dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

közé sem került be a gyülekezési jog gyakorlása. A gyülekezési jog első törvényi
szintű deklarálására 1791-ben került sor az Amerikai Egyesült Államok
Alkotmányának első módosítása során. E módosítás szerint a Kongresszus „nem
csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát”. 9 Ugyanezen évben lépett
hatályba a francia forradalmi alkotmány, amely biztosította „a polgárok szabadságát
arra, hogy nyilvános helyeken, a nyugalmat megtartva, és fegyvertelenül a rendőri
törvények betartása mellett gyülekezzenek.” 10 .A XIX. század alkotmányai, így az I.
világháborúig számos európai ország alkotmányos berendezkedésének mintaképül
szolgáló 1831. évi belga alkotmány a gyülekezés szabadságát csak korlátozottan
11
ismerte el, a szabad ég alatti gyülekezéseket rendőri jog alá helyezték.
Magyarországon az 1848. évi áprilisi törvények nem szabályozták a gyülekezési
jogot, miután a spontán gyülekezés rendi jogi hagyományai miatt nem tartották
szükségét a tételes deklarációnak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején
a békés tüntetéseket nem korlátozták, de a céhlegények 1848. április 19-i erőszakba
torkolló megmozdulása szükségessé tette, hogy a Belügyminisztérium másnap
rendeletet adjon ki a rendzavaró utcai megmozdulásokról. 12 Az 1849. és 1867.
közötti neoabszolutizmus idején a gyülekezési jog gyakorlására csak rövid ideig,
1860-1861-ben volt lehetőség, akkor is rendőri oszlatásokra került sor. A gyülekezési
jogot a dualizmus időszakában törvényi szinten nem szabályozták, a népgyűlések
megtartásának szabályait, az utcai rendezvények rendőri megtiltásának eseteit, a
rendőri oszlatás szabályait belügyminiszteri rendeletek szabályozták. E rendeletek a
népgyűlések megtartásának tudomásul vételét rendőrhatósági engedélyhez kötötték.
A XIX. században azért sem szabályozták a gyülekezési jogot törvényi szinten, mert
tartottak a szocialista jellegű munkásgyűlésektől, illetve a mezőgazdasági munkások
megmozdulásaitól, és a nemzetiségi mozgalmaktól. A XIX. század végén, de
különösen a XX. század elején több alkalommal került sor tüntetések oszlatására. A
hatósági fellépések sokszor erőszakba torkollottak, a tiszántúli szegényparasztmozgalmak
elleni csendőri fellépések halálos áldozatokat is követeltek. A
tanácsköztársaság idején, bár a munkások elvileg tarthattak gyűléseket 13 , a politikai
tüntetések szigorúan tiltva voltak. A Horthy-korszakban alkotott rendeletek egy része
a dualizmus korszakához hasonlóan hatósági engedélyhez kötötte az utcai
rendezvényeket, bizonyos időszakokban a politikai zavargásoktól tartva, egyáltalán
nem engedélyezték az utcai tüntetéseket, esetenként egyes zártkörű politikai
gyűléseket sem. A nyilas diktatúra idején az állampárt gyűlései kivételével az utcai és
zártkörű politikai gyűlések megtartását tiltották. A második világháború után az 1946.
évi I. törvény az állampolgárok elidegeníthetetlen és természetes jogaként deklarálta
a gyülekezési szabadságot. Az 1946. évi X. tv. öt évig terjedő szabadságvesztéssel
gyülekezési jog elméletének és gyakorlatának története Magyarországon 1989-ig. Írta: Dr. Horváth
Attila, 114.o.
9 Mitchell, Ralph: Az Egyesült Államok Alkotmánya. Történet, dokumentum, mutatók. Szerkesztette: Hamza
Gábor. Budapest, 1998. 141. o.
10 A Nagy Francia Forradalom dokumentumai. Összeállította, fordította, és a jegyzeteket készítette: Hahner
Péter, Budapest, 1999, 116-177. o.
11 Alkotmányok Gyűjteménye. Összegyűjtötte: Jánosi Ferenc, Pest, 1867. II: kötet, 230. .o. Concha Győző:
Újkori alkotmányok, első kötet, Budapest, kiadja a Magyar Tudományos Akadémia, 1884, Első rész: Belgium
alkotmánya 1- 120. o.
12 CJBJ, 114.o., Az 1848. április 20-i kormányrendelet megjelent a Pesti Hírlap 1848. április 20-21-i számában.
13 A Tanácsköztársaság alkotmányának 9. §-a szerint: „ A Tanácsköztársaságban a munkások gyülekezési
szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyülekezhessen, és felvonulásokat
rendezhessen”. A „munkás” fogalmát azonban nem definiálták kellőképpen, így a hatalom döntötte el, hogy ki
az, aki nem számít a munkásosztály tagjának, és így nem illeti meg őt a gyülekezés szabadsága. Lásd még CJBJ,
134.o.
4