dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

(3) A feloszlatásra irányuló rendőri felszólítást hangosító eszköz alkalmazásával legalább kétszer
meg kell ismételni. Az utolsó felszólítás során a kényszerítő eszközök alkalmazását kilátásba kell
helyezni.
(4) A felszólításban közölni kell a helyszínről való eltávozás irányát, és arra a szükséges időt
biztosítani kell. A felszólítást a rendőri fellépés megkezdésével egyidejűleg kell foganatosítani, ha a
csapaterőt a tömeg részéről közvetlen támadás éri.
(5) Tömeggel szemben a csapaterő a következő kényszerítő eszközöket alkalmazhatja:
a) passzív ellenállás esetén testi kényszert,
b) aktív ellenszegülés esetén rendőrbotot, vegyi eszközt, ingerlőgázt, elektromos sokkoló eszközt,
bilincset, pórázon vezetett szolgálati kutyát szájkosárral vagy anélkül, valamint vízágyút,
c) felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörésére pirotechnikai eszközt, lóháton vagy
járműkötelékben végzett kényszeroszlatást,
d) aktív rendbontók kiemelésére, elfogására elfogóhálót.
(6) A vízágyú és a könnygázgránát alkalmazása mindig parancsra, a helyszínen tartózkodó
parancsnok által meghatározott módon történhet, egyidejűleg gondoskodva a rendőrök könnygáz
hatása elleni védelméről.
(7) Az alkalmazandó kényszerítő eszközök körét a csapaterő parancsnoka határozza meg.
A fenti jogszabályokat 2006. október 23-án a rendőrök többszörösen megsértették.
A rendőrök felelősségre vonhatóságának legnagyobb akadályát, mint már láttunk, a
Rtv. 20. §-a által előírt azonosító jelvény hiánya jelentette. A rendőrök
azonosíthatóságának követelményét az Alkotmánybíróság 54/2000 (XII. 18.) AB.
számú határozata is kimondta, eszerint „A hatóság tagjainak intézkedési
jogosultságát egyenruhájuk, vagy igazolványuk igazolja. Az egyenruhát viselő
hivatásos és szerződéses állomány tagjai azonban tevékenységüket nem arctalan
tömegként, hanem közhatalom gyakorlására felruházott tisztviselőként végzik,
akiknek egyedi azonosíthatósága alapozza meg esetleges személyi felelősségre
vonásuk lehetőségét. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy
a hatósági fellépés időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő
azonosságával, egyediségével. Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való
joga ugyanis csak így garantálható.” 499 Mind a törvényi rendelkezés, mind az
Alkotmánybíróság határozata szerint egyértelmű, hogy az intézkedő rendőrnek
eljárása teljes időtartama alatt egyenruháján hivatalos személy mivoltát igazoló és
személyi azonosíthatóságát lehetővé tevő jelvényt kell viselnie. 500 A törvény által
előírt azonosító jelvény a rendőrökről a 2006. szeptemberi, és októberi bevetések
során hiányzott, és mindez szándékmegerősítő jelleggel hatott a rendőrökre, akik
így számíthattak arra, ahogy ez később meg is történt, hogy az általuk elkövetett
bűncselekmények zöme felderítetlenül marad. Az október 23-i tömegoszlatást
követően Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány az azonosító jelvények
hiányát előbb azzal magyarázta, hogy azok leestek, majd annak mellőzését a
rendőrség öltözködési szabályzatáról szóló 12/2006 (IX. 21.) ORFK utasításával
indokolta. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdése szerint
azonban alacsonyabb szintű jogszabály, vagy az állami irányítás egyéb jogi
eszköze nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az utasítás, amely
az állami irányításnak egyéb, a jogszabálynál alacsonyobb szintű eszköze nem
lehet ellentétes törvénnyel, a törvényi rendelkezéseket nem írhatja felül. 501
A rendőrségi törvény, amint fent látjuk, tételesen felsorolja azon kényszerítő
eszközöket, amelyeknek a szükséges indokoltság mellett, előírt módon való
alkalmazása törvényszerű lehet. A törvényben fel nem sorolt eszközök, így a
499 54/2000 (XII. 18) AB. Határozat, CJBJ, 193. o.
500 CJBJ, 194. o.
501 U. o.
98