dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

1.5. Jogszabályváltozások a 63/1997 (XII.12) AB határozat kapcsán
Az Alkotmánybíróság fent említett 63/1997 (XII.12) AB határozata a szabálysértési
eljárásról szóló 1969 évi I. törvény 18. §. és 71/A §. rendelkezéseit, illetve a 6. § (1)
bekezdésének második mondatát alkotmányellenesség címén megsemmisítette. Az
Alkotmánybíróság e határozatában ugyanakkor kimondta, hogy az Országgyűlés a
szabálysértési jognak az Alkotmány 50. § (2) bekezdéssel, és 57. §. (1) és (5)
bekezdései követelményeinek megfelelő újraszabályozásra vonatkozó jogalkotói
feladatait elmulasztotta, ezért felhívta az Országgyűlést, hogy a szükséges
jogalkotást 1998. december 31-éig végezze el. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése
szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, az 57. § (1)
bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy az
ellene felhozott vádat független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános
tárgyaláson bírálja el. Az 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a
törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet minden bírósági,
közigazgatási, és más hatósági döntés ellen. Az említett alkotmánybírósági döntést
megelőzően a szabálysértési hatóság határozatai ellen nem lehetett bírósághoz
fordulni, s ez a Zacsek-ügyben is látható visszaélésekhez vezetett. A rendőri
szabálysértési hatóságnak felettes szerve a rendőrség keretein belüli felettes
szervként nem számított pártatlan és független szervnek, s így a rendőri
intézkedéseket másodfokon majdnem minden esetben jóváhagyta. A jogsértő
szabálysértési marasztaló határozatok ellen csak rendkívüli jogorvoslattal lehetett
fordulni a bírósághoz, illetve ügyészi óvás iránti kérelmet lehetett benyújtani. Ez alól
kivétel csak a pénzbírságot elzárásra változtató határozat volt, amely ellen minden
esetben bírósági felülvizsgálatnak volt helye. A fenti AB-határozatnak megfelelően az
új összetételű parlament megalkotta az új szabálysértési törvényt, az 1999. évi LXIX:
törvényt, amely lehetővé tette a szabálysértési határozatok elleni bírósághoz fordulás
lehetőségét. Ami a korábbi Sztv. (1968. évi I. tv) szabálysértési bírságot meg nem
fizetés esetén elzárásra átváltoztatást szabályozó 18. §-ot illeti, e rendelkezést az
alkotmánybíróság azért semmisítette meg, mert a jogszabály szerint a
szabadságelvonó intézkedést nem a független, pártatlan bíróság, hanem az ügyben
szabálysértési hatóságként eljáró rendőrség szabta ki. Az 1999. évi LXIX. törvény
fenti rendelkezés helyébe lépő 17. § (1) bekezdése szerint a szabálysértési bírság
akkor váltható át közérdekű munkára és elzárásra, ha az a közigazgatási eljárás
általános szabályai szerint, vagy adók módjára nem hajtható be. Az új Sztv. 36. § (1)
bekezdése szerint a szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást a
helyi bíróság bírálja el. A 36. § (2) bekezdése szerint az olyan ügyekben, ahol
elzárás is kiszabható, első fokon a helyi bíróság jár el szabálysértési hatóságként. Az
elsőfokú bíróság határozata szerinti fellebbezést a megyei bíróság bírálja el, Az
Alkotmánybíróság határozatának, illetve az új szabálysértési törvénynek a
gyülekezési joggal kapcsolatos jogellenesen indított szabálysértési eljárások kapcsán
a bírósági jogorvoslat lehetősége számos 2002. és 2010. közti ügyben lehetővé tette,
hogy az eljárás alá vontak számára a független és pártatlan bíróság szolgáltasson
igazságot.
19