dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ... dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

27.10.2014 Views

BEVEZETÉS A gyülekezési jog elmélete és rövid története Az emberi jogok fogalma a XVIII. századra nyúlik vissza, igaz annak előzményei az írott, tételes jog fölött álló, isteni jog, vagy természetjog 1 fogalmát már a XIII. század nagy skolasztikus teológus-filozófusa, Aquinói Szent Tamás, illetve a XVI. századi spanyol dominikánus teológus-jogtudós Francisco de Vitoria is ismerte. Az emberi jogok elméletét a XVII. században az angol John Locke, és a francia felvilágosodás meghatározó filozófusa, Jean-Jacques Rousseau alapozták meg. Amíg Locke az emberi jogok lényegi elemét a parlamentarizmusban, Rousseau az állampolgári jogok gyakorlásában látta. 2 Az emberi jogok első tételes deklarációja az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata rögzítette, hogy „az embert a teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, amelyekről nem mondhat le, s ezek közé tartoznak a jog az élethez, a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra törekvéshez”. 3 A francia forradalom idején 1789. augusztus 26-án közzétett Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata nemcsak a francia társadalom egészére vonatkozóan, de egyetemes jelleggel deklarálta az emberi jogokat, melyek közt megtalálható a jogegyenlőség, a népszuverenitás elve, a gondolat- és szólásszabadság, a vallásszabadság, valamint az ártatlanság vélelme. Az emberi jogok az ünnepélyes deklarációt követően bekerültek a nemzeti alkotmányokban, először az 1791-es francia alkotmány, majd az 1831-es belga alkotmány 4 rögzítette az emberi jogokat, ugyanebben az időben a fokozatosan bővülő angol történelmi alkotmányt alkotó jogszabályok közé is egyre több emberi jog került be. Az emberi jogokat keletkezésük ideje szerint három fő csoportba helyezhetjük. Az első generációs alapjogok, az ún. szabadságjogok 5 t, amelyeket a francia forradalom győzelmét követően, 1789-ban keletkezett Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, 1831-es belga alkotmány, majd az 1848-as forradalmak is tételesen rögzítettek. Az egyéni szabadságjogok valamennyi embert megilletnek, kortól, nemtől, bőrszíntől, vallástól, nemzetiségtől, állampolgárságtól, vagy más tulajdonságtól függetlenül. E jogok közé tartozik az élethez, illetve emberi méltósághoz való jog, a személyes szabadsághoz, jog a szabad helyváltoztatáshoz, a törvény előtti egyenlőség, az ártatlanság vélelme, a független, pártatlan bíróság előtti tárgyaláshoz való jog, a szabad helyváltoztatás joga, illetve a személyhez fűződő jogok, így a jó hírnévhez, vagy képmáshoz fűződő jog. A kollektív szabadságjogok, más néven politikai szabadságjogok olyan jogok, amelyekkel az emberek együttesen élnek, e jogok útján fejezhetik ki a gyakran kritikus véleményüket a mindenkori politikai hatalommal szemben. A politikai szabadságjogok közé tartozik az értekezésem központi tárgyát képező gyülekezési 1 Jogfilozófiák- Eszmetörténet- Természetjog; Szerkesztette: Fridvalszky János-Varga Csaba, Budapest, szent István Társulat, 2001. 2 Sári János-Somody Bernadette: Alapjogok-Alkotmánytan II, Budapest, 2008 (Sári-Somody), 16. o. 3 Sári-Somody, 18. o. 4 Balogh Judit: Az 1831. február 7-én elfogadott belga alkotmány (alkotmányos monarchia) szerkezete. Debreceni Egyetem Egyetemes Jogtörténeti Tanszék jegyzete, 4.24. o. Az értekezésben megtekintett interrnetes források utolsó megtekintési ideje: Interneten megtekintve: 2012. január 14. jog.unideb.hu/tanszekek/.../tse/tse_egyetemes_belgaalk_08-09-2.pdf. 5 Kilényi Géza: Fejezetek az alkotmányjog történetéből, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar, Budapest, 2004 (Továbbiakban: Kilényi, 2004); 38. o. 2

jog, és az ezzel elválaszthatatlanul összefüggő véleménynyilvánítási szabadság, az egyesülési jog, a sajtószabadság, a lelkiismereti- és vallásszabadság. További, kollektív szabadságjogok egyebek mellett az egyetemi autonómia, és a diszkrimináció tilalma. Az első generációs alapjogok közé tartoznak az állampolgári jogok, amelyek csak az adott állam polgárait illetik meg. Klasszikusan e kategóriába tartozik a választójog, a közügyekben való részvétel, és a közhivatal viselésének joga, akkor is, ha az önkormányzati, és európai parlamenti választások, valamint egyes közhivatalok esetén bizonyos esetekben ma már nemcsak az állampolgárokat illethetik meg e jogok. A második generációs jogok 6 közé sorolhatók a szociális jogok, melyek közül legfontosabbak a munkához való jog, a sztrájkjog, a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez igazodó munkabérhez való jog, valamint a pihenéshez való jog. Sokan a második generációs alapjogokhoz sorolják a tulajdonhoz való jogot, illetve a vállalkozás szabadságát, ezt azonban inkább a gazdasági és szociális természetű alapjogoknak logikai összefüggése indokolja, ugyanis a tulajdonhoz, és vállalkozáshoz való jogot már a XVIII. század emberi jogi deklarációi és alkotmányai is ismerték, míg a szociális alapjogokat a XIX. század második felében rögzítették először a Bismarcki-i Németországban, majd Európa számos más államában. Az alapjogok törvénybe iktatása, és gyakorlati érvényesülése terén a XX. század sajnálatos visszaesést hozott. A nemzeti szocialista, és kommunista diktatúrák a politikai szabadságjogok gyakorlását a gyakorlatban teljes mértékben lehetetlenné tették, de e diktatórikus rendszerek a tulajdonhoz való jog, a szociális alapjogok, a szabadsághoz, sőt az élethez való jogot sem kímélték. Számos más országban, így Dél-Európa, Dél-Amerika, vagy Kelet- Közép-Európa autokratikus államaiban és diktatúráiban szintén súlyos emberi jogsértésekre került sor. A kommunista blokk országaiban, és a harmadik világ diktatúráiban és féldiktatúráiban a II. világháború után, sok helyen napjainkig sem beszélhetünk az emberi jogok érvényesüléséről. A II. világháború után számos új demokrácia mellett számos kommunista diktatúrában is deklarálták az emberi jogokat, ahol e jogok tényleges védelméről szó sem lehetett. A XX. század második felében alakultak ki a harmadik generációs alapjogok. 7 Ezek közé tartozik az egészséghez, az egészséges környezethez való jog, a betegek és fogyatékosok jogai, a gyermekjogok és az információs alapjogok. Az alapvető jogok és kötelezettségek azonban fejlődésben vannak, ezért a jövőben lehetnek negyedik, sőt sokadik generációs alapjogok is. A gyülekezési jog története az antik időkig nyúlik vissza, az ókorban az athéni népgyűlés, vagy a római Forum Romanum volt a szabad polgárok gyülekezésének helyszíne, itt minden szabad athéni, illetve római polgár kinyilváníthatta véleményét. A középkori magyar rendiség fontos intézménye volt a politikai joggal rendelkező nemesség gyűlése, melyet századokon át Rákos mezején bonyolítottak le. A rendi országgyűlés, és a vármegye vezetésének megválasztását választási gyűlések előzték meg, a megyei nemesség gyakran spontán megyegyűléseket tartott. A politikai joggal rendelkező nemesek, és szabad királyi városi polgárok tehát a gyülekezési szabadságukkal, annak bármilyen jogszabályi deklarálása nélkül élhettek. 8 Ez az oka annak, hogy 1848-ban a márciusi ifjak 12 pontjának követelései 6 Kilényi 2004, 38. o. 7 U.o. 8 A gyülekezési jog 1848. és 1989. közti alakulásáról lásd: A 2006. október 23-i budapesti erőszakos cselekmények kivizsgálására létrejött Civil Jogász Bizottság Jelentése a 2006. szeptemberi-októberi emberi jogi jogsértésekről, Kairosz Kiadó, Budapest, 2007 (továbbiakban CJBJ). IV. fejezet: A 3

BEVEZETÉS<br />

A gyülekezési jog elmélete és rövid története<br />

Az emberi jogok fogalma a XVIII. száza<strong>dr</strong>a nyúlik vissza, igaz annak előzményei az<br />

írott, tételes jog fölött álló, isteni jog, vagy természetjog 1 fogalmát már a XIII. század<br />

nagy skolasztikus teológus-filozófusa, Aquinói Szent Tamás, illetve a XVI. századi<br />

spanyol dominikánus teológus-jogtudós Francisco de Vitoria is ismerte. Az emberi<br />

jogok elméletét a XVII. században az angol John Locke, és a francia felvilágosodás<br />

meghatározó filozófusa, Jean-Jacques Rousseau alapozták meg. Amíg Locke az<br />

emberi jogok lényegi elemét a parlamentarizmusban, Rousseau az állampolgári<br />

jogok gyakorlásában látta. 2 Az emberi jogok első tételes deklarációja az Amerikai<br />

Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata rögzítette, hogy „az embert a teremtője<br />

olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, amelyekről nem mondhat le, s ezek<br />

közé tartoznak a jog az élethez, a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra<br />

törekvéshez”. 3 A francia forradalom idején 1789. augusztus 26-án közzétett Emberi<br />

és Polgári Jogok Nyilatkozata nemcsak a francia társadalom egészére vonatkozóan,<br />

de egyetemes jelleggel deklarálta az emberi jogokat, melyek közt megtalálható a<br />

jogegyenlőség, a népszuverenitás elve, a gondolat- és szólásszabadság, a<br />

vallásszabadság, valamint az ártatlanság vélelme. Az emberi jogok az ünnepélyes<br />

deklarációt követően bekerültek a nemzeti alkotmányokban, először az 1791-es<br />

francia alkotmány, majd az 1831-es belga alkotmány 4 rögzítette az emberi jogokat,<br />

ugyanebben az időben a fokozatosan bővülő angol történelmi alkotmányt alkotó<br />

jogszabályok közé is egyre több emberi jog került be.<br />

Az emberi jogokat keletkezésük ideje szerint három fő csoportba helyezhetjük. Az<br />

első generációs alapjogok, az ún. szabadságjogok 5 t, amelyeket a francia forradalom<br />

győzelmét követően, 1789-ban keletkezett Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, az<br />

Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, 1831-es belga alkotmány, majd az 1848-as<br />

forradalmak is tételesen rögzítettek. Az egyéni szabadságjogok valamennyi embert<br />

megilletnek, kortól, nemtől, bőrszíntől, vallástól, nemzetiségtől, állampolgárságtól,<br />

vagy más tulajdonságtól függetlenül. E jogok közé tartozik az élethez, illetve emberi<br />

méltósághoz való jog, a személyes szabadsághoz, jog a szabad helyváltoztatáshoz,<br />

a törvény előtti egyenlőség, az ártatlanság vélelme, a független, pártatlan bíróság<br />

előtti tárgyaláshoz való jog, a szabad helyváltoztatás joga, illetve a személyhez<br />

fűződő jogok, így a jó hírnévhez, vagy képmáshoz fűződő jog. A kollektív<br />

szabadságjogok, más néven politikai szabadságjogok olyan jogok, amelyekkel az<br />

emberek együttesen élnek, e jogok útján fejezhetik ki a gyakran kritikus<br />

véleményüket a mindenkori politikai hatalommal szemben. A politikai<br />

szabadságjogok közé tartozik az értekezésem központi tárgyát képező gyülekezési<br />

1 Jogfilozófiák- Eszmetörténet- Természetjog; Szerkesztette: Fridvalszky János-Varga Csaba, Budapest, szent<br />

István Társulat, 2001.<br />

2 Sári János-Somody Bernadette: Alapjogok-Alkotmánytan II, Budapest, 2008 (Sári-Somody), 16. o.<br />

3 Sári-Somody, 18. o.<br />

4<br />

Balogh Judit: Az 1831. február 7-én elfogadott belga alkotmány (alkotmányos monarchia) szerkezete.<br />

Debreceni Egyetem Egyetemes Jogtörténeti Tanszék jegyzete, 4.24. o. Az értekezésben megtekintett interrnetes<br />

források utolsó megtekintési ideje: Interneten megtekintve: 2012. január 14.<br />

jog.unideb.hu/tanszekek/.../tse/tse_egyetemes_belgaalk_08-09-2.pdf.<br />

5<br />

Kilényi Géza: Fejezetek az alkotmányjog történetéből, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és<br />

Államtudományi Kar, Budapest, 2004 (Továbbiakban: Kilényi, 2004); 38. o.<br />

2

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!