk nem elég drasztikus a már<br />

kialakult betegséges teljes visszafordításához. Szerepük inkább a megelőzésben és kiegészítő<br />

kezelésként van.<br />

105


A flavonoidok szerepe az élő szervezetben II.<br />

Betegség, állapot<br />

Flavonoid, forrás<br />

Érszűkület<br />

Quercetin, áfony<br />

Horzsolások, zúzódások<br />

Áfonya<br />

Hajszálértörékenység<br />

Quercetin, hesperidin, áfonya<br />

Szürkehályog<br />

Quercetin, áfonya<br />

Cukorbetegség<br />

Quercetin, áfonya<br />

Vizesedés<br />

Quercetin, áfonya<br />

Zöldhályog<br />

Rutin<br />

Szénanátha<br />

Quercetin, rutin, hesperidin<br />

Klimax<br />

Hesperidin<br />

Éjszakai vakság<br />

Áfonya<br />

Gyomorfekély<br />

Quercetin<br />

Májgyulladás<br />

Catechin, silybin<br />

Magas koleszterinszint<br />

Quercetin<br />

106


A flavonoidok természetes forrásai<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

epikatechin<br />

epigallokatechin<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

-Zöldtea<br />

-Szőlőmag<br />

-Fenyőkéreg<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

epigallokatechin gallát<br />

A szárított tealevél 30 m/m%-a különböző flavonoidok<br />

keveréke<br />

107


HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> O<br />

Quercetin<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> O<br />

Kaempferol<br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

proanthocyanidinek<br />

<strong>OH</strong><br />

flavonolok<br />

Fenyőkéreg<br />

Zöldtea<br />

Áfonya<br />

Körte<br />

Ginko biloba<br />

Alma<br />

Zöldtea<br />

Ginko levelek<br />

Szőlőhéj<br />

108


HO<br />

Flavonok, biflavonok<br />

Ginkolevelek és citrusfélék héja<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Amentoflavon<br />

HO H 3CO<br />

HO<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

aglikon<br />

<strong>OH</strong><br />

OCH 3<br />

Hesperidin<br />

109


Flavononolok<br />

Flavanolignánok<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

H<br />

O<br />

O<br />

H<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

Silybin<br />

OCH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

Taxifolin<br />

Fenyőkéreg<br />

Mária tövis<br />

„Silybum Marianum”<br />

110


<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

Anthocyaninok<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

cyanidin<br />

OCH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

OCH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

malvidin<br />

OCH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

petunidin<br />

111


Isoflavonok - szója<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

Genistein<br />

Diadzein<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

Ösztradiol<br />

112


A francia paradoxon<br />

USA : 350<br />

389<br />

480<br />

852<br />

Szív és érrendszeri megbetegedésben<br />

elhunytak száma – (100 000 főre<br />

viszonyítva) – 2002<br />

•Stressz, mozgás szegényéletmód, zsíros<br />

ételek!<br />

404<br />

275<br />

481<br />

560<br />

458<br />

601<br />

495<br />

534<br />

668<br />

359<br />

724<br />

A<br />

768<br />

O<br />

C<br />

942<br />

B<br />

• Eltérés: fejlet vörösbor fogyasztói<br />

szokások (kultúra)!<br />

•Hasonló az eredmény a szintén vörösbor<br />

fogyasztó Spanyolországgal!<br />

SÖR: prenilezett flavonoidok – rák<br />

ellenes hatás<br />

309<br />

410<br />

470<br />

113


Flavonoidok mint színanyagok<br />

A flavonol és flavon származékok többnyire sárga színűek, a virágok és a termések színét adják.<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

flavonol<br />

O<br />

O<br />

flavon<br />

Az antocianidinek vörös-kék színű színezőanyagok. Szinük és szerkezetük pH függést mutat.<br />

antocianidin (aglikon)<br />

O<br />

HO<br />

O O<br />

antocian (glikozid)<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

114


<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

vörös (pH < 3) ibolya (pH = 7-8) kék (pH 9-10)<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

sárga (pH > 11)<br />

115


A biomassza összetétele<br />

A Földön évente újratermelődő biomassza mintegy 200 milliárd tonna/év<br />

tömegűnek becsülhető.<br />

Szénhidrátok<br />

75%<br />

Lignin<br />

20% Zsírok,<br />

Fehérjék,<br />

Terpenoidok,<br />

Alkaloidok,<br />

Nukleinsavak<br />

5%


Szénhidrátok<br />

A szénhidrátokat szerkezetük szerin két nagy csoportra oszthatjuk:<br />

• monoszacharidok. E vegyületekre jellemző, hogy savas hidrolízissel már nem bonthatók kisebb<br />

molekulatömegű szénhidrátokra.<br />

• összetett szénhidrátok: Jellemzőjük, hogy savas hidrolízissel egyszerű cukrokká bonthatók. Az<br />

összetett szénhidrátok egy részének fizikai és kémiai tulajdonságai még nagyon hasonlítanak a<br />

monoszacharidokéra. Ezeket oligoszacharidoknak nevezzük. Az összetett szénhidrátok másik<br />

csoportját, melyek tulajdonságai számottevően eltérnek a mono- és oligoszacharidokétól<br />

poliszacharidoknak hívjuk.<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong> O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

117


Szénhidrátok szerepe<br />

•energiahordozók<br />

•növényekben: fotoszintézis<br />

•vázanyagok: a szénhidrátokból keletkező polimerek (cellulóz, kitin)<br />

•Biológiai információk hordozói: A szénhidrátok és konjugátumaik (glikopeptidek, glikolipidek) az élő<br />

sejt felületén gondoskodnak a sejt adhézióról (tapadás), részt vesznek a sejt osztódás gátlásában,<br />

szerepük van a vírusok, baktériumok és hormonok valamint toxinok sejten való megkötődésében és<br />

irányítják az immunválaszt. Szerepük van az ivarsejtek egymásra találásában. Mint nukleozidok<br />

alkotóelemei közvetői a genetikai folyamatoknak (RNS, DNS, receptorok a sejt membrán felületén /<br />

glikolipidek, glikoproteidok)<br />

•Királis kiindulási anyagok<br />

(CO 2 )n + (H 2 O)n<br />

h<br />

klorofil<br />

(CH 2 O)n + (O 2 )n<br />

iparban<br />

üzemanyagpótló<br />

Et<strong>OH</strong><br />

keményítõ<br />

Szervezetben: cukorlebontás<br />

glükóz H 2 O + CO 2 675 kcal / mol<br />

118


Monoszacharidok<br />

A monoszacharidok mint a-hidroxi-oxovegyületek az oxocsoport jellege szerint aldózokra és ketózokra<br />

oszthatók fel, melyek külön-külön tovább csoportosíthatók szénatomszámuk szerint. Tekintettel arra,<br />

hogy ezek a vegyületek több kiralitás centrumot is tartalmaznak, így több sztereo izomerrel is<br />

számolnunk kell (2 n ).<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

CHO<br />

aldotrióz<br />

HO<br />

HO<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO <strong>OH</strong><br />

ketotrióz<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

CHO<br />

aldopentóz<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

ketopentóz<br />

O<br />

HO<br />

aldotetróz<br />

HO<br />

HO<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

ketotetróz<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

aldohexóz<br />

ketohexóz<br />

Az azonos összegképletű aldózok és ketózok egymás izomerjei. Általános összegképletük<br />

(CH 2 O) n alakban is felírható.<br />

119


Az oxocsoporttól legtávolabb levő<br />

szénatom konfigurációja szerint: D-,<br />

vagy L-konfiguráció (a ketotrióz<br />

kivételével minden molekula egy, vagy<br />

több aszimmetriás centrumot<br />

tartalmaz)<br />

120


Szénhidrátok térszerkezetének ábrázolása:<br />

Fischer-féle vetítés<br />

ox<br />

C<br />

red<br />

H<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

HO<br />

CHO<br />

H<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

D<br />

L<br />

2 CHO<br />

CHO<br />

2 x<br />

4 H C <strong>OH</strong> 1<br />

HO C CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

H<br />

3<br />

HO<br />

CHO<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

R<br />

121


epimer cukrok<br />

H<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

CHO<br />

CHO<br />

CHO<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong> CH 2 <strong>OH</strong><br />

D-glükóz D-mannóz D-galaktóz<br />

2 4 =16<br />

8 db D<br />

8 db L<br />

epimer cukrok<br />

nem epimerek<br />

122


A szénhidrátok egyensúlyi elegyében a nyílt láncú forma és a ciklofélacetál öt- vagy hattagú gyűrűs<br />

állapotban található →Haworth-Böeseken-képlet (piranóz, illetve furanóz, a megfelelő heterociklusok<br />

analógiájára): IR spektroszkópiával ugyanis nem mutatható ki a karbonilcsoport, tehát spontán,<br />

reverzibilis intramolekuláris nukleofil addícióval ciklofélacetálokként vannak jelen.<br />

O<br />

O<br />

CHO<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

apirán piranóz furán furanóz<br />

2x<br />

csere<br />

H<strong>OH</strong> 2 C<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<strong>OH</strong> 2 O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

C<br />

H<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

O<br />

H<br />

O H O <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong> H<br />

CH 2 <strong>OH</strong> H<br />

+<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

a-anomer<br />

b-anomer<br />

123


Mutarotáció<br />

Az anomerek keletkezésére (és tulajdonképpen a gyűrűs szerkezet kialakulására) a mutarotáció<br />

jelensége hívta fel a figyelmet. A kristályosítás módjától függően kétféle forgatóképességű D-glükóz<br />

(vagy egyéb cukor) ismeretes.<br />

HO HO<br />

HO HO<br />

H<br />

a-D-glükofuranóz<br />

H<br />

H<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

HO<br />

H<br />

O<br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

b-D-glükofuranóz<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

Jégecet oldat alkohol<br />

[a] = + 112,2° [a] = +52,2 o [a] = + 18,7 o<br />

a-D-glükóz<br />

HO<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

D-glükóz<br />

b-D-glükóz<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

a-D-glükopiranóz<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

b-D-glükopiranóz<br />

Mutarotáció: a D-glükóz vizes oldatának optikai forgatása oldás után folyamatosan változik az<br />

egyensúly beállásáig ([a] D = 57).<br />

124<br />

H<br />

<strong>OH</strong>


Mutarotációs egyensúlyi elegyek összetétele


Hexózok konformációja<br />

a<br />

e<br />

e<br />

O<br />

a<br />

O<br />

O<br />

4 C 1 konformer 4C 1 konformer<br />

(stabilabb)<br />

4<br />

<strong>OH</strong><br />

5 O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

3<br />

<strong>OH</strong><br />

1<br />

2<br />

<strong>OH</strong><br />

5<br />

4<br />

<strong>OH</strong><br />

6<br />

<strong>OH</strong><br />

3<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

2<br />

<strong>OH</strong><br />

1<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

4<br />

3<br />

<strong>OH</strong><br />

5<br />

2<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

1<br />

<strong>OH</strong><br />

4C 1<br />

b-D-glükopiranóz<br />

4 C 1<br />

legstabilabb szerkezet<br />

H mind axiális<br />

<strong>OH</strong>, CH 2 <strong>OH</strong> mind ekv.<br />

126<br />

csupa transz


Anomer effektus<br />

Az a-D-glükóz esetén is a 4 C 1 -konformáció a kedvezményezett, jóllehet ilyenkor a glikozidos<br />

hidroxilcsoport már nem ekvatoriális, hanem axiális térállású. A 4 C 1 -konformációban a glikozidos<br />

hidroxilcsoport és a C-3, valamint a C-5 szénatomokhoz kapcsolódó hidrogénatomok közelsége (1,3-<br />

diaxiális kölcsönhatás) a molekula energiatartalmát növeli. Az energiatartalom növekedését az ún.<br />

anomer effektus, mint energianyereség viszont ellensúlyozza. Az anomer effektus ugyanis azt jelenti,<br />

hogy a gyűrű oxigénatomjának axiális térhelyzetű nemkötő elektronpárja (mint HOMO-pálya),<br />

kölcsönhatásba lép a vele azonos síkban levő glikozidos <strong>OH</strong>-csoport szén-oxigén kötésének lazító<br />

pályájával (mint LUMO-pálya). A megfelelő előjelű pályarészek átlapolása jelentős energia nyereséggel<br />

jár.<br />

H<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

O<br />

1 H<br />

H <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

n<br />

1 O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

*<br />

H<br />

a-D-glükóz<br />

127


Éter- és észterképzési reakciók<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

(CH 3 ) 2 SO 4<br />

K<strong>OH</strong><br />

H 3 CO<br />

H 3 CO<br />

H<br />

OCH 3<br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

H<br />

OCH 3<br />

OCH 3<br />

híg HCl<br />

H 3 CO<br />

H 3 CO<br />

H<br />

OCH 3<br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

OCH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

absz CH 3 <strong>OH</strong> / HCl<br />

Ac 2 O/piridin<br />

H<br />

OAc<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

OCH 3<br />

metil-a-D-glükopiranozid<br />

AcO<br />

AcO<br />

H<br />

H<br />

H<br />

O<br />

OAc<br />

OAc<br />

H<br />

A poranóz (furanóz) gyűrűvé záródás során félacetál keletkezik és az így keletkezett hidroxil csoport<br />

reaktivitása számottevően különbözik a többiétől.<br />

Azokat az étereket, melyek a glikozidos hidroxilcsoporton jönnek létre O-glikozideknek nevezzük.<br />

128


A primer hidroxilcsoport védésére használják a tritil-kloridot (trifenilklórmetán) is, amit katalitikus<br />

hidrogénezéssel könnyen el lehet távolítani.<br />

<strong>OH</strong><br />

OTr<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

O<br />

OMe<br />

Tr-Cl<br />

Py<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

O<br />

OMe<br />

Tr = Ph 3 C-<br />

A benzil csoport is gyakran alkalmazott védőcsoport a szénhidrátkémiában is.<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

OMe<br />

PhCH 2 Cl<br />

DMF/NaH<br />

kat. H 2<br />

- PhMe<br />

A benzil csoport eltávolítása másképpen is lehetséges:<br />

BnO<br />

BnO<br />

BnO<br />

OBn<br />

O<br />

OMe<br />

H O CH 2 Ph<br />

Br 2 / h<br />

H O CH Ph<br />

<strong>OH</strong><br />

H O CH Ph<br />

Br<br />

<strong>OH</strong><br />

H / H 2 O<br />

H <strong>OH</strong> PhCHO<br />

129


Egyéb észter származékok<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

R-SO 2 Cl<br />

piridin<br />

H<br />

OMs(Ts)<br />

Nu<br />

S N 2<br />

Nu<br />

H<br />

inverzió<br />

LiAlH 4<br />

Nu = Hlg, MeO, N 3 , CN, AcO<br />

H<br />

H<br />

dezoxicukor<br />

H O Me<br />

O<br />

Na OMe / Me<strong>OH</strong><br />

kat. mennyiség<br />

H<br />

O<br />

OMe<br />

O<br />

Me<br />

H<br />

O<br />

Me<br />

O<br />

OMe<br />

Me<strong>OH</strong><br />

Zemplén-féle deacetilezés<br />

MeO<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

130


Acetál képzés<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Me 2 CO<br />

H<br />

CHO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

H<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

PhCHO<br />

ZnCl 2<br />

H<br />

N<br />

CrO3<br />

1,2-5,6-diizopropilidén-D-glükóz<br />

(diacetonglükóz)<br />

Ac<strong>OH</strong> / víz<br />

kat. H 2<br />

O<br />

Ph<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

20 o C<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

4,6-benzilidén-D-glükóz<br />

O<br />

O<br />

H<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

monoacetonglükóz<br />

red.<br />

H<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

H<br />

a diacetonglükóz epimerje<br />

(egy <strong>OH</strong> konfigurációjában<br />

különböznek csak)<br />

131


Oxocsoport reakciói<br />

Oxidációs és redukciós reakciók:<br />

CHO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

híg HNO 3 v.<br />

Br 2 / víz<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

glükóz glükonsav g-lakton<br />

(aldonsav)<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

red.<br />

laktol<br />

<strong>OH</strong><br />

A cukrok redukcióval cukoralkoholokká, enyhe oxidációval aldonsavakká, míg erélyes oxidációval<br />

aldársavakká alakíthatóak.<br />

132


CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

HNO3<br />

CO<strong>OH</strong><br />

- H2O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

monolakton<br />

O<br />

+ O<br />

- H2O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

glükonsav<br />

glükársav<br />

(aldársav)<br />

HO<br />

H<br />

O<br />

O<br />

O<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

dilakton<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

C<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

133


Ezüst tükör póba: az aldózok az Ag(NH 3 ) 2 oldatából fém ezüstöt választanak ki miközben aldonsavakká<br />

oxidálódnak.<br />

Fehling póba: az aldózok Cu(II)SO 4 -nak KNa-tartaráttal képzett komplexéból vörös színű Cu 2 O-t<br />

választanak le miközben aldonsavakká oxidálódnak.<br />

134


Redukciós átalakítások<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

C<br />

O<br />

H<br />

red.<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

cukoralkohol<br />

Epimerizáció<br />

C<br />

O<br />

H<br />

CH<br />

<strong>OH</strong><br />

C<br />

O<br />

H<br />

H<br />

C<br />

<strong>OH</strong><br />

C<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

C<br />

H<br />

D-glükóz endiol D-mannóz<br />

CH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

C<br />

O<br />

D-fruktóz<br />

135


Kondenzációs reakciók<br />

CHO<br />

Ph-NH-NH 2<br />

H<br />

CH<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

NHPh<br />

CH NH NHPh<br />

CH NH<br />

O H<br />

O<br />

2 Ph-NH-NH 2<br />

ox.-red.<br />

- PhNH 2<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

hidrazon<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

Schiff bázis<br />

(imin)<br />

NH 2<br />

CH<br />

N<br />

N<br />

NHPh<br />

NHPh<br />

CH NH<br />

<strong>OH</strong><br />

NH Ph<br />

NH NH Ph<br />

- NH 3<br />

- H 2 O<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

D-glükóz-feniloszazon<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

136


Wohl-Zemplén féle lebontás<br />

CHO<br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

NH 2 -<strong>OH</strong><br />

CH<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

Ac 2 O<br />

- H 2 O<br />

AcO<br />

C<br />

N<br />

OAc<br />

OAc<br />

OAc<br />

CH 2 OAc<br />

NaOMe<br />

Me<strong>OH</strong><br />

D-glükóz oxim nitril aldehid-ciánhidrin<br />

O<br />

C<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

CH 2 O<br />

H<br />

HO<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

D-arabinóz<br />

137


Kiliani-féle felépítés (lánchosszabbítás)<br />

CHO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

D-arabinóz<br />

HCN<br />

H<br />

HO<br />

CN<br />

C <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

+<br />

HO<br />

HO<br />

CN<br />

C H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

H<br />

- NH3<br />

H<br />

HO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

C <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

+<br />

HO<br />

HO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

C H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

H<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

CHO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

CHO<br />

H<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

CH 2 <strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

red.<br />

Na(Hg) / H +<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

+<br />

HO<br />

HO<br />

- H 2 O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

D-glükóz<br />

D-mannóz<br />

138


Diszacharidok<br />

HO<br />

HO<br />

Redukáló diszacharidok<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

cellobióz<br />

b-D-glükopiranozil (1-4)-b-D-glükopiranóz<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

Laktóz<br />

b-D-galaktopiranozil-(1-4)-b-D-glükopiranóz<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

Nem redukáló diszacharid<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

a-D-glükopiranzozil-(1-2)-b-D-fruktofuranóz<br />

Szacharóz<br />

O<br />

A redukáló diszacharidok adják az ezüst tükör és a<br />

Fehling próbát.<br />

<strong>OH</strong><br />

maltóz<br />

a-D-glükopiranozil (1-4)-b-D-glükopiranóz<br />

<strong>OH</strong><br />

139


Invertcukor és műméz<br />

A szacharóz híg ásványi savakkal vagy enzimatikus úton D-glükózra és D-fruktózra hidrolizál. A<br />

hidrolízis során a cukoroldat forgatóképessége folyamatosan csökken, eléri a nulla értéket, majd balra<br />

forgatóvá válik, mivel a fruktóz erősebben forgat balra, mint a glükóz jobbra. A forgatóképesség<br />

előjelének megváltozása miatt a szacharóz hidrolízisét invertálásnak, és az így nyert egyszerű cukor<br />

keveréket invertcukornak („műméz”) nevezik.<br />

A mézhamisítás leggyakoribb módja a virágmézként árult műméz. A műméz invertcukorból aromás<br />

anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást<br />

könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen<br />

oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkező esetben homályos lesz és rövid idő múlva a belekevert anyag<br />

leülepedik.<br />

140


Diszacharidok szintézise Koenigs-Knorr módszerrel<br />

NaOAc / NaOMe<br />

D-glükóz<br />

TrCl / piridin<br />

AcO<br />

TrO<br />

OAc<br />

OAc<br />

O<br />

OAc<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

OAc<br />

<strong>OH</strong><br />

HBr / jégecet<br />

Ac 2 O / Py<br />

AcO<br />

TrO<br />

OAc<br />

O<br />

H<br />

OAc<br />

O<br />

OAc<br />

OAc<br />

OAc<br />

Br<br />

OAc<br />

OAc<br />

H<br />

HO<br />

kat. H 2 , Me<strong>OH</strong><br />

Ag 2 CO 3<br />

CHCl 3 / C 6 H 6<br />

24 o C<br />

AcO<br />

OAc<br />

OAc<br />

O<br />

OAc<br />

OAc<br />

H<br />

O<br />

O<br />

OAc<br />

OAc<br />

H<br />

OAc<br />

OAc<br />

OAc<br />

oktaacetilgenciobióz<br />

O<br />

OAc<br />

OAc<br />

H<br />

kat. NaOMe<br />

Me<strong>OH</strong><br />

genciobióz<br />

141


Poliszacharidok<br />

*<br />

*<br />

HO<br />

HO<br />

*<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

NH<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

NH<br />

O<br />

O<br />

n<br />

n<br />

*<br />

*<br />

Cellulóz: b-D-glükoporanozil-(1,4)-b-D-glükopiranóz<br />

Kitin: b-D-N-acetil-glükózamin b-(1,4)-<br />

kapcsolódású homopolimere<br />

Keményító: a-D-glükóz egyslgekből épül fel, melyekaz<br />

amilózban a(1,4)-kötéssel kapcsolódnak össze.<br />

Helikális struktúra.<br />

Az amilopektinben az a-(1,4) kötések mellet 15-22<br />

egységenként a-(1,6) kötések is vannak.<br />

A keményítő a növényi tartaléktápanyag.<br />

Az állati megfelelője a glikogén, aminek a felépítése<br />

megegyezik az amilopektinével.<br />

n<br />

142


Az anyatej oligoszacharidjai<br />

Védő hatás bakteriális<br />

fertőzések ellen<br />

A baktériumok<br />

lektinjeihez kötődve<br />

megakadályozzák azok<br />

adhézióját az<br />

epithelialis sejtekhez<br />

Forrás:<br />

J. Kemsley,<br />

Chem. Eng. News, 2008, 86, 13.


Ciklooligoszacharidok<br />

Ciklodextrinek<br />

a<br />

g<br />

b


Ciklodextrinek


Nukleinsavak, nukleotidok, nukleozidok<br />

1869-ben Miescher a sejtmagból egy savas természetű, lúgban oldódó foszfortartalmú anyagot izolált,<br />

amit később, eredetére utalva nukleinsavnak nevezetek el. Kiderült, hogy a nukleinsavak és különböző<br />

származékaik minden sejtben előfordulnak és nélkülözhetetlen feladatokat látnak el.<br />

A nukleinsavak nagy molekulatömegű polimer molekulák. A különféle sejtekből nyert nukleinsavak teljes<br />

hidrolízisével pentózokat, purin- és pirimidinbázisokat, valamint foszforsavat lehet izolálni. A hidrolízis<br />

körülményeinek (savas, lúgos vagy enzimatikus) változtatásával részleges lebontás is megvalósítható. Az<br />

így nyerhető összetett építőegységek közül a nukleotidokban a cukormolekulához szerves bázis és<br />

foszforsav kapcsolódik, a nukleozidokban pedig a cukor szerves bázissal képez vegyületet.<br />

Nukleinsavak<br />

HO<br />

O <strong>OH</strong><br />

HO<br />

O <strong>OH</strong><br />

Nukleotidok<br />

Részleges hidrolízis<br />

<strong>OH</strong><strong>OH</strong><br />

ribóz<br />

<strong>OH</strong><br />

dezoxiribóz<br />

Részleges hidrolízis<br />

Nukleozidok + foszforsav<br />

R<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

R H 3 PO 4<br />

N N<br />

H<br />

Hidrolízis<br />

Pentózok + purin vagy<br />

pirimidin bázis<br />

DNS: dezoxiribonukleinsav - cukor komponense a dezoxiribóz<br />

RNS: ribonukleinsav – cukor komponense a ribóz<br />

146


A nukleinsavakat felépítő bázisok szerkezete<br />

Bázisként pirimidin- és purinvázas vegyületek izolálhatók, mégpedig az előbbiek uracil, timin vagy<br />

citozin lehetnek, az utóbbiak adenin vagy guanin. A vegyületek jelölésére gyakran nevük kezdőbetűjét<br />

(U, T, C, A, G) használjuk.<br />

A bázisok jelenléte nem teljesen tetszőleges. Az uracil csak az RNS-ben, a timin csak a DNS-ben<br />

fordul elő, a további három bázis pedig mindkét nukleinsavban megtalálható.<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

N<br />

H<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

N<br />

H<br />

O<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

H<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

N<br />

H<br />

N<br />

H 2 N<br />

HN<br />

O<br />

N<br />

N<br />

H<br />

N<br />

uracil timin citozin<br />

adenin<br />

guanin<br />

HO<br />

A nukleozidok nevét a bázisok nevéből képezzük úgy, hogy pirimidinbázis esetén idin végződést,<br />

purinbázis esetén pedig ozin végződést illesztünk a bázis nevének első részéhez. A DNS-ből nyert<br />

nukleozidok nevéhez dezoxi előtag járul.<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

O<br />

N<br />

HO<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

O<br />

N<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

HO<br />

O<br />

N<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

NH 2<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

H 2 N<br />

HN<br />

HO<br />

O<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

H 2 N<br />

HN<br />

HO<br />

O<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong> <strong>OH</strong> <strong>OH</strong><br />

uridin timidin dezoxicitidin citidin dezixiadenozin adenozin dezoxiguanozin guanozin<br />

147


Nukleozidok előállítása, fizikai és kémiai sajátsága<br />

A nukleinsavak szerkezetfelderítése szempontjából jelentős a nulkleozidok szintetikus úton történő<br />

előállítása is. Ennek egyik lehetséges és gyakori módja, amikor acilezett a-d-ribofuranozil-kloridból és a<br />

megfelelően védett purin- vagy pirimidinszármazék klórmerkuri sójából kiindulva alakítják ki a b-<br />

glikozidos kötést.<br />

NH<br />

NHAc<br />

2<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

NHAc<br />

AcO H<br />

O<br />

N N<br />

N N<br />

Cl<br />

N<br />

N HgCl 2<br />

+<br />

Na<strong>OH</strong><br />

xilol / <br />

<strong>OH</strong><br />

N N<br />

AcO<br />

H<br />

AcO<br />

O<br />

2 O<br />

O<br />

OAc<br />

HgCl<br />

AcO OAc<br />

<strong>OH</strong><strong>OH</strong><br />

adenozin<br />

A nukleozidok magas olvadáspontú, vízben jól oldódó színtelen kristályos vegyületek. A glikozidos<br />

kötés lúggal szemben ellenálló, míg híg savval könnyen hidrolizálható, miközben pentóz és bázis<br />

képződik. A dezoxiribonukleozidok esetében kíméletes körülményeket kell alkalmazni, mivel a<br />

képződő 2-dezoxi-d-ribóz savérzékeny.<br />

148


A nukleotidok szerkezete, fizikai és kémiai sajátságaik<br />

A nukleotidok a nukleinsavak háromrészes építőegységei. Foszforsavészterek, melyek a nukleinsavakból<br />

enyhe lúgos vagy enzimatikus hidrolízis hatására képződnek. A hidrolízistermékek között a<br />

ribonukleinsavak esetében 2’-, 3’- és 5’-foszfátok, a dezoxiribonukleinsavak esetében pedig 3’- és 5’-<br />

foszfátok fordulnak elő.<br />

A nukleotidok nevét a nukleozidok nevéből képezzük úgy, hogy megjelöljük az észteresített<br />

hidroxilcsoport helyét. Szokásos a nukleotidok nevét rövidítve megadni, például uridin-5’-foszfát = 5’UMP.<br />

O<br />

O<br />

O<br />

HN<br />

HN<br />

HN<br />

HO O<br />

O<br />

P<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

N<br />

uridin-5'-foszfát<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

HO <strong>OH</strong><br />

O <strong>OH</strong><br />

HO<br />

P<br />

O <strong>OH</strong><br />

O<br />

N<br />

uridin-3'-foszfát<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

P <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

uridin-2'-foszfát<br />

A nukleotidok magas olvadáspontú, vízben oldódó kristályos vegyületek. A dihidrogénfoszfát<br />

csoport jelenléte miatt erős savak. A nukleotidok óvatos savas hidrolízise a glikozidos kötés<br />

hasadásával bázist és pentózfoszfátot eredményez, lúgos hidrolízissel pedig a foszforsav sója<br />

mellett a megfelelő nukleozidot lehet izolálni.<br />

149


A nukleinsavak elsődleges szerkezete<br />

A nukleinsavak nukleotidokból épülnek fel úgy, hogy a polinukleotid láncban a pentózok 5’ és 3’<br />

hidroxilcsoportja foszforsavdiészter-kötéssel kapcsolódik össze. A pentózok 2’ szénatomján a DNS-ben<br />

hidrogén, az RNS-ben pedig szabad hidroxilcsoport található. Tehát a polimer molekula gerincét, primer<br />

szerkezetét mind a DNS-ben, mind az RNS-ben a pentóz-foszfát lánc alkotja, melynek változékonyságát a<br />

cukorrészhez kapcsolódó bázisok jelentik<br />

B<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O P <strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

nukleozid-3'-foszfát<br />

lép-foszfodiészteráz<br />

5' kötést hasít<br />

B<br />

N<br />

O<br />

5'-vég<br />

B<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O P <strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

3'-vég<br />

O<br />

O<br />

P<br />

O <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

B<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

P O<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

P<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

P<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

P O<br />

O O<br />

N<br />

O<br />

B<br />

kígyóméreg-foszfodiészteráz<br />

N<br />

B<br />

3' kötést hasít<br />

O<br />

O<br />

P<br />

HO<br />

B<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

nukleozid-5'-foszfát<br />

N<br />

B<br />

O<br />

N<br />

B<br />

A nukleinsavakat alkotó nukleotidegységek kapcsolódási módjának felismerését többek között az<br />

tette lehetővé, hogy találtak olyan specifikus enzimeket, melyek a polinukleotid lánc észterkötését<br />

csak az 5’-helyzetű vagy csak a 3’-helyzetű hidroxilcsoportnál hasítja el.<br />

150


A bázissorrend meghatározása<br />

A nukleotidok kapcsolódási sorrendjét (szekvenciáját) ugyancsak enzimek segítségével derítették<br />

fel. Az ún. restrikciós enzimek meghatározott szekvenciájú kisebb nukleotid láncokat hasítanak ki a<br />

polimerből. A szétszabdalt láncok újra egyesíthetők a DNS ligáz enzim segítségével, a DNS polimeráz<br />

enzim pedig a DNS szintézist katalizálja.<br />

A DNS bázissorrendjének meghatározása Sanger nevéhez fűződik: szekvenálási eljárás alapelve nem<br />

a lebontás, hanem az enzimkatalizált DNS-szintézis irányított megszakítása. A szintézis<br />

megszakítására 2’,3’-didezoxi-ribózt alkalmazott, ami a 3’ láncvégen nem tud észteresedni, ezért az<br />

eljárás didezoxi módszer néven vált ismertté.<br />

A különböző eredetű DNSmolekulák<br />

hidrolizátumában a<br />

purinbázisok (adenin és guanidin)<br />

moláris mennyisége mindig<br />

azonos a pirimidinbázisokéval<br />

(timin és citozin), sőt további<br />

szabályosság, hogy az adenin<br />

mennyisége a timinével, valamint<br />

a guanin mennyisége a citozinéval<br />

azonos (Chargaff-szabályok 1950).<br />

Az RNS-ek esetében nincs ileyn<br />

szabályserűség<br />

Frederick Sanger (1918 -)<br />

Nobel díj – 1958: inzulin aminosav sorrendjének meghatározása<br />

Nobel díj – 1980: DNS szekvencia meghatározásáért<br />

Erwin Chargaff (1905 – 2002)<br />

151


3,4 nm<br />

A DNS másodlagos szerkezete - 1953<br />

2 nm<br />

Francis H.C. Crick (1916 – 2004)<br />

Nobel díj: Nukleinsavak<br />

szerkezetének<br />

meghatározásáért - 1962<br />

James D. Watson (1928 -)<br />

Nobel díj: Nukleinsavak<br />

szerkezetének<br />

meghatározásáért - 1962<br />

152


A DNS szerkezete<br />

X-ray diffraction pattern of<br />

DNA. The spots forming a<br />

cross in the center denote a<br />

helical structure. The heavy<br />

bands at the left and right arise<br />

from the recurring bases.


A DNS szerkezet változatai<br />

A-<br />

forma<br />

B-forma (balra)<br />

A-forma (középen)<br />

Z-forma (jobbra)<br />

B-<br />

forma<br />

Z-<br />

forma


A DNS szerkezet változatai<br />

B-forma A-forma Z-forma<br />

Színkód: foszfodiészter lánc és a furanózgyűrűk – zöld; purin bázisok –<br />

piros; pirimidin bázisok – kék.


A DNS szerkezetek adatai


DNS szuperszerkezetek<br />

Schematic illustration of closed circular DNA in open conformation<br />

(left) and then in a negative supercoiled conformation (middle) and<br />

positive supercoiled conformation (right).


Bázispárok a DNS-ben (Watson-Crick modell)


A DNS másodlagos szerkezet II.<br />

A DNS-t alkotó két polinukleotid lánc kettős helixet alkotva egymás mellé csavarodik. A hélix külső<br />

palástját a pentóz-foszfát polimer lánc alkotja, a paláston belül pedig a bázisok páronként<br />

hidrogénkötésekkel kapcsolódnak össze. A bázisok mólarányainak megfelelően a bázispárok<br />

összekapcsolódása nem lehet tetszőleges. Az adenin csak a timinnel, a guanin csak a citozinnal alkothat<br />

bázispárt.<br />

O<br />

H 2 N<br />

N<br />

NH 2<br />

O<br />

N<br />

C 1'<br />

N<br />

NH N<br />

O<br />

1,1 nm<br />

N<br />

N<br />

C 1'<br />

C 1'<br />

N<br />

NH N<br />

O H 2 N<br />

1,1 nm<br />

N<br />

N<br />

C 1'<br />

T<br />

A<br />

C<br />

G<br />

A DNS-t alkotó két polinukleotid lánc kettős helixet alkotva egymás mellé csavarodik. A hélix külső<br />

palástját a pentóz-foszfát polimer lánc alkotja, a paláston belül pedig a bázisok páronként<br />

hidrogénkötésekkel kapcsolódnak össze. E szabályos szerkezet kialakulásához az szükséges, hogy a<br />

két összecsavarodó lánc szerkezete pontosan megfeleljen egymásnak. A két szál bázissorrendje<br />

egymást kiegészítő, azaz komplementer szerkezetű, tehát az egyik szál bázissorrendje szigorúan<br />

megszabja a másik szál szekvenciáját<br />

A hélix szerkezet rögzítéséhez a bázispárok hidrogénkötésein kívül, a síkban egymás felett<br />

elhelyezkedő bázisok heteroaromás gyűrűi közötti erős van der Waals-kölcsönhatások is<br />

hozzájárulnak. A DNS külső palástján a poláris pentóz-foszfát láncok vízoldhatóvá teszik a<br />

makromolekulát, ugyanakkor megvédik a belső apoláris bázisokat a külső behatástól.<br />

159


Szemikonzervatív replikációval<br />

Az a-helix struktúra a DNS topoizomeráz és helikáz enzimek hatására szűnik meg, majd a DNS<br />

polimeráz a szétcsavarodott szálak mellé kiépíti azok komplemeterét. Így az eredetivel teljesen azonos<br />

két új szálat kapunk.<br />

A DNS polimeráz mindig csak az 5’ → 3’ irányba képes felépíteni az új szálat. Így az egyik szál kiépülése<br />

folyamatos az 5’ vége felől („leading-vezető”), addig a másik szál (lagging - követő) felépülése a szét<br />

tekeredés felől történik, és a keletkező fragmenseket (Okazaki fragmensek) a DNS ligáz enzim kapcsolja<br />

össze egységes szállá.<br />

160


A DNS biológiai funkciója<br />

DNS<br />

transzkripció<br />

mRNS<br />

transzláció<br />

Fehérjék<br />

A DNS szerepe a biológiai információ hordozásában van. Ez kódolja az élő szervezet felépítéséhez<br />

szükséges fehérjék szerkezetét.<br />

• Minden hírvivő RNS egyetlen génre vonatkozó információt kódol és szállít, ami egy darab<br />

polipeptidlánc felépítéséhez elegendő.<br />

• Minden egyes bázishármas egy meghatározott aminosavat (vagy STOP-jelet) kódol (l.<br />

aminosav-kódszótár). A riboszóma ezt az aminosavat fogja a láncba építeni.<br />

Az mRNS-en a leolvasás egy START-jellel indul. Ez a bázishármas az AUG, ami a metionint<br />

kódolja.<br />

• Van három STOP-jel is, amik leállítják a folyamatot. Ezek nem kódolnak aminosavakat.<br />

• Az információ "pont-, vessző- és átfedésmentes". Ez annyit tesz, hogy a START- és STOP-jel<br />

között nem állhat meg a leolvasás, egyetlen bázis sem maradhat ki a leolvasásból, és nem<br />

lehet bázist kétszer olvasni.<br />

• A kód (majdnem) univerzális, mert ugyanazok a bázishármasok ugyanazokat az aminosavakat<br />

kódolják minden élőlényben.<br />

• A kód degenerált, azaz egy aminosavat több bázishármas is kódolhat.<br />

• A kód lötyög. Ez azt jelenti, hogy gyakran elég az első kettő bázist leolvasni, mert nem számít,<br />

hogy mi a harmadik. (Mindenképp ugyanazt az aminosavat kódolja.)<br />

161


Aminosav kódszótár<br />

162


mRNS<br />

1. A hírvivő RNS vagy mRNS az RNS-molekulák azon csoportjába tartozik, amely a sejtekben a<br />

legkisebb arányban fordul elő. Az mRNS-en tárolt információ meghatározza, hogy a különböző<br />

aminosavak milyen sorrendben épüljenek be a készülő polipeptid láncba.<br />

163


Az RNS típusai, másodlagos és harmadlagos szerkezete<br />

Hírvivő (messenger) mRNS<br />

Riboszomális rRNS<br />

Transzfer tRNS<br />

A-típusú kettős helix


RNS típusok jellemzői


tRNS<br />

A tRNS a legkisebb RNS-molekula: általában 75-80 nukleotid egységből épül fel, így tömege is a<br />

legkisebb. Szerepe a fehérjék építőegységeinek, az aminosavaknak a riboszómákhoz való szállítása.<br />

Mind a 20 fehérjékben előforduló aminosavat legalább egy specifikus tRNS köt meg.<br />

Funkcionális szempontból két<br />

legfontosabb molekularészletük az<br />

aminosav-kötőhely és a templátfelismerőhely.<br />

Az aminosavak kötése a<br />

molekula ún. 3’ végén történik (az egyes<br />

nukleotidegységek kapcsolódása a ribóz<br />

3’ szénatomjához és 5’ szénatomjához<br />

kapcsolódó <strong>OH</strong>- ill. PO4-csoportokon<br />

keresztül történik. 3’ végnek nevezzük a<br />

lánc azon végét, ahol a nukleotid 3’<br />

szénatomján elhelyezkedő <strong>OH</strong>-csoporthoz<br />

nem kapcsolódik foszfát. A templátfelismerőhelyet<br />

antikodonnak is szokták<br />

nevezni. Az mRNS molekula három<br />

nukleotidjához (egy kodonjához)<br />

kapcsolódik. A kodont alkotó nukleotidok<br />

sorrendjének megfelelően egy specifikus<br />

tRNS kötődik a riboszómához, és szállítja<br />

a növekvő polipeptidlánc (fehérje) soron<br />

következő aminosavegységét. Az RNSmolekulák<br />

össztömegének 15%-át adja.<br />

166


Riboszóma RNS (rRNS)<br />

Az összes RNS tömegének 85%-át e típus adja. A riboszómák felépítésében vesznek részt (a fehérjék<br />

mellett)<br />

Az RNS-molekulák szintézisét specifikus enzimek, az<br />

RNS-polimerázok katalizálják. A polimerázok<br />

működéséhez a következő összetevőkre van szükség:<br />

• templátmolekula: templátnak nevezzük általános<br />

értelemben a képződő makromolekula szerkezetét<br />

meghatározó információt hordozó molekulát, jelen<br />

esetben a DNS-t.<br />

• a nukleotidok aktivált előalakjai (prekurzorai): a<br />

négyféle bázist tartalmazó nukleozid-trifoszfátok,<br />

• fémionok (E. coliban: Mg2+ vagy Mn2+)<br />

167


A DNS harmadlagos szerkezete<br />

A DNS-molekula óriási méretű, a legkisebbek 5000 bázispárból (5 kb; kilobázis) állnak és 1700 nm<br />

hosszúak. Az emberi DNS – a teljes humán genom – közel 6 millió kb-ból épül fel és teljes hossza eléri a<br />

2 m-t. A szabályos kettős helix természetesen meghajlik, összetekeredik és ezt tekintjük a harmadlagos<br />

szerkezetnek. A DNS-molekula szervezettségének a legmagasabb szintje a kromoszóma, ami már<br />

fehérjéket is tartalmaz a DNS mellett.<br />

A teljes DNS lánc egy-egy rövidebb szakaszát tekintjük géneknek, a gének sorrendjét pedig genetikai<br />

térképnek nevezzük.<br />

Az 1990-ben elindított átfogó kutatás, a humán genom (HUGO) program elvezetett mind a 23 emberi<br />

kromoszóma csaknem teljes nukleotidsorrendjének feltárásához.<br />

168


Nuleotid koenzimek<br />

A nukleotidok nemcsak a nukleinsavak alkotórészeként fordulnak elő az élő természetben, hanem szabad<br />

állapotban vagy egyszerűbb vegyületek formájában is. Fontos származékaik az egyes anyagcserefolyamatokat<br />

katalizáló enzimek koenzimjei.<br />

NH 2<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

ATP<br />

energia termelõ<br />

folyamatok<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

ATP<br />

ADP<br />

+ H 2 O<br />

- H 2 O<br />

HO<br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

energia felhasználó<br />

folyamatok<br />

NH 2<br />

N<br />

N<br />

N N<br />

O<br />

P O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO <strong>OH</strong><br />

ADP<br />

+ H 3 PO 4<br />

O<br />

O<br />

P<br />

O<br />

HO<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N N<br />

<strong>OH</strong><br />

cAMP<br />

NH 2<br />

Az ATP ADP átalakulás során felszabaduló energia fedezi az élő szervezetben lejátszódó<br />

szintézisfolyamatok energiaigényét, ugyanakkor az anyagcsere során a lebomlási folyamatokban<br />

képződő energia az ADP ATP átalakulás során elraktározódik.<br />

A cAMP egy second messenger (második hírvívő) molekula, a sejten belüli jelátviteli folyamatokban,<br />

mint például olyan hormon, mint a glukagon és az adrenalin hatásának kiváltásában, de nem képes<br />

átjutni a sejtmembránon. Fő hatása a proteinkináz enzimek aktiválása. A Ca 2+ ioncsatornákon<br />

keresztüli áthaladásának mértékét is szabályozza.<br />

169


NH 2<br />

O<br />

H 2 N<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

red<br />

ox<br />

H 2 N<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

O<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

NAD<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

NADH<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 3 CH 2 <strong>OH</strong> + NAD<br />

CH 3 CHO +<br />

NADH<br />

NH 2<br />

O<br />

HO<br />

HO<br />

O N<br />

HN<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

O<br />

O P O<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 3<br />

CH 3<br />

FAD<br />

N<br />

O N<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

red<br />

ox<br />

O<br />

HN<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

H<br />

O<br />

O P O<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 3<br />

CH 3<br />

FADH 2<br />

N<br />

O N<br />

P O<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

O<br />

HO<br />

N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

COO<br />

COO<br />

COO<br />

+ FAD + FADH 2<br />

OOC<br />

170


Alkaloidok<br />

Azokat a nitrogéntartalmú növényi bázisokat, amelyek pontosan körülírt fiziológiás hatással bírnak<br />

alkaloidoknak nevezzük. Az alkaloidok különböző vegyületcsaládokba tartozhatnak, mivel nincs egységes<br />

szerkezetük. Csoportosításuk történhet szerkezet, biológiai hatás és bioszintézisük alapján.<br />

Alkaloidok<br />

Valódi alkaloidok<br />

Proto alkaloidok<br />

Pszeudo<br />

alkaloidok<br />

N-heterociklust<br />

tartalmaznak<br />

Aminosavakból<br />

képződnek<br />

Nem tartalmaznak<br />

N-heterociklust<br />

N-heterociklust<br />

tartalmaznak, de<br />

nem<br />

aminosavakból<br />

képződnek<br />

A pszeudo alkaloidok bioszintézise történhet terpenoidokból vagy purinból.<br />

Egy növényben általában több alkaloid is előfordulhat, melyek alapvázának szerkezete<br />

szükségszerűen hasonló.<br />

A legnagyobb mennyiségben jelenlévő alkaloidokat fő alkaloidoknak, míg a kisebb mennyiségben<br />

jelenlévőket mellék alkaloidoknak nevezzük.<br />

171


O<br />

O<br />

O<br />

Valódi alkaloid<br />

N<br />

kokain<br />

O<br />

Proto alkaloid<br />

H 3 CO<br />

H<br />

N<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

O<br />

H 3 CO CH 3 O OCH 3<br />

colchicine<br />

tirozin<br />

Pszeudo alkaloid<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

N<br />

taxin-B<br />

O<br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong><br />

172


Heterociklusos vegyületek<br />

Csoportosításuk történhet a gyűrű tagszáma, a heteroatomok minősége és száma szerint. Lehetnek<br />

telítettlenek, részlegesen vagy teljesen telítettek.<br />

Gyűrűtagszám szerint:<br />

O O O O O<br />

Heteroatom minősége szerint: O NH S<br />

Heteroatom száma szerint:<br />

O<br />

O<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

S<br />

A molekula telítettségi foka szerint: O O O<br />

Elnevezésükre triviális nevek mellet a Hantzsch–Widman nevezéktant használjuk, mely utal a molekula<br />

gyűrűtagszámára, heteroatom minőségére, számára, helyzetére és a gyűrű telítettségi fokára is.<br />

173


Hantzsch–Widman nevezéktan<br />

Az alapnevet a heteroatom(ok) nevéből származó előtag(ok)ból és a gyűrűtagszámára utaló szótövekből<br />

képezzük. A heteroatomok felsorolása megadott sorrendben történik, szükség esetén a név előtti<br />

helyzetszámokkal. A monociklusos vegyületek esetében a gyűrűt a legmagasabb rangú heteroatomtól<br />

(OSN) indulva számozzuk úgy, hogy a heteroatomok a lehető legkisebb helyzetszámot kapják.<br />

O oxigén oxa-<br />

S kén tia-<br />

N nitrogén aza-<br />

Gyűrűméret Telítetlen Telített Gyűrűméret Telítetlen Telített<br />

3 -irén -irán 7 -epin -epán<br />

4 -et -etán 8 -ocin -okán<br />

5 -ol -olán 9 -onin -onán<br />

6A f -in -án 10 -ecin -ekán<br />

A 3, 4, 7, 8, 9 és 10 tagú gyűrűk végződésének szótövét a megfelelő sokszorozó tagokból képezzük: ir-t a<br />

tri-ből, et-et a tetrá-ból, ep-et a heptá-ból, ok (oc)-ot az oktá-ból, on-t a noná-ból, ek (ec)-et a deká-ból;<br />

ezekhez telítetlen gyűrűk esetén az in (a 3 tagú gyűrűk esetén az én), telített gyűrűk esetén az án utótagot<br />

kapcsoljuk.<br />

174


Háromtagú heterociklusos vegyületek<br />

A háromtagú, egy heteroatomot tartalmazó telítetlen vegyületek - oxirén, az 1H- és 2H-azirin és a<br />

tiirén – rendkívül instabil vegyületek.<br />

1<br />

O<br />

3 2<br />

oxirén<br />

H<br />

N<br />

1<br />

3 2<br />

1H-azirin<br />

2-azirin<br />

3<br />

1<br />

N<br />

2<br />

2H-azirin<br />

1-azirin<br />

H<br />

1<br />

S<br />

3 2<br />

A háromtagú, egy heteroatomos telített rendszerek három alapvegyülete az oxirán, az aziridin és a tiirán.<br />

tiirén<br />

1<br />

O<br />

N H<br />

1<br />

1<br />

S<br />

3 2<br />

3 2<br />

oxirán<br />

etilén-oxid<br />

oxaciklopropán<br />

aziridin<br />

etilén-imin<br />

azaciklopropán<br />

3 2<br />

tiirán<br />

etilén-szulfid<br />

tiaciklopropán<br />

Ismeretesek két heteroatomos telített heterociklusok is, így a dioxirán, az oxaziridin) és a diaziridin<br />

származékai.<br />

1<br />

1<br />

H<br />

O<br />

O<br />

N 1<br />

3<br />

O<br />

2<br />

dioxirán<br />

3<br />

2<br />

NH<br />

oxaziridin<br />

3<br />

2<br />

NH<br />

diaziridin<br />

175


Négytagú heterociklusos vegyületek<br />

Általában a telítetlen alapvegyületek fokozott bomlékonyságuk miatt nem vagy csak különleges<br />

körülmények között állíthatók elő. Bizonyos származékaik viszont létképes, stabilis vegyületek.<br />

1<br />

O<br />

2<br />

N<br />

HN<br />

N<br />

S<br />

4 3<br />

oxet(én)<br />

1-azetin<br />

2-azetin<br />

azet<br />

tiet(én)<br />

A négytagú egy heteroatomos telített heterociklusok három alapvegyülete az oxetán (trimetilén-oxid), az<br />

azetidin (trimetilén-imin) és a tietán (trimetilén-szulfid). Mindhárom vegyület a síkalkattól eltérő<br />

konformerek különböző arányú elegyeként létezik.<br />

4<br />

1<br />

O<br />

2<br />

3<br />

4<br />

1<br />

HN<br />

2<br />

3<br />

4<br />

1<br />

S<br />

2<br />

3<br />

Y<br />

Y<br />

oxetán<br />

trimetilén-oxid<br />

oxaciklobután<br />

azetidin<br />

trimetilén-imin<br />

azaciklobután<br />

tietán<br />

trimetilén-szulfid<br />

tiaciklobután<br />

Y = O, NH, S<br />

176


Öttagú, egy heteroatomot tartalmazó vegyületek<br />

Az öttagú, egy heteroaromás vegyületek közül a legjelentősebb a pirrol, a furán a tiofén és e<br />

vegyületek gyakorlati szempontból legfontosabb származékai a tetrahidrofurán, a pirrolidin, a<br />

tetrahidrotiofén, valamint benzokondenzáltjaik sorában a dibenzofurán, az indol és a karbazol.<br />

5<br />

O<br />

1<br />

2<br />

H<br />

N<br />

1<br />

5 2 5<br />

S<br />

1<br />

2<br />

4 3<br />

4<br />

3<br />

4 3<br />

furán<br />

pirrol<br />

tiofén<br />

O<br />

H<br />

N<br />

5<br />

S<br />

1<br />

2<br />

tetrahidrofurán<br />

tetrahidropirrol<br />

(pirrolidin)<br />

4<br />

3<br />

tetrahidrotiofén<br />

(tiolán)<br />

8<br />

9<br />

1<br />

2<br />

6<br />

7<br />

H<br />

H<br />

1<br />

8<br />

N<br />

7 N<br />

2<br />

9<br />

1<br />

2<br />

7<br />

O<br />

6 5 4<br />

dibenzofurán<br />

3<br />

5<br />

4<br />

indol<br />

3<br />

6<br />

5 4<br />

benzo[b]indol<br />

(karbazol)<br />

3<br />

177


A furán, pirrol és tiofén szerkezete és előállítása<br />

H<br />

S<br />

NH<br />

O<br />

122 KJ/mol 90 KJ/mol 68 KJ/mol<br />

R<br />

O<br />

1 2<br />

R<br />

O<br />

+<br />

R' X R'<br />

bázis<br />

R'<br />

R<br />

X<br />

R<br />

R'<br />

1<br />

2<br />

R<br />

O<br />

R = alkil<br />

3<br />

O<br />

4<br />

R<br />

P 2 X 5<br />

R<br />

X<br />

X = O, S<br />

R<br />

R` NH 2<br />

R` = alkil<br />

R = alkil R' = EWG, pl. COOEt X = O, S, NR<br />

R` NH 2<br />

R` = H, alkil, hidroxi, amino<br />

R<br />

N<br />

R`<br />

R<br />

178


A furán, pirrol és tiofén kémiai tulajdonságai<br />

N<br />

H<br />

H<br />

N<br />

H<br />

N<br />

H<br />

N<br />

H<br />

polimerizáció<br />

O<br />

H /H 2 O<br />

O<br />

H H<br />

O<br />

gyűrűfelnyílás<br />

S<br />

100%-os<br />

H 3 PO 4<br />

S<br />

S<br />

S<br />

polimerizáció<br />

S EAr<br />

X<br />

X<br />

Y<br />

X<br />

a-helyzetű<br />

-komplex<br />

H<br />

E<br />

H<br />

E<br />

X<br />

H<br />

E<br />

H<br />

E<br />

X<br />

H<br />

E<br />

X = NH<br />

X = O<br />

X = S<br />

Szubsztrát<br />

furán Cl 2<br />

- 40 °C<br />

O<br />

tiofén H 3 C C<br />

Reagens<br />

pirrol SO 2 Cl 2<br />

Cl<br />

0 °C<br />

NH<br />

Cl<br />

Y<br />

Reakciókörülmények<br />

X<br />

X<br />

X = NH,O<br />

furán/pirrol<br />

piridin SO 3<br />

SO 3 H<br />

b-helyzetű<br />

-komplex<br />

X = S<br />

tiofén H 2 SO 4<br />

X = S,O,NR<br />

tiofén, furán, O<br />

nitrogénen<br />

védett pirrol R C<br />

O<br />

Cl/SnCl 4 R C<br />

179


Reakció bázisokkal<br />

X<br />

C 4 H 9 Li<br />

X<br />

Li<br />

E<br />

X<br />

Y<br />

X = NR, O, S<br />

E = CH 3<br />

CO 2<br />

I<br />

Y =<br />

CH 3<br />

CO<strong>OH</strong><br />

N<br />

H<br />

bázis<br />

- H<br />

N N N<br />

N<br />

H<br />

RMgBr<br />

N<br />

MgBr<br />

1.) (RCO) 2 O<br />

2.) H 2 O<br />

N<br />

H<br />

O<br />

R<br />

Addíciós reakciók<br />

X<br />

X<br />

+ +<br />

X<br />

X<br />

X<br />

R<br />

C C R<br />

X<br />

R<br />

R<br />

X = O,S,NH<br />

dihidro<br />

származékok<br />

tetrahidro<br />

származék<br />

X = NR, O, S<br />

180


Öttagú, több heteroatomot tartalmazó vegyületek<br />

5<br />

4<br />

O 1 2<br />

N<br />

3<br />

1,2-oxazol<br />

(izoxazol)<br />

5<br />

O<br />

1<br />

N<br />

2<br />

4 3<br />

1,3-oxazol<br />

(oxazol)<br />

5<br />

H<br />

1<br />

N N<br />

2<br />

5<br />

S<br />

1<br />

N<br />

2<br />

4 3<br />

1,2-tiazol<br />

(izotiazol)<br />

5<br />

H<br />

N 1 2<br />

5<br />

4<br />

S 1 2<br />

N<br />

1,3-tiazol<br />

(tiazol)<br />

3<br />

5<br />

4<br />

X<br />

1<br />

1,2,4-<br />

1,2,3-<br />

N<br />

N<br />

2<br />

3<br />

4<br />

5<br />

N<br />

1<br />

X 2 5<br />

1,2,5-<br />

N<br />

3<br />

X<br />

N<br />

X<br />

1,3,4-<br />

O = oxadiazol<br />

S = tiadiazol<br />

1<br />

N<br />

2<br />

4 3<br />

X 1<br />

5 2<br />

4<br />

N<br />

N<br />

3<br />

4 3<br />

4<br />

N<br />

3<br />

pirazol<br />

(1,2-diazol)<br />

imidazol<br />

(1,3-diazol)<br />

E<br />

N<br />

X N<br />

vagy<br />

E<br />

X<br />

N<br />

cc.HNO 3 /H 2 SO 4<br />

N<br />

N<br />

H<br />

O 2 N<br />

N<br />

H<br />

181


Hattagú, egy heteroatomot tartalmazó vegyületek<br />

A hattagú, egy heteroatomot tartalmazó heteroaromás vegyületek a -elektronhiányos heterociklusok<br />

közé tartoznak.<br />

6<br />

1<br />

O O S S<br />

2<br />

6<br />

1<br />

2<br />

6<br />

1 1<br />

2<br />

6 2 6 2 6 2<br />

6<br />

5 3 5 3 5 3 5 3<br />

5 3 5 3<br />

4<br />

4<br />

4<br />

4<br />

4<br />

4<br />

2H-pirán 4H-pirán 2H-tiin 4H-tiin pirilium ion tiinium ion<br />

1<br />

O<br />

1<br />

S<br />

a'<br />

b'<br />

5<br />

1<br />

N<br />

2<br />

3<br />

4<br />

piridin<br />

a<br />

b<br />

6<br />

5<br />

1<br />

H<br />

N<br />

4<br />

2<br />

3<br />

piridínium ion<br />

7<br />

8<br />

1<br />

O<br />

2<br />

7<br />

8<br />

1<br />

O<br />

2<br />

7<br />

8<br />

1<br />

N<br />

2<br />

7<br />

8<br />

1<br />

N<br />

2<br />

6<br />

3<br />

6<br />

3<br />

6<br />

3<br />

6<br />

3<br />

5 4<br />

5<br />

4<br />

5<br />

4<br />

5 4<br />

2H-kromén<br />

4H-kromén<br />

kinolin<br />

izokinolin<br />

182


A piridin és származékainak kémiai tulajdonságai<br />

R I<br />

H NO 2<br />

R 1 O C R<br />

H 2 SO 4<br />

250 o C 300 o C<br />

N N<br />

N<br />

N<br />

H<br />

Br<br />

H<br />

2 250 o C<br />

SO óleum<br />

3<br />

HgSO 4<br />

HNO 3 / H 2 SO 4<br />

Br<br />

+ H H<br />

O<br />

N<br />

R C Cl<br />

C O<br />

SO 3<br />

R<br />

R<br />

N-alkilpiridinium-só<br />

NO 2<br />

N<br />

N<br />

N I<br />

HNO<br />

N-acilpiridinium só<br />

3<br />

90 o C<br />

R 1 <strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

+ H<br />

SO 3<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

piridium-N-szulfonsav<br />

NO 2<br />

O<br />

SO 3 H<br />

O<br />

SO 3 H<br />

N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

183


Nukleofil szubsztitúciós reakciók<br />

A piridingyűrű nukleofil reagensekkel viszonylag könnyen reagál SNAr reakcióban.<br />

Csicsibabin-reakció<br />

NaNH H<br />

2 ; 110 o + NaH<br />

C<br />

N N NH N NH 2<br />

2<br />

R Li Ziegler-reakció<br />

Na<br />

H 2<br />

N<br />

R<br />

H<br />

N<br />

NH Na<br />

H 2 O, <br />

Li<br />

Li<strong>OH</strong><br />

H 2 O, <br />

Na<strong>OH</strong><br />

N<br />

H<br />

R<br />

H<br />

oxidáció<br />

2H<br />

N<br />

R<br />

2-alkilpiridin<br />

N NH 2<br />

2-aminopiridin<br />

+ Nu X<br />

N X N<br />

X<br />

Nu<br />

N Nu<br />

X = halogén, Nu = NH 2 , HO , RO , RS , RLi, AlH 4 , NH 3 , aminok<br />

184


Ar C H<br />

lúgos közeg<br />

N CH 3<br />

2-pikolin<br />

(2-metilpiridin)<br />

O<br />

H<br />

N CH 2<br />

C<br />

O<br />

Ar<br />

H<br />

H 2 O<br />

N<br />

Ar<br />

2-stilbazol (Ar = Ph)<br />

PhLi<br />

N CH 3<br />

C 6 H 6<br />

N<br />

CO 2<br />

CH 2 Li<br />

R X<br />

LiX<br />

X = Cl, Br<br />

N CH 2<br />

R<br />

2-alkilpiridin<br />

O<br />

N CH 2<br />

C<br />

H<br />

O<br />

Li<br />

O<br />

C<br />

N 2 CH 2<br />

1<br />

piridin-2-ecetsav<br />

<strong>OH</strong><br />

185


Hattagú, több heteroatomot tartalmazó vegyületek<br />

A hattagú, két vagy több heteroatomot tartalmazó ciklusos vegyületek alapvázai a három<br />

heteroatom; a nitrogén, az oxigén és a kén variálhatósága, valamint a telítettség és telítetlenség<br />

lehetőségei miatt nagy változatosságot mutatnak.<br />

6<br />

5<br />

6<br />

5<br />

1<br />

X<br />

4<br />

2<br />

NH<br />

3<br />

N<br />

2H-1,2- 4H-1,2- 6H-1,2- oxazin tiazin<br />

1<br />

X<br />

4<br />

N<br />

2<br />

3<br />

6<br />

5<br />

1 1<br />

X 2<br />

6<br />

4<br />

1<br />

X<br />

6 2 6<br />

5<br />

4<br />

N<br />

3<br />

3<br />

5<br />

5<br />

2H-1,3- 4H-1,3- 6H-1,3- oxazin tiazin<br />

X<br />

4<br />

1<br />

X<br />

4<br />

2<br />

N<br />

N<br />

3<br />

2<br />

3<br />

O<br />

X<br />

S<br />

6<br />

1<br />

N<br />

5<br />

4<br />

N<br />

N<br />

2<br />

3<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N N<br />

1,2,3-triazin 1,2,4-triazin 1,3,5-triazin<br />

6<br />

5<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

6<br />

5<br />

1 1<br />

4<br />

2<br />

6<br />

1 1<br />

2<br />

3<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

4<br />

4<br />

1,2,3,5-tetrazin 1,2,4,5-tetrazin<br />

3<br />

5<br />

6<br />

5<br />

2<br />

3<br />

N<br />

4<br />

2<br />

3<br />

6<br />

1<br />

X<br />

2<br />

X<br />

5<br />

N 1 2<br />

6 6<br />

5<br />

N<br />

4<br />

2H-1,4- 4H-1,4- oxazin tiazin<br />

4<br />

N<br />

3<br />

3<br />

5<br />

N<br />

H<br />

1<br />

N<br />

4<br />

N<br />

2<br />

3<br />

6<br />

5<br />

N 1 2<br />

N<br />

4<br />

3<br />

1<br />

2<br />

N<br />

6<br />

N<br />

3<br />

5<br />

4<br />

H<br />

N<br />

N<br />

9<br />

7H-purin<br />

7<br />

8<br />

7<br />

6<br />

8<br />

N<br />

N<br />

5<br />

1<br />

N<br />

4<br />

pteridin<br />

N<br />

2<br />

3<br />

piridazin<br />

1,2-diazin<br />

pirimidin<br />

1,3-diazin<br />

pirazin<br />

1,4-diazin<br />

186


H<br />

N<br />

(S) N<br />

(S)-nikotin<br />

Pirrolidin alkaloidok<br />

N<br />

H<br />

(S) N<br />

H<br />

(S)-nornikotin<br />

N<br />

H<br />

(S)<br />

HN<br />

(S-anatabin<br />

N<br />

N<br />

anabasin<br />

A dohány fő alkaloidja a nikotin, míg a nornikotin, anatabin és az<br />

anabasin mellékalkaloidok. E vegyületek mindegyike tartalmaz egy<br />

piridin gyűrűt. Ezen kívül a nikotinban és a nornikotinban egy<br />

pirrolidin, míg a anatabin és az anabasin esetében<br />

tetrahidropirimidin gyűrű található.<br />

Valamennyi dohány alkaloid bázikus sajátságú, olajos anyag.<br />

A nikotin kis mennyiségben serkenti az agyat. Ennek köszönhető a<br />

dohányzás megszokása. Nagyobb mennyiségben azonban erős<br />

idegméreg, ezért rovarölő szerként is használják.<br />

N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

N<br />

O<br />

N<br />

higrin<br />

cuscohigrin<br />

A higrin és a cuscohigrin a koka cserje mellék alkaloidjai.<br />

Jelentőségük eltörpül a koka cserjében található tropán<br />

vázas alkaloidok mellett<br />

187


Tropánvázas alkaloidok<br />

A tropán vázas alkaloidik közös alapváza a 8-azabiciklo[3.2.1]oktán. Ezen alkaloidok legtöbbje a<br />

Solanaceae családhoz tartozó növényekben fordul elő.<br />

N<br />

O<br />

O<br />

atropin<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

kokain<br />

O<br />

N<br />

O<br />

ecogonin<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

scopolamin<br />

A B C D<br />

<strong>OH</strong><br />

R 1<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

catuabin A-D<br />

O<br />

R<br />

R<br />

H 3 CO<br />

OCH 3<br />

OCH 3<br />

H 3 CO<br />

OCH 3<br />

OCH 3<br />

N<br />

H<br />

N<br />

H 3 C<br />

R 1<br />

N<br />

H 3 C<br />

N<br />

H 3 C<br />

N<br />

H<br />

188


Maszlagos nadragulya<br />

(Atropa belladona)<br />

N<br />

Atropin<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

atropin<br />

A növényekben szekunder<br />

anyagcseretermék, gyógyszerként<br />

számos hatása van. A muszkarinos<br />

acetilkolin receptoron kompetitív<br />

antagonista. Mivel potenciálisan<br />

halálos méreg, Atroposzról, a<br />

Moirák egyikéről kapta a nevét; a<br />

görög mitológiában ő döntötte el ki<br />

hogy fog meghalni.<br />

Agonisták: azok az anyagok, amelyek valamely receptorhoz kötődnek, és azon biológiai válaszreakciót<br />

idéznek elő. Az agonisták valamely endogén ligand (hormon vagy neurotranszmitter) hatását utánozzák<br />

azzal, hogy ugyanazon receptorhoz kötődnek.<br />

Antagonisták: azok a vegyületeket, amelyek megakadályozzák az agonisták által kiváltott hatásoknak a<br />

létrejöttét azáltal, hogy a receptorhoz kötődnek.<br />

A szemészetben az atropint sugárizom-bénítónak használják, mert átmenetileg bénítja az alkalmazkodási<br />

reflexet, valamint pupillatágítóként. Mivel az atropin hatása lassan cseng le (2-3 nap), ma már inkább a<br />

tropicamideot vagy a phenylephrinet (α-adrenerg agonista) használják pupillatágítóként Az atropin hatásai<br />

két hétig is eltrarthatnak.<br />

Az acetilkolin a paraszimpatikus idegrendszer fő neurotranszmittere.<br />

Az atropint alkalmazzák idegmérgek mint például a Tabun (GA), Sarin (GB), Soman (GD) and VX<br />

antidótumaként is.<br />

189


Erythroxylum coca<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

kokain<br />

Kokain<br />

A kokain helyi érzéstelenítő gyógyszer<br />

valamint drog. Ezt az alkaloidot ma már csak a<br />

fül-orr-gégészek használják a központi<br />

idegrendszert erősen izgató hatása miatt.<br />

Az anyagot a dél-amerikaikokacserje<br />

(Erythroxylon coca) leveleiből vonják ki. A<br />

legtöbb országban kábítószerlistán szerepel,<br />

használata az ellenőrizhetetlen mellékhatások<br />

miatt tiltott.<br />

A kokain erős tudatmódosító hatású szer, használatának több – a használók által is nemkívánatosnak<br />

tartott – mellékhatása van. A legnevezetesebb a „rovarhatás”: a kokainisták a szer hatása alatt úgy<br />

érzik, „mintha bogarak mászkálnának a bőrük alatt” (ezeket a szakirodalom „kokainbogaraknak”<br />

nevezi, bár természetesen nem valódi, létező rovarokról, hanem érzékcsalódásról van szó.)<br />

A kokain közvetlen hatását az agyban fejti ki. Főképpen a dopamin és a szerotonin nevű ingerületátvivő<br />

anyagokra hat. Mindkettő az idegsejtek kommunikációjáért felel. Előbbit alapesetben egy<br />

specializált protein, az úgynevezett dopamin transzporter szállítja vissza a helyére, miután az elvégezte<br />

feladatát. A kokain pont ezt a visszavételt gátolja meg, így a dopamin egyre csak szaporodik a<br />

szinapszisban, ettől alakul ki az eufória. A szerotoninra gyakorolt hatása, és annak szerepe még nem<br />

teljesen tisztázott.<br />

Élettani hatásai kis- és közepes mennyiség (20-99mg) esetén: az étvágy csökken, a pulzus és vérnyomás<br />

emelkedik, a vérerek szűkülnek, a testhőmérséklet emelkedik, a pupillák kitágulnak az energia-szint<br />

növekszik.<br />

Élettani hatásai nagy mennyiség (>100mg) esetén: minden hatás a kis- és közepes mennyiségekből;<br />

valamint sokkal intenzívebb élmény (dózisfüggő), esetlegesen bizarr, kiszámíthatatlan viselkedés<br />

paranoia, izomgörcsök, szédülés, HALÁL<br />

190


H 2 N<br />

NH 2<br />

dekarboxilezõdés<br />

CO<strong>OH</strong><br />

ornitin<br />

H 2 N<br />

putreszcin<br />

NH 2<br />

deaminálás<br />

oxidáció<br />

O<br />

NH 2<br />

4-aminobutanal<br />

CO<strong>OH</strong><br />

Schiff bázis<br />

képzés<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

N-metilezés<br />

(metionin)<br />

N<br />

nikotin<br />

O<br />

CO<strong>OH</strong><br />

acetecetsav<br />

N<br />

COOCH 3<br />

N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

kokain<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

atropin<br />

191


Piridinvázas alkaloidok<br />

A piridin vázas alkaloidok közé számos vegyület sorolható. Ezek közül csak néhánnyal ismerkedünk<br />

meg.<br />

O<br />

O<br />

piperin<br />

O<br />

N<br />

A piperin a feketebors fő alkaloidja, ami szerkezeti szempontból egy karbonsav amid. Piperin számos<br />

enzim inhibitora mint például a CYP3A4 and és a P-glikoprotein melyeknek fontos szerepe van a<br />

xenobiotikumok metabolizmusában és transzportjában. Számos a gyógyszerek metabolizmusában<br />

szerepet játszó enzimnek is inhibitora, így fontos hatása van a gyógyszerek biológiai<br />

hasznosíthatóságában.<br />

N<br />

H<br />

koniin<br />

A bürök a petrezselyemhez hasonló, de annál nagyobb, fehér<br />

virágú növény. Magassága 100–120 cm vagy még magasabb,<br />

gyakorlatilag a világon mindenütt előfordul mint mezei<br />

gyomnövény. Fő hatóanyaga a koniin, mely a növény minden<br />

részében benne van Hatására először az alsó végtagok bénulnak<br />

meg, majd ez felfelé halad, végül teljes öntudat mellett<br />

légzésbénulás miatt beáll a halál.<br />

A régi görög törvénykönyvekben a „bürökpohár” a kiszabható<br />

halálbüntetés egyik nemeként szerepelt, Szókratészt ezzel<br />

végezték ki.<br />

192


Kinolinvázas alkaloidok<br />

N<br />

N<br />

HO N<br />

HO N<br />

H<br />

O<br />

H<br />

O<br />

O<br />

N H<br />

O N H<br />

O<br />

H<br />

N<br />

N<br />

O<br />

O<br />

kinin<br />

kinidin<br />

sztrichnin<br />

brucin<br />

A kinin lázcsillapító, fájdalom csillapító és gyulladás csökkentő hatású alkaloid. Ez volt<br />

vegyület, amit a malária kezelésére alkalmaztak. A kinidin a kinin sztereoizomerje.<br />

O<br />

H<br />

az első<br />

A sztrichnin nagyon erős méreg, amit növényvédőszerként is alkalmaztak (rágcsálók ellen).<br />

A sztricnin mérgezés végzetes lehet az ember számára. A szervezetbe belélegzés, lenyelés útján<br />

kerülhet be, azonban a szem és a száj nyálkahártyáján keresztül is felszívódhat. A márgezés során<br />

nagyon látványos és fájdalmas tünetek - viszonylag lassú és kellemetlen halált a vázizomzat és a<br />

légzorendszer megbénításával idézi elő - jelentkeznek - ezért népszerű az irodalomban és a<br />

filmművészerben.<br />

A brucin jóllehet szerkezetileg hasonló a sztrichninhez, azonban kevésbé toxikus vegyület.<br />

Az ábrán szereplő bázisok mivel királis vegyületek, ezért rezolválószerként alkalmazhatóak királis<br />

karbonsavak racém elegyeinek az elválasztására.<br />

A kinin élelmiszeripari felhasználása: számos<br />

üditőital, mint például a tonik ízesítője, de a<br />

vermutban is adalékanyagként alkalmazzák.<br />

193


Fenetilamin vázas protoalkaloidok<br />

Fenilalaninból és tirozinból az egyszerűbb felépítésű protoalkaloidok (pl. efedrin, meszkalin) mellett<br />

bonyolult szerkezetű izokinolingyűrűs alkaloidok is képződnek.<br />

Az efedrin egy ősi gyógynövényben, a csikófarkban (Ephedra vulgaris) fordul elő, és érszűkítő, valamint<br />

görcsoldó hatása miatt orrcseppekben alkalmazzák.<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

N<br />

O<br />

NH 2<br />

CH 3<br />

O<br />

O<br />

efedrin<br />

meszkalin<br />

A meszkalin Mexikóban honos kaktuszfaj (Anhalonium lewinii) hallucinogén hatóanyaga. Igen intenzív és<br />

sokrétű pszichedelikus élményt nyújthat. Elfogyasztás után kb. 1 órával kezd hatni, és 6-12 óra hosszan<br />

tart. Néha előfordul, hogy a teljes visszatérés ezután még 10-12 órát is várat magára. A kezdeti fázisban<br />

kellemetlen fizikai hatások tapasztalhatók: légzési nehézségek, izommerevség, émelygés, hányinger.<br />

A meszkalin tartalmú kaktuszok aktív hatóanyagai közül egyedül a meszkalinnak van pszichedelikus<br />

hatása; de ez nem jelenti azt, hogy a többi hatóanyag ne módosítaná az élmény természetét.<br />

Legjellemzőbb mentális élmények: nyugalom, az élettel való egység érzése, felfokozott figyelem, gyorsan<br />

változó gondolati folyamatok, csukott szemmel látható képek, nyitott szemmel látható képi változások.<br />

194


A dopamin<br />

HO<br />

HO<br />

NH 2<br />

HO<br />

HO<br />

NH 2<br />

CO<strong>OH</strong><br />

dopamin<br />

levodopa<br />

A dopamin testben termelődő vegyület, mely az idegrendszerben neurotranszmitter szerepet tölt be,<br />

aktiválva a dopamin-receptorokat. Az agyban neurohormonként van jelen, s a hipotalamusz termeli.<br />

Szerepe hormonként, hogy gátolja a prolaktin felszabadulást.<br />

Gyógyszerként is használható, mely a szimpatikus idegrendszerre fejti ki hatását, emelve a pulzust és a<br />

vérnyomást. A dopamin nem képes átjutni a vérereken, kábítószerként vagy gyógyszerként való<br />

használata nem befolyásolja közvetlenül a központi idegrendszert. Ahhoz, hogy bizonyos betegségekben<br />

(pl Parkinson-kór) szenvedő betegeknek a dopamin-szintjét növeljük, annak szintetikus prekurzorát (L-<br />

Dopa, másnéven levodopa), amolyan elő-dopamint adnak be, mivel ez képes átjutni a vér-agy gáton.<br />

Agyi szerepe: több funkciója van az agyban, mégis messze a legfontosabb az agyi jutalmazó hatása.<br />

Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az élőlényt.<br />

Mozgás: a dopamin a szerepet játszik a mozgás koordinációban. Szerepet játszik a Parkinson kór<br />

kialakulásában<br />

Észlelés: Az elülső lebenyben a dopamin kontrollálja az információáramlást. Ebben a régióban a dopaminrendellenesség<br />

hanyatlást idézhet elő olyan funkciókban, mint emlékezés, figyelem, valamint<br />

problémamegoldó-képesség.<br />

Szabályozás: a dopamin a legfontosabb neuroendikrín, mely szerepet játszik az agyalapi mirigy elülső<br />

lebenyének prolaktin elválasztásában, melyeket az itt található laktotróp-sejtek termelnek, méghozzá -<br />

dopamin hiányában- folyamatosan.<br />

Motiváció és gyönyör: A dopamint többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, ahol élvezetet,<br />

örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több<br />

dopaminhoz jusson.<br />

195


Amfetamin és származékai<br />

NH 2<br />

H<br />

N<br />

O<br />

NH 2<br />

O<br />

H<br />

N<br />

CH 3<br />

CH 3<br />

O<br />

CH 3<br />

O<br />

CH 3<br />

amfetamin<br />

metamfetamin<br />

MDA<br />

MDMA<br />

Az amfetamin az alkaloidok közé tartozó, mesterségesen előállított szerves vegyület, melyet korábban<br />

elterjedten használtak gyógyszerek alapanyagaként, újabban viszont inkább mint stimuláló (élénkítő)<br />

hatású kábítószer ismert.<br />

Az amfetamin elnevezés – bár eredetileg csak egy vegyületet neveztek el így – mégsem pontos,<br />

ugyanis manapság értjük alatta ezen vegyület származékait, illetve a farmakológiában a hasonló<br />

biológiai hatású (bár kémiailag esetleg eltérő jellegű) drogokat, gyógyszereket is. Az<br />

amfetaminszármazékok közé tartozik maga az amfetamin is, valamint a metamfetamin ("Speed"),<br />

metiléndioxi-amfetamin (MDA) és a metiléndioxi-metamfetamin (MDMA, "Ecstasy", "Adam" stb.) is.<br />

Az amfetamin típusú szerek hatásai: stimuláló (élénkítő); anorexigén (étvágycsökkentő hatás);<br />

entaktogén (társas kapcsolatokat könnyítő). Az amfetaminszármazékok felszabadítják az<br />

idegvégződésekben a szerotonin, a dopamin valamint a noradrenalin raktárakat, egyben gátolják ez<br />

utóbbi két hírvivő-molekula visszavételét. Nagy dózisban pedig még ezek enzimatikus lebontását is<br />

megakadályozzák (MAO-gátlók). A végerdmény tehát a serkentő hatású ingerület-átvivő anyagoknak a<br />

megnövekedett mennyisége.<br />

NH 2<br />

HO<br />

NH 2<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

H<br />

N<br />

HO<br />

dopamin<br />

N<br />

H<br />

szerotonin<br />

HO<br />

noradrenalin<br />

HO<br />

adrenalin<br />

196


Izokinolinvázas alkaloidok<br />

A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó növényekből izolálható alkaloidok többsége izokinolin<br />

gyűrűt tartalmazó származék, mely vegyületek bioszintézise a növényekben tirozinból indul ki. A<br />

bioszintézis kulcsintermedierje a dopamin és a p-hidroxifenil-acetaldehid Manninch-kondenzációjával<br />

keletkező (S)-norkoklaurin, amely több lépésben (R)-retikulinná alakul.<br />

HO<br />

CO<strong>OH</strong><br />

HO<br />

dopamin<br />

NH 2<br />

HO<br />

HO<br />

H<br />

NH<br />

HO<br />

NH 2<br />

CHO<br />

HO<br />

HO<br />

4-hidroxibenzaldehid<br />

(S)-norkoklaurin<br />

O<br />

HO<br />

H<br />

NH<br />

O<br />

HO<br />

NH<br />

O<br />

HO<br />

H<br />

NH<br />

O<br />

O<br />

O<br />

(S)-retikulin<br />

enamin<br />

(R)-retikulin<br />

197


<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

N<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

N R<br />

H<br />

OR<br />

R = H morfin<br />

R = CH 3 kodein<br />

O<br />

tebain<br />

izotebain<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

NH<br />

HO<br />

H<br />

O<br />

(R)-retikulin<br />

O<br />

HO<br />

H<br />

H<br />

N<br />

O<br />

kelidonin<br />

O<br />

O<br />

papaverin<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

O<br />

N<br />

berberin<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

röadin<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

narkotin<br />

O<br />

198


199


200


A máknövény főalkaloidját, a morfinánvázas morfint 1930-ig kizárólag az éretlen máktok bemetszésekor<br />

kifolyó tejnedvből, az ún. ópiumból nyerték ki, de azt követően Kabay János magyar gyógyszerésznek<br />

köszönhetően, a kicsépelt száraz máktok és mákszalma lett a fontos gyógyszer előállításának alapanyaga.<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

morfin<br />

Kabay János<br />

1896. 12. 27. – 1936. 01. 29.<br />

A morfin káros mellékhatásai (hozzászokás, eufória stb.) ellenére a mai gyógyászatnak is nélkülözhetetlen<br />

fájdalomcsillapítója. A morfin tömény savas közegben történő hevítése vízvesztéssel járó morfinán →<br />

aporfin vázátrendeződéshez vezet. A képződő apomorfint korábban hánytatószerként alkalmazták, a<br />

legutóbbi időben az impotencia gyógyszereként került forgalomba.<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

O<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

morfin<br />

apomorfin<br />

201


A kodein gyenge fájdalomcsillapító hatású köhögéscsillapító. A tebain jelentéktelen analgetikus hatása<br />

miatt közvetlenül nem használható gyógyszerként, de számos félszintetikus készítményt lehet belőle<br />

előállítani, pl. a kábítószerbetegek gyógykezelésére alkalmas naloxont és a buprenorfint.<br />

HO<br />

N<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

noloxan<br />

tebain<br />

buprenorfin<br />

Vérehulló fecskefű<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

H<br />

N<br />

H<br />

kelidonin<br />

O<br />

O<br />

röadin<br />

A vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) a népi gyógyászat a szemölcs eltávolítására használta.<br />

Alkaloidja a benzofenantridinvázas kelidonin citotoxikus hatású.<br />

A pipacs (Papaver rhoeas) forrázatát szemborogatásra használták, hatóanyaga a benzazepin gyűrűt<br />

tartalmazó röadin fokozza a szem belső nyomását.<br />

202<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O


A máknövény benzilizokinolin-vázas alkaloidjai közül a gyógyászatban a papaverin és<br />

származékai, mint simaizomgörcsoldók kerülnek alkalmazásra.<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

H<br />

N<br />

H<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

H<br />

HN<br />

H<br />

O<br />

No-Spa<br />

berberin<br />

O<br />

emetin<br />

A berberin legnagyobb mennyiségben a sóskaborbolyában (Berberis vulgáris) fordul elő. Biológiai<br />

hatása igen széles körű, többek között antibakteriális és citotoxikus hatást is mutat.<br />

A galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó hánytatógyökér (Cephaelis ipecacuanha) vizes<br />

kivonatát régóta használják köptetőszerként és a vérhas gyógyítására. Hatóanyaga a<br />

benzokinolizidin gyűrűt tartalmazó emetin<br />

Az ópiumszármazékokat, mint fájdalomcsillapítókat az orvostudomány nem nélkülözhette és sok<br />

esetben ma sem nélkülözheti. Bár nagyon sok szintetikus morfiumszármazékot sikerült előállítani,<br />

s majd mindegyiket valamilyen célra fel is használja az orvostudomány (némelyiket<br />

fájdalomcsillapítóként, másokat a műtéti érzéstelenítés során), de olyat még ez ideig nem sikerült<br />

találni, amelyik ha a morfiumnál kisebb mértékben is, de ne okozzon megszokást.<br />

203


Heroin<br />

Az ópiátok családjába tartozik, tehát az ópium finomított és módosított változata. 1874-ben állították<br />

elő először. Az 1900-as években terjedt el a heroin mint kábítószer. Az 1920-as években hoztak<br />

korlátozásokat, törvényeket használatának visszaszorítására. Napjainkban legnagyobb mennyiségben<br />

Afganisztánban termesztik a heroin alapanyagául szolgáló mákot.<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

N<br />

O<br />

O<br />

heroin<br />

metadon<br />

A heroin a szervezetbe jutva rendkívül gyorsan hat. A kialakuló állapot ismerős, megszűnik a belső<br />

feszültség, s túláradó önbizalom, eufória foglalja el a helyét. Ebben tehát a másik két szerhez<br />

viszonyítva nincs különbség. Más azonban a hatás időtartama, míg az ópium vagy a morfium<br />

hatása kb. tíz óráig is eltart, addig a heroiné csak három órán keresztül. Az igazán tragikus<br />

különbség azonban abban van, hogy a heroin után vágy (mind a testi, mind a lelki függőség<br />

következményeként) a leghatalmasabb valamennyi ópiumszármazék közül.<br />

A metadon (INN: methadone) egy szintetikus opoid, fájdalom- és köhögéscsillapító, 1937-ben<br />

állította elő először Max Bockmühl és Gustav Ehrhart német kutató. Függőséget okoz, de elvonási<br />

tünetek csak 2-4 nap elteltével jelentkeznek, és rendszerint enyhék. Kereszt-tolerancia révén<br />

eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák<br />

elvonókúrák során (Dole-Nyswander módszer). A pácienseket először metadonra állítják át, majd<br />

fokozatosan csökkentve az adagot teljesen megszüntetik a kábítószer adását.<br />

204


Indolvázas alkaloidok<br />

A ma ismert alkaloidok többsége indolvázat tartalmaz, és triptofánból képződik. A növények közül<br />

különösen a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe sorolható télizöldfélék (Apocynaceae), a<br />

sztrichninfafélék (Loganiaceae) és a galajfélék (Rubiaceae) családjába tartozó növények termelnek<br />

monoterpén-indol alkaloidokat.<br />

N<br />

H<br />

H<br />

N<br />

H<br />

N<br />

N<br />

H<br />

H<br />

H<br />

H 3 COOC<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

H 3 COOC<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

H 3 CH 2 COOC<br />

johimbin<br />

vinkamin<br />

Cavinton<br />

A kongói johimbefa (Coryanthe yohimbe) kérgét afrodiziákumként használták. Hatóanyaga a johimbin a<br />

fehér kvebracsófa (Aspidosperma quebracho-blanco) kérgében is megtalálható.<br />

A télizöldfélék családjába tartozó kis télizöld (Vinca minor) fő alkaloidja a vinkamin.<br />

Vérnyomáscsökkentő hatású, a gyógyászatban egyik származéka az etil-apovinkaminát (Cavinton®)<br />

keringésjavító szerként kerül forgalomba, ami a hazai gyógyszeripar egyik legsikeresebb készítménye.<br />

205


Ergotalkaloidok<br />

Az anyarozs (Secale cornutum) a Claviceps purpurea nevű gomba által okozott fertőzés a<br />

gabonaszemeken. Szokás a vegyületeket az anyarozs angol és francia neve az ergot után<br />

ergotalkaloidoknak is nevezni. Az anyarozsból több mint 30 alkaloidot izoláltak, ezek között több<br />

sztereoizomer pár is található. A vegyületek többsége vagy savamid- (pl. az ergometrin), vagy<br />

peptidszerkezetű (pl. az ergotamin). A vegyületek erélyes lúgos hidrolízisének közös lebontási terméke a<br />

lizergsav, vagy annak C-8 epimere, az izolizergsav. Az anyarozsban található epimerpárok közül csak a<br />

lizergsavszármazékok mutatnak élettani hatást. Így például, a méhizomzatra kifejtett összehúzó hatásuk<br />

miatt a szülések utáni vérzések csillapítására használják.<br />

A lizergsav dietilamidja az LSD szintetikus termék, ami erős hallucinogén hatású.<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

NH<br />

ergotamin<br />

N<br />

H<br />

N H<br />

HO<br />

O<br />

H<br />

N<br />

H<br />

lizergsav<br />

N<br />

H<br />

HO<br />

O<br />

H<br />

N<br />

H<br />

izolizergsav<br />

N<br />

H<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

H<br />

N<br />

H<br />

N<br />

O H<br />

LSD<br />

N<br />

H<br />

N<br />

H<br />

ergometrin<br />

N<br />

H<br />

206


Xantinvázas alkaloidok<br />

HN<br />

O<br />

H<br />

N<br />

N<br />

O<br />

N<br />

HN<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

H<br />

N<br />

N<br />

O<br />

N<br />

O<br />

N<br />

H<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

N<br />

H<br />

N<br />

xantin<br />

koffein<br />

teobromin<br />

teofillin<br />

paraxantin<br />

A koffein a kávé (1-1,5%), tea (2-5%) és kóladió (kb. 1,5%) alkaloidja. Kis mennyiségben a kakaóbab is<br />

tartalmazza. A központi idegrendszert izgatja (különösen az agykérget), élénkíti a szívműködést, javítja<br />

a szellemi funkciókat, csökkenti a fáradtságot és álmosságot. Az izmok teljesítőképességét fokozza. Az<br />

agyalapi vegetatív központok izgatása révén emeli a testhőmérsékletet, a mellékveséből adrenalint<br />

mobilizál, hatására a vese erek tágulása miatt fokozódik a vizelet kiválasztás. A nem kábító<br />

fájdalomcsillapítók hatását erősíti (elsősorban fejfájás esetén hatásos).<br />

A teobromin a kakaó és a csokoládé főalkaloidja. A csokoládé 0,5-2,7% teobromint tartalmaz. Kis<br />

mennyiségben jelen van a kóladióban (1.0-2.5%), a teanövényben is. Az emberi májban a koffein 10%-<br />

ban teobrominná, 4%-ban teofillinné, és 80%-ban paraxantinná metabolizálódik<br />

A teofillint légúti betegségek úgymint krónikus obstruktív tüdőbetegség és asztma kezelésére<br />

használnak. A teában is megtalálható csekély mennyiségben (~1mg/l), ami sokkal kisebb a terápiás<br />

adagnál.<br />

Hatásai: a hörgők simaizmainak ellazítása; pozitív inotróp hatás (a szívizom kontraktilitásának és<br />

hatékonyságának növelése); pozitív kronotróp hatás (a szívfrekvencia növelése); vérnyomás emelés;<br />

a vese véráramlásának fokozása; gyulladáscsökkentő hatás<br />

207


Mi az alkaloidok szerepe a növényekben?<br />

208


Fizikai és kémiai „hadviselés”<br />

• emészthetetlen sejtfal: cellulóz, lignin ,kallóz (b-1,3 kötésekkel összekapcsolódó glükóz polimer)<br />

• hidrofób réteg, ami megakadályozza a kórokozók behatolását, és a növények kiszáradását.<br />

• vastag kéreg a gyökereken, és a szárakon? Vízvesztés megakadályozása, mikrobák és növényevők<br />

távoltartása<br />

• tüskék, tövisek, „szőrök” (kémiai anyagokkal töltve) a növényevők ellen<br />

• gyanták, mézszerű ragacsok<br />

• nagyfokú regenerációs képesség<br />

• Proteinek, enzimek:<br />

• Kitináz (gombák ellen)<br />

• b-1,3-glükanázok (baktériumok ellen)<br />

• peroxidázok, fenoláziok, proteáz inhibitorok;<br />

• toxalbuminok: toxikus proteinek<br />

Leucoagglutinin<br />

Vicia faba (lóbab)<br />

Ricinus communis<br />

ricin<br />

209


• Több mint 100000 másodlagos anyagcsereterméket (secondary metabolits) izoláltak eddig a<br />

növényekből.<br />

• Ezeknek a vegyületeknek egy prominens csoportját alkotják az alkaloidok, melyek száma<br />

meghaladja a 21000!<br />

• Ez csak a természetes forrásból izolált vegyületeket jelenti, nincsenek benne az előállított<br />

származékok.<br />

• Egyéb N tartalmú vegyületek is ismertek: ~ 700 nem fehérjealkotó aminosav; ~ 100 amin; ~ 60<br />

cianogén glikozid; ~100 glükózinolát; ~ 150 alkilamid<br />

R<br />

O H<br />

glükóz<br />

CN<br />

RCHO + glükóz + HCN<br />

Golgotavirág (passiflora kermesina)<br />

HO HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

S<br />

R<br />

O<br />

O S<br />

N O<br />

O<br />

glükózinolát<br />

210


Magas fehérjetartalma miatt jó álattakatmány! DE!<br />

Quinolizidin alkaloidokat tartalmaz (2 – 6%) – neorotoxikus<br />

Édes farkasbab alkaloid tartalma kisebb mint 0.02%!! DE!<br />

Farkasbab<br />

(lupin)<br />

Általában az alkaloidok multifunkcionálisak biológiai hatás szempontjából.<br />

Nem csak növényekben képződnek, baktériumok, gombák, tengeri szivacsok, emlősök is<br />

termelhetek.<br />

211


212


213


Tumor ellenes alkaloidok a klinikai használatban, vagy kipróbálás alatt.<br />

• 6 000000 új megbetegedés / év<br />

• sejtek kontrollálatlan burjánzása<br />

• USA-ban a vezető halálok<br />

• vinka alkaloidok és camptothecin és taxol származékok jelentős tumor ellenes<br />

aktivitással rendelkeznek.<br />

214


• A vinkaalkaloidok biokémiai hatása sokrétű:<br />

• mikrotubulusok rombolása<br />

• protein és nukleinsav szintézis gátlása<br />

• befolyásolja a lipid metabolizmust és a membránok lipid tartalmát<br />

Mintegy 150 terpenoid és alkaloid származékot<br />

izoláltak belőle.<br />

Catharanthus roseus<br />

Vinca / rózsameténg<br />

215


Camptothecin és analogjai<br />

Camptotheca acuminata<br />

Happy tree; Cancer tree;<br />

Tree of Life<br />

Főzete daganatellenes hatással rendelkezik. Belőle izolálták a Camptothecin-t<br />

Az 1960-as években írták le a vegyület daganatellenes hatását in vitro körülmények között, azonban<br />

egészen a 80-as évek közepéig lényeges előrelépés nem történt. Ekkor fedezték fel, hogy a vegyület a<br />

topoizomeráz enzim inhibitora<br />

216


Multidrog rezisztencia<br />

A cinkona alkaloidok (kinin, cinkonin) mint malária ellenes vegyületek váltak ismerté, azonban felfedezték<br />

azt is, hogy a daganatos megbetegedésben szenvedő betegek esetében sikeresen vissza lehet velük<br />

fordítani a fellépő multidrog rezisztenciát (MDR). Pgp inhibitorok (P-glikoproteinek – bélrendszerben<br />

találhatóak; biológiailag aktív vegyületek eliminációjáért felelős fehérjék é transzportfehérjék)<br />

HO<br />

N<br />

HO<br />

N<br />

O<br />

N<br />

kinin<br />

cinkonin<br />

Klinikai I./II. fázis vizsgálatai azt mutatták, hogy a kinint együtt alkalmazva különböző<br />

kemoterapetikumokkal (mitoxantrone, vincristine, adriamycin, vagy paclitaxel) kedvező hatás érhető<br />

el rezisztens akut leukémia, tüdő daganat, és non-Hodgkin limfóma esetében.<br />

Későbbi klinikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a cinkonin hatékonyabb a kininnél a mint<br />

multidrog rezisztenciát csökkentő szer. Klinika I. fázisban sikeresen alkalmazták doxorubicin,<br />

vinblastine, cyclophosphamide, és methilprednisolonnal kombinálva.<br />

A fejlesztések ezután olyan származék előállítására fókuszálódott, amely szelektív Pgp inhibitor<br />

hatással rendelkezik. Így jutottak el az MS-209 vegyülethez, amely szelektív Pgp inhibitor, és nincs<br />

daganatellenes hatása. Továbbá toxicitása is kicsi 2000mg/kg.<br />

N<br />

O<br />

N<br />

N<br />

HO<br />

O<br />

N<br />

X<br />

HOOC<br />

CO<strong>OH</strong><br />

MS-209<br />

217


Alkaloidok a daganatos megbetegedések megelőzésében<br />

celecoxib (28)<br />

tamoxifen (29)<br />

cyclooxygenase-2 inhibitor<br />

aromatase inhibitors<br />

anastrozole (30), letrozole (31), exemestane (32)<br />

capsaicin (33)<br />

brassinin (34)<br />

sulforaphane (35), monofunctional<br />

phase 2 enzim aktivátor.<br />

suforamate (36) – 1/3 toxicitás<br />

Indole-3-carbinol (37): brokkoli,<br />

karfiol<br />

218


Neurotoxikus alkaloidok a cianobaktériumból<br />

A cianobaktériumok (Cyanobacteria) egy baktériumtörzs, amelyet korábban kékmoszatok (Cyanophyta)<br />

néven a növények soroltak az ide tartozó fajok megjelenése és életmódja alapján. Fotoszintetizálnak és<br />

sok faj képez fonál, lemez vagy tömlő alakú telepet. Sejtjeik klorofillt, valamint kék vagy piros színanyagot<br />

tartalmaznak. Vízben vagy nedves helyeken élnek, egyesek növények szövetüregeiben. Vannak fajok,<br />

amelyek zuzmók felépítésében vesznek részt. Mintegy 2000 faj tartozik ide.<br />

A cianobaktériumoknak mintegy 40 nemzetsége ismert, amelyek az édes és tengervízben élve<br />

toxinokat termelnek. Ezeket a toxinokat a gerincesekben kifejtett hatásuk alapján lehet<br />

csoportosítani:<br />

• hepatotoxins (pl: microcystin, nodularin)<br />

• általános toxinok (pl: cylindrospermopsin)<br />

• neurotoxinok (pl: anatoxins, saxitoxins)<br />

• irritánsok és dermatoxinok (pl: lipopolyszaharidok és lyngbyatoxin)<br />

microcystins, nodularins, anatoxins, saxitoxins, és cylindrospermopsin potenciális veszélyforrás<br />

az emberekre. Az ivó és fürdővizek monitorozása nagyon fontos.<br />

219


220


221


Vitaminok<br />

A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulájú, különféle kémiai<br />

összetételű biológiailag aktív szerves vegyületek.<br />

Az emberi szervezetbe a vitaminokat a táplálékkal kell bevinni. A vitaminok közül egyesek a<br />

kémiailag hozzájuk hasonló szerkezetű anyagból, az elővitaminokból (provitaminok) képződnek.<br />

Antivitaminok (vitamin-antagonista):a vitaminokhoz hasonló szerkezetű antimetabolitok, amelyek a<br />

koenzimként működő vitaminnak a helyét elfoglalják, ennek következtében az enzim biológiailag<br />

hatástalanná válik. Vitaminhiányt, ill. vitaminelégtelenséget okoznak (pl: K-vitamin – szalicilsav).<br />

Vitaminhiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben a<br />

vitaminszegénység (hipovitaminózis); súlyosabb esetben vitaminhiány (avitaminózis) léphet fel.<br />

Ugyanakkor túlzott bevitelük is káros lehet, ilyenkor hipervitaminózisról beszélünk (ez pl.<br />

vitamintabletták mértéktelen szedése esetén alakulhat ki), s ez szintén súlyos betegségtünetekkel<br />

járhat.<br />

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál<br />

nem csak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem<br />

figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vitaminok<br />

10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra,<br />

hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.<br />

222


Vitaminok csoportosítása<br />

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:<br />

•Zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),<br />

•Vízben oldódó vitaminok.<br />

A két csoport tagjai között aligha van szerkezeti rokonság, de a vízben oldódó vitaminok között sem<br />

találunk ilyet. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő<br />

betegségekből következethetünk.<br />

A vitaminról alkotott fogalmunk, az utóbbi évtizedek kutatásainak eredményeivel, tovább módosul,<br />

Kiderült egyes vitamin jellegű anyagokról, bár ennek ellenkezőjét gondolhatnánk, hogy más állatfajok<br />

számára egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Az emberben a B12-, és K-vitamin vitaminhiányos állapotát<br />

hiányos étrenddel nem lehet létrehozni, mert a normális bélbaktérium-flóra ezeket képes előállítani. Ha<br />

azonban a szervezetben felszívódási zavarok lépnek fel, ha fertőzések következtében, antibiotikumok<br />

adagolása, vagy egyes gyógyszerek kölcsönhatásainak következtében elpusztul a bélflóra – kialakulhat<br />

a hiánybetegség.<br />

Néhány hiánybetegség: skorbut (C-vitamin hiánya); angolkór (D-vitamin hiánya); farkasvakság (Avitamin<br />

hiánya).<br />

Léteznek dokumentációk arra, hogy egyes vitaminok nagy mennyiségű szedésének mellékhatásai<br />

vannak. Minél magasabb a túladagolás mértéke, annál erősebbek a mellékhatások.<br />

Kizárólag természetes élelmiszerfogyasztással általában nem érhető el a túladagolás.<br />

A vitaminok túladagolása csak ritkán okoz maradandó megbetegedést. Gyakran a vitaminkészítmények<br />

adalékanyagai okozzák a mellékhatásokat – néhány esetben maradandót is.<br />

Amerikában 2004-ben 62 562 esetet regisztráltak; a 80%-a 6 éven aluli gyermekeknél történt, 53 súlyos<br />

megbetegedés volt, de 3 halálozás is bekövetkezett. (ismeretlen mérgezéssel csupán 19 250 főt<br />

kezeltek)<br />

Mindez vezetett oda, hogy megállapították a „tolerable upper intake level”-t (UL), azt az adagot, amelyet<br />

a lakosság még a mellékhatások jelentkezése nélkül elfogyaszthat egy nap.<br />

223


224


Ez a felsorolás nem tükrözi híven a vitaminok sajátságait, és megtévesztő is lehet. Csak a természetes<br />

vegyületekre igaz, a származékaira nem.<br />

Pl: vitamin készítményekben a C-vitamin mint aszkorbinsav-palmitát van jelen, ez pedig zsírban<br />

oldódik, a K-vitamin hatású menadion-biszulfit vízben oldódik<br />

O<br />

O<br />

menadion<br />

225


226


227


228


Az A-vitamin<br />

A karotinoid származék, táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A<br />

provitaminok vitaminná történő átalakítása során a b-karotin kb. 1/6-a, az egyéb karotinoknak csupán<br />

az 1/10-e alakul át retinollá. Mivel a karotinok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében,<br />

bevezették a retinol-ekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos<br />

biológiai hatású vegyületek közös neve.<br />

A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, bétaés<br />

gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin.<br />

Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell<br />

számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása<br />

esetén.<br />

A túlzott A–vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz. Az A-vitamin hiánya a korai<br />

szakaszában az ún. farkasvakságot okozza, amikor szürkületben, vagy gyenge világítás esetén<br />

látászavar következik be. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szemideghártya (retina) fényérzékeny<br />

anyagának, a látóbíbornak a felépítésében.<br />

Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és<br />

faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása.<br />

Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet.<br />

A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg (más források szerint csupán 900 µg),<br />

terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg.<br />

Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.<br />

<strong>OH</strong><br />

229


230


A-vitamin természetes forrásai<br />

Az A-vitamin jellemző mennyisége 100 g<br />

élelmiszerben:<br />

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik,<br />

kenyerek, péksütemények: nyomokban<br />

• száraztésztákban: 0-0,04 μg<br />

• sajtos, túrós sütemények: 5-50 μg<br />

• zöldség, gyümölcs: 0-0,01 μg<br />

• vaj, margarinféleségek: 250-650 μg<br />

• húsok, húsipari termékek: 0,3-70 μg<br />

• májak, májkészítmények: 1500-1600 μg<br />

• szív, vese és készítmények: 5-500 μg<br />

• halak: 10-60 μg<br />

• tej: 30-100 μg<br />

• tojás: 350-600 μg<br />

Az A-provitamin (karotin formában) jellemző<br />

mennyisége 100 g élelmiszerben:<br />

• gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik,<br />

kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg<br />

• száraztésztákban: 0-0,04 mg<br />

• sajtos, túrós sütemények: 0 mg<br />

• zöldség, gyümölcs: 0,1-12 mg (felső érték a<br />

sárgarépa)<br />

• vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg<br />

• húsok, húsipari termékek: nem jellemző<br />

• halak: 0,5-2 mg<br />

• tej: 0,005-0,1 mg<br />

• tojás: 0,5-1,2 mg<br />

231


A D-vitamin (kalciferol)<br />

A kalciferol gyűjtőnév. Több azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző anyagot jelölnek<br />

vele. Először a csukamájolajról állapították meg, hogy gyógyítja az angolkórt, majd a napfénnyel<br />

besugárzott táplálékról is megállapították ugyanezt. Az utóbbiból kristály formájában előállított anyagot<br />

D 1 -vitaminnak nevezték el, mely kalciferolt és lumiszterint tartalmaz. Az erősebb hatású kalciferol a D 2 -<br />

vitamin nevet kapta. A további kutatások még egy anyagot fedeztek fel, a 7-dehidrokoleszterint, amely a<br />

bőrben ultraibolya sugárzás hatására, D 3 -vitaminná alakul. Az állati eredetű élelmiszerek D 3 - és D 2 -<br />

vitamint, a növényi eredetűek D 2 -vitamint tartalmaznak.<br />

HO<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

calciferol<br />

H<br />

H H<br />

lumiszterin<br />

A D-vitamin-hatású vegyületek<br />

szteroidszármazékok. Táplálkozásélettani<br />

szempontból a D 2 -<br />

HO<br />

(ergokalciferol) és a D 3 - (kolekalciferol)<br />

vitamin jelentős. Biológiai hatásukat<br />

tekintve aktívabb a D 3 -vitamin, amely a<br />

bőrben az ultraibolya sugárzás<br />

hatására keletkezik, előanyagából a 7-<br />

dehidrokoleszterinből.<br />

A D-vitamin elősegíti a kalcium és HO<br />

foszfor felszívódását a bélcsatornából,<br />

és közvetlenül befolyásolja a<br />

csontképződést.<br />

D 2 -vitamin<br />

D 3 -vitamin<br />

232


233


A D-vitamin elősegíti a kalcium és foszfor felszívódását a bélcsatornából, és közvetlenül befolyásolja<br />

a csontképződést. A szervezetbe kerülő egyes idegen anyagok (ólom, kadmium), valamint egyes<br />

gyógyszerek növelik a vitaminszükségletet. A legbőségesebb kalciferol-források a halmájolajok, máj,<br />

tojás, tej és tejtermékek, de egyes élelmiszereket (pl. gyermektápszereket, tejtermékeket,<br />

margarinokat) is D-vitaminnal dúsítanak.<br />

Hiánya gyermekekben angolkórt, felnőttekben csontlágyulást okozhat, de az általános tüneteken túl a<br />

vesekőképződés veszélye is fennáll.<br />

Hipervitaminózisa azt eredményezi, hogy megemelkedik a vér kalcium-szintje, túl sok épül be a<br />

csontokba, az érfalakba; növeli az érelmeszesedés kockázatát, növekedési zavarokat okozhat.<br />

Az D-vitamin (kalciferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:<br />

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: nem jellemző<br />

• száraztésztákban: 0-0,4 μg<br />

• zöldség, gyümölcs: nem jellemző<br />

• vaj, margarinféleségek: 0,5-7,5 μg<br />

• húsok, húsipari termékek: 1-4 μg<br />

• halak: 0,5-10 μg<br />

• tej: 0,05-0,3 μg<br />

• tojás: 5-25 μg<br />

Gyermek<br />

0 - fél év: 7,5 µg<br />

fél - 1 év: 10 µg<br />

1 - 3 év: 10 µg<br />

4 - 6 év: 10 µg<br />

7 - 10 év: 10 µg<br />

Nő<br />

11 - 14 év: 10 µg<br />

15 - 18 év: 10 µg<br />

felnőtt: 10 µg<br />

terhesség: 10 µg<br />

szoptatás: 10 µg<br />

Férfi<br />

11 - 14 év: 10 µg<br />

15 - 18 év: 10 µg<br />

felnőtt: 10 µg<br />

234


E-vitamin<br />

Tokoferolok: számos E-vitamin hatású vegyület ismert, így az a-, b-, g-, és -tokoferol, valamint a<br />

szintetikus úton előállított észter-származékok, pl. tokeferol-acetát.<br />

Legjobb E-vitamin forrásaink a növényi olajok, tehát a napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva-,<br />

kukoricaolaj, a búzacsíra és az egyéb gabonacsírák, a zöld növények, a hús, a máj és a tojás.<br />

Az emberben a tokoferol hatása kevéssé ismert, hiánya nem okoz jellemző tüneteket. A tokoferolok<br />

könnyen oxidálódnak, miközben antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák a többszörösen<br />

telítetlen zsírsavak oxidációját. Biológiailag a D-a-tokoferol a leghatásosabb. Gyulladásgátló hatása is<br />

ismert.<br />

A vegyes táplálék E-vitamin tartalma nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyiségétől és<br />

minőségétől (állati zsír, vagy növényi olaj). A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend mellett<br />

nagyobb az E-vitamin szükséglet. 1g többszörösen telítetlen zsírsav, 0,5-0,8 mg-al növeli a tokoferol<br />

szükségletet.<br />

Embernél nem fordulnak elő hiánytünetek, mert a normális vegyes étrend tartalmazza, illetve az<br />

egészséges szervezet ezekből képes előállítani a neki szükséges mennyiséget.<br />

Hiánya vérszegénységet, meddőséget, izomsorvadást okoz. Túladagolása nem ismert<br />

E-vitaminban gazdagok a növényi olajok, zöldnövények, gabonamagvak, de főleg a csíráztatott<br />

magvakból nyert olajok.<br />

HO<br />

R 3<br />

HO<br />

R 3<br />

R 2<br />

O<br />

R 2<br />

O<br />

R 1<br />

R 1<br />

a-tokoferol: R 1 = R 2 = R 3 = CH 3<br />

b-tokoferol: R 1 = R 3 = H; R 2 = CH 3<br />

g-tocoferol: R 1 = R 2 = H; R 3 = CH 3<br />

-tocoferol: R 1 = R 2 = R 3 = H<br />

a-tokotrienol: R 1 = R 2 = R 3 = CH 3<br />

b-tokotrienol: R 1 = R 3 = H; R 2 = CH 3<br />

g-tocotrienol: R 1 = R 2 = H; R 3 = CH 3<br />

-tocotrienol: R 1 = R 2 = R 3 = H<br />

235


Hiánya vérszegénységet, meddőséget, izomsorvadást okoz. Túladagolása nem ismert.<br />

E-vitaminban gazdagok a növényi olajok, zöldnövények, gabona magvak, de főleg a csíráztatott<br />

magvakból nyert olajok.<br />

Az E-vitamin (tokoferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:<br />

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0,1-12 mg<br />

• száraztésztákban: 0-0,6 mg<br />

• sajtos, túrós sütemények: 0,05-1 mg<br />

• diós, mákos sütemények: 0,3-3 mg<br />

• zöldség, gyümölcs: 0-3 mg<br />

• vaj, margarinféleségek, szalonna, növényi olaj: 0,5-84 mg<br />

• húsok, húsipari termékek: 0,5-2,5 mg<br />

• halak: 0,2-3,5 mg<br />

• tej: 0,1-1,6 mg<br />

• túrók, sajtok: 0-1 mg<br />

tojás: 0,5-1,5 mg<br />

236


H- és a K-vitamin<br />

A H-vitamin a (biotin – B 7 -vitamin) A hámszövet védelmi vitaminja,<br />

baktériumok, élesztőgombák fontos koenzimje. Az anyagcserében játszik<br />

fontos szerepet. Hiánya étvágytalanságot, bőrelváltozásokat okozhat,<br />

gyulladások lépnek fel, esetenként gerincvelői bántalmakat okoz. Az<br />

élesztőkivonat az embernél gátolja az őszülés kialakulását.<br />

Legjobb biotinforrásaink a máj, a vese, a tojássárgája, az élesztő, a karfiol,<br />

a dió- és mogyorófélék, a gabonafélék. A gyümölcsök és a húsfélék igen<br />

keveset tartalmaznak.<br />

HN<br />

H<br />

O<br />

NH<br />

H<br />

S<br />

CO<strong>OH</strong><br />

H-vitamin (biotin)<br />

A K-vitamin a természetben két formában fordul elő: K 1 -vitamin<br />

(fillokinon), amit a zöld növények, valamint a K 2 -vitamin (menakinon),<br />

melyet baktériumok szintetizálnak. A természetes K-vitaminok csak<br />

zsírban, a mesterségesen előállított származékok vízben is oldódhatnak.<br />

Az ember K-vitamin szükségletét a táplálék K 1 -vitaminja és a<br />

bélbaktériumok által előállított K 2 -vitamin kb. fele-fele arányban fedezi.<br />

Normális bélflóra és vegyes táplálkozás esetén a szervezet K-vitamin<br />

ellátottsága megfelelő. A K-vitamin 10-70%-a szívódik fel.<br />

Felnőttekben a hosszantartó antibiotikus kezelés és a csökkent K-vitamin<br />

bevitel hiánytüneteket okozhat. Gyermekeknél és koraszülöttekben a<br />

bélbaktériumok csekély száma miatt előfordulhat K-vitamin hiányon<br />

alapuló vérzékenység.<br />

K-vitaminforrások: brokkoli, fejes saláta, káposzta, paraj, tejtermékek, és<br />

máj.<br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

filokinon<br />

menokion<br />

3<br />

n<br />

237


B 1 -vitamin (tiamin)<br />

N<br />

NH 2<br />

N<br />

tiamin<br />

N<br />

S<br />

<strong>OH</strong><br />

Vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrátanyagcserében,<br />

miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje,<br />

energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú<br />

szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.<br />

A tiamin szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energia bevitellel<br />

számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint<br />

jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt<br />

még akkor is, ha energia bevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.<br />

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás<br />

tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek<br />

eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.<br />

A B 1 -vitamin hiánya okozza – főleg a keleti országokban – a beriberi nevű betegséget.<br />

Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barnakenyér, a hüvelyesek az élesztő.<br />

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg<br />

• zöldség, gyümölcs: 15-300 μg<br />

• dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)<br />

• vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg<br />

• húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg<br />

• halak: 20-100 μg<br />

• tej: 50-180 μg<br />

• tojás: 50-150 μg<br />

238


239


O<br />

N<br />

N<br />

H<br />

N N O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

riboflavin<br />

B 2 - és B 3 -vitamin<br />

A riboflavin (B 2 vitamin) koenzimek része (FAD – FADH), a piroszőlősav, zsírsavak<br />

és az aminosavak oxidatív lebontását végzik, fontos szerepet töltenek be a<br />

szöveti légzésben és méregtelenítésben. Az ember bélflórája is termel riboflavint,<br />

ezért hiánytünetek ritkán fordulnak elő. Hosszantartó, széles spektrumú<br />

antibiotikum-kezelés azonban elpusztítja a bélflórát, így riboflavin-hiányt idézhet<br />

elő. Hiánya az embernél bőrelváltozásokat, szemlencse-elváltozásokat,<br />

szemviszketést, szemégést, szemvörösödést, emésztési zavarokat és kirepedt<br />

ajkakat okoz. Közrejátszhat az ízületi gyulladás kialakulásában is. Életkortól<br />

függetlenül 0,15 mg/1000 kJ riboflavin bevitel ajánlott, idős korban nem lehet<br />

kevesebb, mint 1,2 mg/nap. Főbb riboflavin források: tej és tejtermékek, máj,<br />

vese, tojás, hüvelyesek.<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

nikotinamid<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

nikotinsav (niacin)<br />

Nikotinsav (B 3 -vitamin), a szöveti oxidredukciós folyamatokban résztvevő koenzimek<br />

alkotórésze (NAD – NADH). Az elfogyasztott táplálék minden 1 MJ energiájára 1,6 mg<br />

niacinekvivalens-bevitel ajánlott. A szükségletek megállapításánál figyelembe kell venni a<br />

triptofánból történő képzést: 60 mg triptofánból 1 mg nikotinamid képződik, az átalakulás<br />

piridoxint, tiamint, riboflavint igényel. A legtöbb esetben a vitaminkészítményekben a<br />

niacin helyett niacin-amidot találunk, mely egyes vélemények szerint a szervezet<br />

számára nem kellően helyettesíti a vitamint. A niacin-amidot azért fejlesztették ki, hogy<br />

kiküszöböljék az allergén reakciónak hitt bőrvörösödést, amit a niacin okoz, de a<br />

niacinamid nem.<br />

Hiányában bélrendszeri zavarok, fáradékonyság, depresszió, étvágytalanság, fejfájás<br />

alakulhat ki. A pellagra (pelle agra = durva bőr) a (B 3 -vitamin) hiánya okozta betegség.<br />

Niacinban gazdag a hús, máj, vese, zöldségfélék és a barnakenyér. Triptofán-forrás: a<br />

hús, a növényi fehérjék, kivéve a kukoricát.<br />

240


HO<br />

HO<br />

N<br />

piridoxin<br />

<strong>OH</strong><br />

B 6 - és B 7 -vitamin<br />

A piridoxin (B 6 -vitamin) koenzimek alkotórésze melyek résztvesznek az aminosav anyagcserében,<br />

bevitelük a fehérje-bevitellel arányos kell, hogy legyen, miután a legfőbb feladata az aminosavak<br />

átalakítása: 1 g fehérje mellé 0,015-0,02 mg B 2 -vitamint rendelnek. A piridoxinnál felszívódási veszteséggel<br />

nem kell számolni.<br />

Hiánya ún. pellegrás nyelv- és bőrtüneteket, a perifériás idegek gyulladását, vérszegénységgel és<br />

idegrendszeri zavarokkal járó epilepsziás görcsöket okozhat, de az úgynevezett „fekete nyelv”<br />

kialakulásában is szerepet játszik. További hiánytünetek lehetnek: az ajkak nyálkahártyájának<br />

berepedezése, fokozott faggyúmirigy-működés, idegesség, álmatlanság, izomgyengeség, hajhullás,<br />

végtaggörcs. B 6 -vitamin adását javasolják migrénes fejfájás esetén, a terhesség alatt, de a röntgenbesugárzás<br />

és a narkózis után bekövetkező hányások csillapítására is.<br />

Bőséges forrás a máj, hús, tejtermékek, hüvelyesek és az élesztő, kisebb mértékben a tej és a tojás.<br />

A biotin (H-, B7 vitamin) számos karboxiláló enzim koenzimje, melyeknek reguláló szerepük van a<br />

szénhidrát- és lipid anyagcserében. A biotinszükséglet és a javasolt bevitel megállapítását nehezíti, hogy<br />

az ember bélflórája is termeli. Felszívódási vesztesége 50% körül van. A biotin szabad és kötött formában<br />

is jelen lehet az élelmiszerekben. Jó biotinforrás a máj, a vese, a tojássárgája, és néhány zöldség. A búza<br />

is tartalmaz biotint, de kötött formában, ami felszívódásra nem alkalmas. A hús, a gyümölcsök biotinban<br />

szegények.<br />

Hiányakor túlzott kimerültség, álmosság, izomfájdalmak, hajhullás, depresszió, és szürkés bőrszín<br />

jelentkezhet.<br />

HN<br />

H<br />

O<br />

S<br />

NH<br />

H<br />

B 7 -vitamin (biotin)<br />

CO<strong>OH</strong><br />

241


B12-vitamin<br />

NH 2<br />

O<br />

NH 2<br />

O<br />

NH 2<br />

N NC<br />

Co<br />

N<br />

NH 2<br />

O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

NH 2<br />

H 2 N<br />

O<br />

O<br />

N<br />

HO<br />

O O<br />

P<br />

O O<br />

N<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Kobalaminok, a gyomor és a vékonybél nyálkahártyája<br />

által kiválasztott glikoproteinhez kapcsolódva<br />

szívódnak fel. Az esetek többségében vitaminhiány<br />

akkor lép fel, ha nem képződik a kobalaminokat szállító<br />

faktor, így a táplálékban jelen lévő vitamin nem tud<br />

bejutni a szervezetbe. A kobalaminok koenzim<br />

formájában kapcsolódnak be a fehérjék, a szénhidrátok<br />

és más nitrogéntartalmú anyagok anyagcseréjébe. A<br />

kobalaminnak nevezett anyag 4,5%-ban tartalmaz<br />

kobaltot, innen származik a neve.<br />

B 12 -vitamint a növények nem tartalmaznak, a<br />

szükségletet csak állati eredetű élelmiszerekkel lehet<br />

fedezni. Normális körülmények között a tápláléknak<br />

nem kell kobalamint tartalmaznia, mert a bélben<br />

naponta 20-szor annyi keletkezik, mint amennyi a<br />

táplálékkal kerül a szervezetbe.<br />

Innen rendkívül nehezen szívódik fel, a felszívódása csak belső faktor jelenlétében megy végbe, és a<br />

bélben képződő mennyiség tizede szívódik csak fel, a többi kiürül a szervezetből. Az ember évi<br />

szükséglete kb. 1 mg-ra tehető. Vészes vérszegénységben szenvedő betegnek havonta kb. 100 mg-ot<br />

kell kapnia.<br />

A B 12 -vitamin részt vesz a nukleinsavak felépítésében, befolyásolja a szervezet fehérjeszintézisét,<br />

elősegíti az aminosavak fehérjékbe való beépülését és fokozza ezek hasznosítását, de az egész<br />

szervezetet érintő hatása van. Az orvosi gyakorlatban a vészes vérszegénység, általános testi leromlás,<br />

kimerültség, ideggyulladás, hosszabb betegség utáni lábadozás esetén használják. Az egész szervezetre<br />

kiterjedő erősítő, roboráló hatása van.<br />

242


<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

N<br />

H<br />

CO<strong>OH</strong><br />

pentoténsav (B 5 -vitamin)<br />

B 5 -, B 9 -, B 13 -vitamin<br />

A pentoténsav a koenzim A alkotórésze. Szerepe van az energiahordozó<br />

szénhidrátok lebontásában, zsírsavak szintézisében és lebontásában, a<br />

különböző szterolok, szteroid-hormonok, porfirinek szintézisében. Emberben<br />

valódi hiánytünetek vegyes táplálkozás mellett nem lépnek fel, bár a<br />

pantoténsav-szükséglet nem tisztázott kellőképpen. A fizikai erőkifejtés és a<br />

stresszhelyzetek növelik a szükségletet.<br />

2N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

N<br />

N<br />

N<br />

H<br />

O<br />

N<br />

H<br />

folsav (B 9 -vitamin)<br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

B 9 -vitamin (M-vitamin) a folsav vízben oldódó vitamin. Nagyon<br />

fontos szerepe van a szervezetben, különösen a várandós<br />

édesanyáknál, mert a terhesség korai szakaszában a fejlődő<br />

embrió gerincét, a velőcsövet lezáró folyamat csak folsav<br />

jelenlétében megy végbe hibátlanul. Ezért várandós<br />

édesanyáknak mindenképpen ajánlott a folsav pótlása.<br />

Szerepe van még a fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék képzésében, az aminosavak, és<br />

nukleinsavak anyagcseréjében, de hozzájárul a gyomor-bélrendszer, és a szájnyálkahártya épségéhez is.<br />

A mesterséges készítményekből felszívódása jobb, mint a természetes forrásokból. A szervezet jó folsav<br />

ellátottsága mellett elfedheti a B12-vitamin hiányában kialakuló tüneteket. Ez különösen vegetáriánus<br />

táplálkozás esetén lehet veszélyes. Legjobb folsavforrásaink a máj, a leveles zöldségek (különösen a<br />

paraj), a gyümölcsök, és az élesztő. A túl nagy folsavbevitel csökkentheti a cink hasznosulását.<br />

HN<br />

O<br />

O N CO<strong>OH</strong><br />

H<br />

orotsav (B 13 -vitamin)<br />

Az orotsav antzioxidáns hatása révén megvéd bizonyos májműködési zavaroktól és a<br />

korai öregedéstől, elősegíti a szklerózis multiplex kezelését. A felnőttek ajánlott<br />

adagja 0,003 mg. Hiánytünet egyelőre nem ismert. Megtalálható a<br />

gyökérzöldségekben és a tejsavóban. Magnézium-orotát formájában adva oldja a<br />

szorongást és feszült állapotokat, enyhíti a pszichovegetatív kimerültséget, gátolja a<br />

koncentráló- és emlékezőképesség csökkenését.<br />

243


Szent-Györgyi Albert<br />

1893-1986<br />

Nobel-díj - 1937<br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

aszkorbinsav<br />

O<br />

A C-vitamin<br />

A C-vitamin -aszkorbinsav- a hexonsav laktonja. Vízben jól oldódó, erősen<br />

redukáló vegyület. Teljesen eloxidált formájában elveszti vitaminhatását. Az<br />

aszkorbinsav a sejtek biokémiai folyamataiban mint hidrogéndonor vesz<br />

részt, ez adja meg elsőrendű biológiai jelentőségét. 85%-a szívódik fel.<br />

Elősegíti a vas felszívódását a bélrendszerből. Az aszkorbinsavat számos<br />

állatfaj szintetizálja, ugyanakkor az ember és néhány állatfaj nem képes erre.<br />

A környezeti stressz hatások, a dohányzás, egyes gyógyszerek, (pl. orális<br />

fogamzásgátlók), lázas állapot, műtéti beavatkozások növelik a szükséges<br />

adag mértékét. A C-vitaminnal jól ellátott anya tejének aszkorbinsav-tartalma<br />

30...55 ml/l.<br />

Szent-Györgyi Albert biokémikus az 1930-as években izolálta a C-vitamint,<br />

munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el.<br />

Az egészséges ember napi C-vitamin szükségletét a helyesen összeállított és<br />

jó konyhatechnikával elkészített ételekkel még a tél végi és tavaszi<br />

hónapokban is fedezni lehet.<br />

Aszkorbinsavban gazdag zöldségfélék: a zöldpaprika, paradicsom, burgonya,<br />

saláta, és a káposztafélék: (káposzta, brokkoli, kelbimbó), friss gyümölcsök,<br />

(elsősorban áfonya, ribizli, a vadrózsa termése, a csipkebogyó, narancs,<br />

citrom, grapefruit), télen ezek, vagy az ezekből úgynevezett „hideg”<br />

eljárással készült teák, szörpök, gyümölcsborok fogyasztását kell<br />

szorgalmazni. A zöldségféléket lehetőleg nyersen, salátának elkészítve, vagy<br />

pároltan célszerű fogyasztani.<br />

A C-vitamin hiány hatására kialakuló betegség a skorbut. Jellemzője a<br />

kiszáradt bőr, emésztési zavarok, fogínysorvadás következtében meglazult<br />

fogak. Éveken, évtizedeken keresztül fennálló C-vitamin hiány esetén,<br />

rendkívüli mértékben megemelkednek a szív- és érrendszeri kockázatok.<br />

244


A P-vitamin<br />

A rutin (más néven citrin) a flavonoidok családjába tartozó vegyület. <strong>Kémiai</strong> szempontból egy glikozid<br />

Egyes vérzékenységgel járó, a skorbuthoz hasonló betegségek tiszta C-vitaminnal nem gyógyíthatók, de<br />

citromlé vagy paprikakivonat adására javulnak. A P-vitamint a paprikából sikerült kivonni. Ez az anyag<br />

csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét (permeabilitását), innen az elnevezése is.<br />

A P-vitamin segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól, ezenkívül erősíti a hajszálereket. A<br />

C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő. Legbővebben a citrusfélék, a<br />

csipkebogyó, az áfonya, a brokkoli, a paradicsom, valamint más gyümölcsök és zöldségek tartalmazzák –<br />

elsősorban a gyümölcs húsa gazdag ebben a vitaminban.<br />

Emberben kifejezetten P-vitamin hiánybetegség vagy túladagolás nem ismert, de feltételezhető, hogy<br />

hiányában a C-vitamin felszívódása és felhasználása zavart szenvedhet, éppen ezért tüneteik átfedhetik<br />

egymást. A vízben oldódó vitaminok esetében nincsen túladagolás mert a vízben oldódó vitaminokat nem<br />

tudja tárolni a szervezet.<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong> O<br />

HO<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

rutin<br />

245


Vegetáriánus étrend hátrányai<br />

1. A növényeket általában hosszú ideig kell főzni az emészthetetlen anyagok miatt. Ez az előkészítési<br />

folyamat roncsolja a bennük található, a szervezet számára értékes anyagokat.<br />

2. A B 12 vitamin teljesen hiányzik a növényekből.<br />

3. Telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, amely terhet jelent a szervezetre nézve,<br />

mert több antioxidáns hatású vitamint igényel.<br />

4. Aminosavakat tekintve a lizin, cisztin, metionin szinte teljesen hiányzik a növényekből; aminosavak,<br />

mikro- és makroelemek nem megfelelő arányban vannnak jelen.<br />

5. Az arachidonsav esszenciális zsírsav nem található meg növényekben.<br />

6. Makroanyagokat tekintve sok kálium és kevés kalcium vagy foszfor jellemző. Nincs benne koleszterin,<br />

de van benne fitosztein.<br />

7. Sok rostot tartalmaznak, amelyek jó hatása ismert, de csökkentik a zsír, ásványi anyagok és fehérjék<br />

emészthetőségét.<br />

8. Az ovovegetariánus étrend – mely tartalmaz tojást és tejet is – kielégítő lehet.<br />

CO<strong>OH</strong><br />

arachidonsav<br />

246


Antibiotikumok I.<br />

Az antibiotikumok az élő szervezetek – elsősorban mikroorganizmusok – által<br />

termelt úgynevezett másodlagos anyagcseretermékek (szekunder<br />

metabolitok) legfontosabb csoportja. Ökológiai szerepük, képződésük oka,<br />

célja nem teljesen tisztázott. Egyes nézetek szerint a termelő szervezetek<br />

biológiai védekezésének részét képezik, mások szerint az antibakteriális hatás<br />

és antibiotikum termelés csak véletlenszerűen kapcsolódik egyes<br />

mikroorganizmusokhoz.<br />

Waksman (1945): streptomycin és számos egyéb antibiotikum felfedezője<br />

(aktiomycin, neomycin).<br />

Definíciója: antibiotikum, vagy antibiotikus hatású anyag az amelyet<br />

valamilyen mikroorganizmus termel és azzal a képességgel rendelkezik, hogy<br />

mikroorganizmusok szaporodását képes gátolni illetve el is pusztítja azokat.<br />

Selman Abraham<br />

Waksman<br />

1888 - 1973<br />

Baron szerint: antibiotikumnak tekinthető egy olyan anyag:<br />

• Valamilyen élőlény (alacsonyabb és magasabb rendű) anyagcsereterméke<br />

• Biokémiai mechanizmuson keresztül gátolja egy vagy több mikroorganizmus szaporodását<br />

• Alacsony koncentrációban is hatásos<br />

• Magasabb rendű növényekre vagy állatokra terápiás szinten nem vagy alig hat.<br />

Antibiotikum nem azonos a kemoterápiás szerekkel. Ez utóbbiak a teljesen mesterségesen előállított<br />

hatóanyagok, míg az antibiotikum elnevezést célszerű a természetes eredetű vegyületekre fenntartani,<br />

jóllehet a félszintetikus és a teljesen szintetikus antibiotikumok megjelenésével egyre nagyobb az<br />

összemosódás.<br />

247


Az antibiotikumok csoportosítása<br />

1. Előállítási módjuk alapján:<br />

• Bioszintetikus úton nyert antibiotikumok (fermentációval)<br />

• Félszintetikus antibiotikumok<br />

• Szintetikus antibiotikumok<br />

2. Hatásuk alapján:<br />

• Major (nagy) antibiotikumok: ezeket szokás széles spektrumú antibiotikumoknak is nevezni, mert<br />

sokféle mikroorganizmusra hatnak. Pl: Penicillinek; Streptomicin; Chloramphenicol; Tetraciklinek<br />

• Minor (kicsi) antibiotikumok: szűk spektrumú antibiotikumok, kis számú mikroorganizmusra<br />

hatnak. Pl: Erythromycin; Novobiocin; Vancomycin<br />

• Baktérium-, gomba-, rák- vírusellenes szerek<br />

• Gyógyászati, mezőgazdasági vagy egyéb céllal előállított vegyületek.<br />

3. Hatásmechanizmusuk alapján:<br />

Nukleinsavszintézis-gátlók: szulfonamidok; trimethoprim, kinolinok.<br />

Sejtfalszintézis-gátlók: penicillinek, cefalosporinok, vancomycin.<br />

Fehérjeszintézis-gátlók: aminoglikozidok, tetraciklinek.<br />

4. Szerkezetük alapján:<br />

• szénhidrát vázas antibiotikumok (aminoglikozidok, linkozaminidek, vankomicinek)<br />

• makrociklusos lakton/laktám vázas antibiotikumok ( makrolidok, poliének, anzamicinek)<br />

•kinonvázas antibiotikumok ( antraciklinek, tetraciklinek)<br />

• aminosav, peptid, polipeptid antibiotikumok (laktámok, bactoracin, graminicidin, polimixin)<br />

• nitrogén tartalmú antibiotikumok (nukleozid antibiotikumok)<br />

• aliciklusos antibiotikumok (fusidinsav)<br />

• aromás antibiotikumok (klóramfenikol)<br />

• alifás antibiotikumok (foszfonomicin)<br />

• oxigéntartalmú heterociklusok (poliéterek)<br />

248


Alexander Fleming<br />

1881 - 1955<br />

Penicillium notatum<br />

A penicillinek felfedezése<br />

Fleming 1928-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy a<br />

Staphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penész szennyeződés körül a<br />

baktériumok nem növekednek. Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a<br />

penész olyan anyagot bocsát ki, mely gátolja a baktériumok növekedését, és<br />

elpusztítja a baktériumokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és<br />

felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó, melyet ma<br />

Penicillium notatum fajként ismerünk.<br />

A baktériumokat különböző festési eljárásokkal szembeni viselkedés alapján is<br />

szokták csoportosítani. Az egyik ilyen eljárás a Gram-festés, melyet 1884-ben<br />

Hans Christian Gram fejlesztett ki. Ez a módszer a baktériumokat a sejtfal<br />

strukturális sajátosságai alapján különíti el. A festés során kristályibolya (vagy<br />

genciánaibolya)-festékkel festik meg a baktériumkészítményt, majd etanollal<br />

mosási próbát végeznek. Gram-pozitív baktériumok esetén a festék a sejtfalból<br />

nem mosható ki, míg a Gram-negatív baktériumoknál igen. A Gram-negatív<br />

baktériumok láthatóvá tétele érdekében további fukszinos festést alkalmaznak. A<br />

Gram-pozitív baktériumok vastag peptidoglikán sejtfala lilának látszik, míg a<br />

Gram-negatív fajok sejtfala rózsaszínű lesz a festés után.<br />

249


A b-laktám antibiotikumok csoportosítása,<br />

hatásmechanizmusa és bioszintézise<br />

R<br />

O<br />

O<br />

H H<br />

H H<br />

HO H H<br />

S<br />

S<br />

HN<br />

R HN<br />

S<br />

N<br />

N R'<br />

H 3 C N<br />

O<br />

O<br />

O<br />

CO<strong>OH</strong> NHR<br />

CO<strong>OH</strong><br />

CO<strong>OH</strong><br />

penicillinek<br />

kefalosporinok<br />

tienamicinek<br />

R 3 R 2<br />

HN<br />

N<br />

O R'<br />

monobaktámok<br />

Hatásmechanizmusa: A β-laktám antibiotikumok a baktériumok sejtfalában a peptidoglikánok közötti<br />

keresztkötések kialakulását gátolják. A penicillin β-laktám része ahhoz a transzpeptidáz enzimhez kötődik,<br />

mely a baktérium peptidoglikán molekuláit kötné össze. Az enzim így nem tud megfelelően működni és a<br />

baktárium sejtfala osztódás során meggyengül (másképp fogalmazva az antibiotikum citolízist,<br />

sejtpusztulást eredményez, mikor a baktérium megpróbál osztódni). Ezen felül a felhalmozódott<br />

peptidoglikán prekurzorok a baktériumban aktiválják a sejtfal hidrolázok működését, amelyek tovább<br />

rombolják a baktérium meglevő peptidoglikánját.<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

NH 2 O<br />

H 2 N<br />

O<br />

L-a-aminoadipinsav<br />

SH<br />

<strong>OH</strong><br />

L-cisztein<br />

H 2 N<br />

O<br />

D-valin<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

NH 2<br />

O<br />

H<br />

N<br />

O<br />

N<br />

H<br />

SH<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

O<br />

NH 2<br />

O<br />

H<br />

N<br />

O<br />

N<br />

S<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

250


R<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

Fermentáció<br />

Természetes penicillinek<br />

R<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

H H<br />

N<br />

S<br />

CO<strong>OH</strong><br />

penicillin származék<br />

A kutatások során felfedezték, hogy a<br />

fermentációhoz használt Penicillium<br />

chrysogenum táptalajához adagolt<br />

karbonsavakkal befolyásolni lehet a<br />

bioszintézis irányát és hozamát.<br />

Ezeket az anyagokat prekurzoroknak<br />

nevezzük, és a gombák nem bontják<br />

le őket, hanem változtatás nélkül<br />

beépítik. A tapasztalat szerint<br />

azonban csak apoláros oldalláncot<br />

tartalmazó karbonsavakat alkalmazhatunk<br />

prekurzorként.<br />

R:<br />

HO<br />

S<br />

O<br />

F G X K O V<br />

• Igen nagy gond, hogy a baktériumok rezisztenciájának kifejlődése következtében a természetes<br />

penicillinek alkalmazhatósága erőteljesen korlátozódott. Amíg 1941-ben a Staphylococcus törzseknek<br />

csak 1%, 1946-ban 14%-a, addig napjainkban már több mint 80%-a penicillinrerzisztens.<br />

•További probléma volt, hogy ezek a származékok meglehetősen szűk hatásspektrumuak voltak,<br />

túlnyomóan csak a Gram-negatív baktériumokkal szemben voltak hatásosak voltak.<br />

• Problémát jelentett az allergizáló hatás, amit antihisztaminokkal sem sikerült kiküszöbölni.<br />

• Megoldás új, félszintetikus penicillinekre van szükség!<br />

251


Félszintetikus penicillinek<br />

A variálható oldallánc módosításai a természetes penicillinekhez képest növelik az orális<br />

biohasznosultságot, ellenállóbbá teszik a molekulát a β-laktamáz enzim ellen, és növelik az antimikróbás<br />

hatásspektrumot. A félszintetikus penicillinszármazékokat úgy hozzák létre, hogy fermentációval az<br />

oldalláncmentes 6-amino-penicillánsavat termelik, és ehhez csatolják a variábilis oldalláncokat.<br />

O<br />

H H<br />

S<br />

HN<br />

N<br />

O<br />

CO<strong>OH</strong><br />

G-penicillin<br />

penicillin-amidáz<br />

H H<br />

S<br />

H 2 N<br />

N<br />

O<br />

CO<strong>OH</strong><br />

6-aminopenicillánsav<br />

R<br />

O<br />

Cl<br />

O<br />

R H H<br />

S<br />

HN<br />

N<br />

O<br />

CO<strong>OH</strong><br />

félszintetikus penicillinek<br />

Cl<br />

N<br />

O<br />

O<br />

HN<br />

O<br />

H H<br />

cloxacillin<br />

N<br />

S<br />

CO<strong>OH</strong><br />

Rezisztens staphylococcusok törzsek<br />

ellen használják. A gyógyszernek kisebb<br />

az antibakteriális hatása, mint a G-<br />

penicillinnek, de a mellékhatása is.<br />

S<br />

HO<br />

O<br />

H<br />

N<br />

OO<br />

O H<br />

N<br />

HOOC<br />

temocillin<br />

Direkt Gram-negatív korokozók ellen fejlesztették ki, de<br />

Gram-pozitívak ellen, Acinetobacter fajok, és<br />

Pseudomonas aeruginosa ellen nem hatásos.<br />

Multirezisztens Gram-negatív korokozók ellen hasznos<br />

gyógyszer a klinikumban.<br />

S<br />

252


Penicillin rezisztencia<br />

Az elmúlt évtizedekben egyre több, korábban ampicillin, amoxacillin-érzékeny Gram-negatív<br />

baktériumról (H. influenzae, E. coli, Shigella, Salmonella törzsek) mutatták ki, hogy b-laktamáz enzimet<br />

termelnek, melyek inaktiválják az antibiotikumokat.<br />

HO<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

H<br />

H H<br />

O<br />

S<br />

N<br />

amoxacillin<br />

CO<strong>OH</strong><br />

b-laktamáz<br />

HO<br />

O<br />

H H<br />

S<br />

N N<br />

H H<br />

NH 2<br />

O <strong>OH</strong><br />

penicillosav<br />

CO<strong>OH</strong><br />

A penicillinek kombinálhatók β-laktám inhibitorokkal, amelyek megvédik a hatásos<br />

gyógyszermolekulákat a bontó enzimtől, és így a szer β-laktám termelő organizmusok ellen is hatásos<br />

lesz. Tág hatásspektrummal rendelkeznek, az elsődlegesen választandó szerek közé tartóznak.<br />

O<br />

H<br />

O<br />

N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

klavulánsav<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

H<br />

O O<br />

S<br />

N<br />

CO<strong>OH</strong><br />

sulbactam<br />

O<br />

H<br />

O O<br />

S<br />

N N<br />

CO<strong>OH</strong> N N<br />

tazobactam<br />

amoxacillin + klavulánsav<br />

b-laktamáz gátlók<br />

253


Tetraciklin antibiotikumok<br />

A penicillin után legismertebb antibiotikumok. A tetraciklint a Streptomyces aurofciens, majd a<br />

klórtetraciklint Str. viridifaciens kultúrájából izolálták. Három különböző tetraciklint ismerünk: tetraciklin<br />

(TC), oxitetraciklin (OTC), 7-klór-tetraciklin (CTC). Félszintetikus származékai közül igen népszerű a<br />

doxiciklin. Széles spektrumú fehérjeszintézis inhibítor (a riboszóma 70S alegységéhez kötődve)<br />

antibiotikumok, jól hatnak a Gram–pozitív és Gram–negatív baktériumok, rickettsiák, mikoplazmák,<br />

leptospirák és spirochéták ellen<br />

H 3 C<br />

HO CH 3 H<br />

N CH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

H 3 C<br />

N CH 3<br />

HO CH 3 <strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

H 3 C<br />

Cl HO CH 3<br />

H<br />

N CH 3<br />

<strong>OH</strong><br />

CH 3<br />

H<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> O <strong>OH</strong> O<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong> O O<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> O <strong>OH</strong> O<br />

O<br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> O <strong>OH</strong> O<br />

O<br />

NH 2<br />

tetraciklin<br />

oxitetraciklin<br />

7-klórtetraciklin<br />

doxyciklin<br />

A tetraciklinek a legrégebbi, kifejezetten széles spektrumú antibiotikumok közé tartoznak, amelyek közül<br />

csak néhány származék maradt meg a klinikai gyakorlatban. A korai, gyorsan eliminálódó, csak vesén<br />

keresztül ürülő és vesekárosodás esetén kumulálódó származékok, mint a tetraciklin vagy oxitetraciklin<br />

itthon már nincsenek forgalomban. A későbbi származékok, köztük a doxyciclin ma is kiterjedten használt<br />

antibiotikum, de indikációs területe az eredeteihez képest jelentősen megváltozott.<br />

A tetraciklinek korábban igen hatékonyak voltak a Gram-pozitívok közül a staphylococcusok,<br />

streptococcusok ellen, ma ezen törzsek 30-40%-a rezisztens. A Gram-negatívok közül az E.coli, Klebsiella<br />

spp, Enterobacter spp-k 30%-a, a Proteus mirabilis több mint 90%-a rezisztens. A H.influenzae viszonylag<br />

érzékeny maradt (6% rezisztens).<br />

254


Aminoglikozid antibiotikumok<br />

Az aminoglikozidok az egyik legrégibb antibiotikum családot alkotják. Az első képviselőjüket a<br />

sztreptomicint Waksman izolálta 1944-ban. A legjelentősebbek és a legismertebbek a sztreptomicin,<br />

gentamicin, tobramicin. Hatásspektrumuk széles, elsősorban Gram-negatív baktériumok ellen<br />

használatosak, Gram-pozitívok ellen is hatnak. Gram-negatív erős fertőzés esetén a cefalosporinok mellett<br />

ezek az antibiotikumok jelentik a megfelelő hatásos anyagokat. Elsősorban tuberkulumok, mellékhatásaik<br />

miatt (vese és fülkárosító toxinok), valamint plazmidon hordott rezisztencia átadó képességük miatt<br />

használatuk korlátozott. Baktérium ellenes hatásuk különleges: az arra érzékeny baktériumok<br />

fehérjeszintézisét gátolja, ahol a riboszómákon a fehérje molekula szekvencia leolvasásában hibákat<br />

okoz, ezért leállítja a fehérjemolekulák szintézisét.<br />

H 2 N<br />

N<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong> <strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong>C <strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

H 2 N N<br />

O<br />

O<br />

HO O<br />

O<br />

NH<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

HO<br />

N<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

H 2 N<br />

O<br />

NH 2<br />

O<br />

NH 2<br />

N<br />

H 2 N<br />

HO<br />

O<br />

NH 2<br />

H 2 N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

NH 2<br />

<strong>OH</strong><br />

szterptomicin<br />

gentamicin<br />

tobramicin<br />

Az aminoglükozid antibiotikumok túlnyomó részét a Streptomyces kisebb mértékben Micromonospora<br />

fajok termelik közvetlen vagy irányított fermentációval. Általában izomerek és/vagy közeli homológok<br />

alkotta komplex keveréket termelnek, nem ritka 10-15 sőt 30-40 különböző minorkomponens izolálása sem<br />

a fermentléből.<br />

255


Makrolid-antibiotikumok<br />

A makrolidek közül az erythromycin jelent meg elsőnek 1952-ben, de két évtizeden keresztül csak a<br />

penicillin alternatívája volt penicillin allergiás betegek kezelésében. A makrolidek kiterjedt alkalmazása és<br />

igazi fejlődése a 70-es évek második felére tehető, mikor kiderült , hogy a leghatékonyabb antibiotikum az<br />

akkor felismert legionellosis kezelésében és realizálták az ún. atípusos kórokozók (mycoplasmák,<br />

chlamydiák) klinikai jelentőségét.<br />

A makrolideket a laktongyűrűben levô szénatomok száma szerint 14, 15, 16 szénatom számú<br />

származékokra osztjuk. Az azithromycinben nitrogén helyettesít egy szénatomot, ezzel alcsoportot, az<br />

azalideket képezve. A makrolidek a baktérium fehérjeszintézisét gátolják. A makrolidekkel szemben<br />

számos rezisztencia mechanizmus alakult ki, melyek többsége keresztrezisztenciát okoz - a baktérium<br />

klinikailag az összes makrolid származékkal szemben rezisztenssé válik.<br />

N<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

N<br />

HO<br />

O<br />

O<br />

O O<br />

O <strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

N<br />

HO HO<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

etritromicin<br />

azithromycin<br />

256


Számos szulfonamid ismert, ebbôl ismertetünk néhányat általános képletükkel együtt (fent jobbra).<br />

Ezek a vegyületek a baktériumok folsavszintéziséhez nélkülözhetetlen a p-amino-benzoesav szerkezeti<br />

analógjai (fent balra). A szulfonamidok szelektív toxicitása azon a tényen alapszik, hogy az emlôssejtek a<br />

táplálékban folátot vesznek fel, míg az érzékeny baktériumok nem képesek erre, és a folsavat maguk<br />

szintetizálják. A szulfonamidok kompetitíve gátolják a dihidropteroát-szintetázt ( ), és ezzel<br />

megakadályozzák a DNS szintéziséhez szükséges folát képzôdését. A szulfonamidok bakteriosztatikus<br />

hatású szerek. Leglényegesebb mellékhatásaik a (gyakori) bôrkiütések, veseelégtelen-ség és különbözô<br />

vérdyscrasiák.<br />

257


258


A penicillinek (fent balra) és cefalosporinok (fent jobbra) szerkezetének közös jellemzôje a ß-laktám<br />

gyûrû (B), amelynek épsége nélkülözhetetlen az antibakteriális aktivitáshoz. Az R 1 és R 2 csoportok<br />

módosítása számos félszintetikus, közülük néhány savrezisztens (és orálisan aktív)<br />

antibiotikumot eredményezett, amelyek szélesspektrumú antibakteriális aktivitással rendelkeznek,<br />

vagy rezisztensek a bakteriális β-laktamázra. A penicillinek (balra) a legfontosabb antibiotikumok * ,<br />

míg a cefalosporinok (jobbra) néhány specifikus indikációs területtel rendelkeznek. A β-laktámgyûrûs<br />

antibiotikumok baktericid hatásúak. Antibakteriális hatásukat a lineáris peptidoglikán<br />

polimerláncok közötti keresztkötések kialakulásának gátlása révén fejtik ki, amelyek a sejtfalat építik<br />

fel, pl. pentaglicin híd révén ( ). E hatás annak köszönhetô, hogy szerkezetük egy részeésze ( )<br />

hasonlít a baktérium sejtfal peptidláncának D-alanil-D-alanin részéhez.<br />

259


260


Az antibiotikumok ezen csoportja a baktérium fehérjeszintézisének gátlása révén hat. A<br />

vegyületek szelektíven toxikusak a baktériumokra, mivel a bakteriális ribosomák (ahol a fehérjeszintézis<br />

történik) egy 50S és 30S alegységbôl állnak, míg az emlôsök ribosomái egy 60S és 40S alegységbôl.<br />

A fehérjék aminosavakból épülnek fel a ribosomákon. A ribosomák a messengerribonukleinsav<br />

lánc (mRNS) mentén mozognak elôre (1-2-3) úgy, hogy az egymást követô a specifikus<br />

transfer-RNS- (tRNS-) molekulák számára kötôhelyet biztosító akceptoron haladnak keresztül. A<br />

fehérjelánc meghosszabbításához szükséges következô aminosavat a tRNS-ek hordozzák.<br />

A Tetraciklinek (fent jobbra) és az aminoglikozidok (balra lent) a ribosoma 30S-alegységéhez<br />

kapcsolódnak és az amino-acil-tRNS kötôdését gátolják. Az aminoglikozidok emellett hibás mRNS<br />

olvasást eredményeznek, amely mûködésképtelen fehérjék szintéziséhez vezet.<br />

A fehérjeszintézis következô lépése a transzpeptidáció (2), amelyben a növekvô peptidlánc<br />

hozzákötôdik a P-kötôhelyhez, majd átkerül az A-kötôhelyen lévô amino acil-tRNS-hez kötött aminosavhoz<br />

A chloramphenicol a ribosoma 50S alegységének peptidil-transzferáz aktivitását gátolja.<br />

A transzpeptidációt követôen a peptidlánc az A-kötôhelyrôl a P-kötôhelyre (3)<br />

transzlokálódik, így az A-kötôhely alkalmassá válik a következô amino-acil-tRNS fogadására. A makrolidek<br />

(lent jobbra) a ribosoma 50S alegységéhez kötôdve a transzlokációt gátolják.<br />

261


energia<br />

energia<br />

energia<br />

energia<br />

<strong>Szerves</strong> vegyületek fényelnyelése<br />

<br />

<br />

<br />

h<br />

<br />

Kromofór: a molekula<br />

önállófényelnyeléssel<br />

rendelkező része.<br />

CH 2 =CH 2<br />

CH 2 =CH 2<br />

<br />

<br />

Auxokróm: nincs önálló<br />

elnyelése, de módosítja a<br />

kromofór elnyelését.<br />

<br />

<br />

h<br />

<br />

<br />

CH 2 =CH 2<br />

<br />

CH 2 =CH 2


l <br />

l <br />

<br />

<br />

l n<br />

fényelnyelés<br />

l <br />

l <br />

<br />

<br />

l n<br />

Elnyelt fény hullámhossza Színe A tárgy színe<br />

400 nm Ibolya Sárgászöld<br />

425 nm Kék Sárga<br />

450 nm Búzavirágkék Narancssárga<br />

490 nm Kékeszöld Vörös<br />

510 nm Zöld Bíbor<br />

530 nm Sárgászöld Ibolya<br />

550 nm Sárga Kék<br />

590 nm Narancssárga Búzavirágkék<br />

640 nm Vörös Kékeszöld<br />

730 nm Bíbor Zöld


Növényi színezékek<br />

• A magasabb rendű növények színanyagai két fő csoportba oszthatók:<br />

– A fotoszintetikus apparátus pigmentjei: klorofillok; karotinoidok és<br />

xantofilok<br />

– Polifenolok és flavonoid származékok: döntően a termések és virágok<br />

színét adják<br />

Az adott szint a jelenlévő növényi festékek keveréke határpzza meg.


Klorofill-a és Klorofill-b<br />

CH<br />

CH 2<br />

R<br />

Klorofill-a: R = CH 3<br />

H 3 C<br />

H 3 C<br />

H<br />

H<br />

N N<br />

Mg<br />

N N<br />

CH 2<br />

COOCH 3<br />

CH 2 COOCH 2<br />

CH 2 CH 3<br />

CH 3<br />

O<br />

CH 3<br />

Klorofill-b: R = CHO<br />

Porfirin váz<br />

CH 3<br />

CH 3<br />

CH 3 CH 3


• C 5 izoprén egységből felépülő C 40 láncok<br />

Karotinoidok<br />

• A láncvégi egység lehet nyílt (pl.: likopin) vagy gyűrűs (a-, b-és g-karotin), de csak C és H<br />

atomokat tartalmazz!<br />

likopin<br />

a-karotin<br />

b-karotin<br />

g-karotin


Xantofilok<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

sárga<br />

HO<br />

flavoxanthin (E161a)<br />

rozsdavörös<br />

HO<br />

rubixanthin<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

HO<br />

violaxanthin


Polifenolok<br />

HOOC<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O 2<br />

HOOC<br />

O<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

boletol (sárga)<br />

kék<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

Sátán gomba<br />

vörös<br />

O<br />

alkanna<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

alizarin<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O <strong>OH</strong><br />

purpurin<br />

bíbor<br />

festőbuzér<br />

shikon<br />

alkanin, shikonin<br />

vörös


Flavonoidok<br />

A flavonol és flavon származékok többnyire sárga színűek, a virágok és a<br />

termések színét adják.<br />

O<br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

flavonol<br />

O<br />

O<br />

flavon<br />

Az antocianidinek vörös-kék színű színezőanyagok. Szinük és szerkezetük<br />

pH függést mutat.<br />

antocianidin (aglikon)<br />

O<br />

HO<br />

O O<br />

antocian (glikozid)<br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong>


<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

<strong>OH</strong><br />

O<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

vörös (pH < 3) ibolya (pH = 7-8) kék (pH 9-10)<br />

O<br />

O<br />

HO<br />

O<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

OC 6 O 5 H 11<br />

sárga (pH > 11)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!