dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

Bírósághoz, amelyet a legfőbb bírói fórum érdemi vizsgálat nélkül, 2004. február 24-
én elutasított.
2004. április 14-én Bukta és társai kérelmezők, Dr. Grespik László meghatalmazott
ügyvéd útján a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságánál kérelmet nyújtottak be
a Magyar Köztársaság ellen 52 az Emberi Jogok Európai Egyezményének 53
megsértése miatt. A kérelmezők kiemelték, hogy a magyar állam azáltal, hogy békés
tüntetésüket pusztán az előzetes bejelentés hiánya miatt feloszlatták, megsértette az
Egyezmény 11. cikkét. 54 A releváns hazai jogszabályok közt a kérelem kiemelte az
Alkotmány 62. §-át, a gyülekezési törvénynek az előzetes bejelentésre vonatkozó
6.§-át, ugyanezen törvénynek az oszlatásról szóló 14. § (1) bekezdését, és az
oszlatás elleni jogorvoslatról szóló 14. § (3) bekezdést. A bíróság a kérelem elvi
elfogadhatóságáról, és az ügy érdeméről egy ítéletben határozott, 2007. július 17-
én. 55 A bíróság megállapította, hogy az Egyezmény 35, cikkelye alapján a kérelem
nem tekinthető nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, ezért a továbbiakban azt
elfogadhatónak tekinti, és a kérelmet érdemben vizsgálja. A bíróság megállapította,
hogy a rendőrség beavatkozott a kérelmezőknek az Egyezmény 11. cikke által
érintett emberi jogába. A bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a panaszolt szankció
“törvényben meghatározott” volt-e, a 2. bekezdésben felsorolt törvényes cél vagy
célok érdekében került-e alkalmazásra, s „egy demokratikus társadalomban
szükséges volt-e” e célok elérése érdekében. Az oszlatás „törvényben
meghatározott” voltát a felek sem kifogásolták. A „törvényes cél” tekintetében a
strasbourgi ítélet kimondta, bár a felek külön nem hivatkoztak rá, a bíróság elfogadta
a magyar kormány azon álláspontját, amely szerint a kifogásolt intézkedés törvényes
célja a zavargások megelőzése, és mások törvényes védelmének biztosítása volt. A
kérelmező a rendőri intézkedést azért tartotta az Egyezménnyel ellentétesnek, mert
véleménye szerint az indokolatlanul lépte túl a „demokratikus társadalomban
szükséges” mértéket. Kérelmező szerint önmagában a rendezvény bejelentésének
elmaradása nem indokolhatja annak feloszlatását. A magyar kormány arra
hivatkozott, hogy az oszlatás indoka a küldöttség biztonságát veszélyeztető
robbantás lett volna, de ezt az érvet a bíróság elutasította, tekintettel arra, hogy a
hazai bírói fórumokon az oszlatás jogszerűségét a demonstráció bejelentésének
elmaradásával indokolták, és nem foglalkoztak a rendezvény békés jellegével. A
bíróság szerint a nyilvános rendezvények engedélyezési eljárás alá vonása
rendszerint nem korlátozza a gyülekezési jog lényegét. Jelen esetben a nyilvánosság
a megkívánt időben nem értesült a miniszterelnök azon szándékáról, hogy a
kifogásolt fogadáson meg kíván jelenni. A szervezőknek két lehetősége maradt, a
rendezvény megtartásáról való lemondás, illetve a tüntetés előzetes bejelentés
nélküli megtartása. A bíróság véleménye szerint „speciális körülmények között,
amikor valamilyen politikai esemény demonstráció formáját öltő közvetlen
52 256901/04. számú kérelem Bukta és mások kontra Magyarország-ügy.
53 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950.
november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. (Az Európa
Tanács egyezményei közül az ETS 005. számú egyezmény).
54 A 11. cikk releváns részei a következők.
“1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához …
2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy
demokratikus társadalomban … zavargás vagy bűnözés megakadályozása …. illetőleg mások jogai és
szabadságai védelme érdekében szükségesek.
55 Az Emberi Jogok Európai Bírósága Második szekciójának Bukta és Mások kontra Magyarország ügyben
(kérelem száma 25691/04) 2007. július 17-én hozott ítélete (továbbiakban Bukta kontra Magyarország).
23