dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

hátrabilincselt kezű embereket egyenként lerángatták a rabomobilról az udvar
kövezetére, amitől többen megsérültek, majd a fejünket a falba verve 1 órán át
térdepeltettek minket. Eközben így hangzott az üdvözlet: „Mostantól fogva önök le
vannak fogva, és senkinek sem nézhetik az arcát. Önök börtönben vannak, le
vannak tartóztatva”! A térdepeltetés után felráncigáltak minket, és a folyosóra
vezettek, ahol a lábunkat nagyterpeszben szétrúgták, olyan pozícióba kényszerítve,
hogy előre kellett görnyednünk fejükkel a falnak támaszkodva, miközben hátra volt
bilincselve a kezünk. Így 4 órán keresztül tartottak minket. Többen rosszul lettek.
Van, aki cukros lévén, bekómált, és a mentők vitték el. Majd egyenkénti motozáson
mentünk keresztül, amelyről egyesek később úgy számoltak be, hogy térddel
gyomorszájon rúgták, illetve kézzel verték közben őket”. 268 A fenti jelenségek sértik a
kínzás, és más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó büntetések, vagy
bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3.
törvényerejű rendeletet, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkét, a
Polgári Jogok Nemzetközi Egységokmányának 7. cikkét, továbbá az emberi jogok és
alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény (kihirdette az 1993. évi
XXXI. törvény) 3. cikkét. Ellentétes továbbá a Magyar Köztársaság 2006-ban
hatályos Alkotmányának 54. § (2) bekezdésével, amely összhangban a fenti
egyezményekkel kimondja, senkit sem szabad kínzásban, sem pedig kegyetlen,
embertelen, vagy megalázó büntetésben részesíteni, vagy ilyen bánásmódnak
alávetni. A strasbourgi Emberi Jogok Egyetemes Bíróságának gyakorlata szerint a
bizonyítási teher a fogva tartó hatóságra hárul abban az esetben, ha a letartóztatását
megelőzően egészséges fogvatartotton, fogsága alatt külsérelmi nyomok
keletkeznek. Kellően alátámasztott, ésszerű magyarázat hiányában a sérülésekért az
elmarasztalásban is megnyilvánuló felelősség az érintett államot terheli 269 . A 2006.
szeptemberben előzetes letartóztatásba helyezettek közül többen a 2006. október 1-
jén tartott önkormányzati választáson nem gyakorolhatták választójogukat, annak
ellenére, hogy a szabadságvesztés és előzetes letartóztatás szabályairól szóló
6/1996 (VII. 12) IM: rendelet 248. §-a szerint „az előzetesen letartóztatott a
választójogát az intézetben gyakorolja.” 270 Számos panasz érkezett a
hozzátartozóktól, hogy nem egy esetben több nap után, számos intézmény
megkeresését követően tudhatták meg, hogy a tüntetés során elfogott, vagy
lakásából előállított családtagjuk melyik intézménybe került, milyen eljárás alá
vonták, illetve milyen intézkedést foganatosítanak vele szemben. A büntetésvégrehajtási
intézetekben várakozó védőknek, és hozzátartozóknak gyakran több
órás várakoztatás után adtak tájékoztatást a keresett személy hollétéről. Ez a
bizonytalanság súlyos lelki szenvedést okozott a hozzátartozóknak. 271
A 2006. szeptemberben előzetes letartoztatásba helyezettek közül voltak, akiket nem
helyeztek vád alá, vagy az ügyész ejtette a vádat. Akadtak olyanok, akiket gyorsított
eljárásban elítéltek, esetenként letöltendő szabadságvesztésre. A legtöbb olyan
vádlottat, akinek az ügye bíróság elé került, bizonyítékok hiányában a vád alól
felmentették. Volt néhány vádlott, akinek bűnössége videó felvétel, vagy a vádlott
elismerő vallomás révén bebizonyosodott. Sajnos akadt több vádlott, akit a bíróság,
kizárólag a rendőri jelentések, és a rendőrtanúk egybehangzó vallomása alapján ítélt
268 CJBJ, 178. o.
269 CJBJ, 179. o. Néhány hivatkozási pont: Esen Yaz vs. Törökország, 2003. július 22; Selmouni vs.
Franciaország 1999. július 28.
270 CJBJ, 180. o.
271 CJBJ, 180. o.
59