dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

2. A passzív engedetlenségi szabálysértés bevezetése 2007. március 15-e előtt
A Gyurcsány-kormány, a 2007. március 15-i nemzeti ünnep kapcsán, újabb
kormányellenes tüntetésektől tartva elérkezettnek látta az idejét a gyülekezési jog
rendeleti úton való korlátozására. A szabálysértési törvényt módosító, a gyülekezési
jogot korlátozó kormányrendelet már 2006. végén megszövegezésre került, a
rendelet 2007. március 6-án lépett hatályba. Az egyes szabálysértésekről szóló
218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet módosításáról szóló 32/2007. (III. 6.)
kormányrendelet 3 §-a új szabálysértési tényállásként, a módosított rendelet 40/A. §
alatt bevezette a „Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség,” ismertebb
nevén a passzív engedetlenség szabálysértését. Az új szabálysértési tényállást az
követi el, aki a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja jogszerű intézkedésének
nem engedelmeskedik. A szabálysértés elkövetője ötvenezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható. A fenti szabálysértés miatti eljárás a rendőrség hatáskörébe
tartozik. A fenti szabálysértés ellen, mivel több ponton súlyosan alkotmánysértőnek
tartotta, több jogvédő szervezet, így a Nemzeti Jogvédő Alapítvány utólagos
normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. A beadványban kérelmezők kifejtették,
hogy a jogszabályi rendelkezés több ponton alkotmányellenes. A rendelet az
Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütközik, amely kimondja, hogy alapvető jogokra
vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, lényeges tartalmát azonban nem
változtathatja meg. A rendelet sérti az Alkotmány 7. §-át is, mivel nincs összhangban
az 1993. évi XXXI. törvényben törvényi hatályra emelt Emberi Jogok Európai
Egyezményével, melynek 111. cikkelye szerint mindenkinek joga van a békés
gyülekezéshez, és azt csak törvénnyel lehet korlátozni, rendletettel nem. A fenti
rendelet ellentétes az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével, amely kimondja: a Magyar
Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad
gyakorlását. Az is aggályos és ellentétes a jogállamisággal, hogy prejudikál, és egy
kérdéses szervet arra jogosít, hogy az önmaga által jogszerűnek vélt aktusnak
passzívan ellenálló személyekkel szemben – önmaga alkalmazzon szankciót. A
törvényes lehetőségként rendelkezésre álló kényszerítő eszközök érvényt
szerezhetnek a hatóság akaratának; aránytalan még a kikényszerítés mellett külön
joghátrányt is alkalmazni. Az Alkotmánybíróság annak ellenére, hogy már négy év
eltelt az utólagos normakontroll iránti indítvány benyújtása óta, a mai napig nem
tárgyalta a beadványt. A fenti alapjog-korlátozó jogszabály lehetővé tette, hogy a
rendőrségnek oszlatásra vonatkozó parancsa ellenére a helyszínen maradó
tüntetőkkel szemben szabálysértési eljárást indítson. Miként az Erzsébet hídi blokád
és a Clark Ádám téri tüntetés esete is mutatja, a rendőrség képtelen volt arra, hogy
egy amúgy jogszerű oszlatási parancsot követően biztosítsa a tömeg békés
távozását. E szabálysértési eljárásokat, a bíróság, tekintettel arra, hogy az eljárás alá
vontak a passzív engedetlenségi rendelet tényállásába ütköző cselekményt sem
követtek el, megszüntette.
3. A 2007. október 26-i Erzsébet-hídi „hídblokád”
2007. október 25-án, a taxisblokád 17. évfordulójára a jobboldali radikális Kuruc Infó
internetes online újság szerkesztősége meghirdette az Erzsébet híd blokádját. A
tüntetést a szervezők szándékosan nem jelentették be. A rendőrség a helyszínen
megjelent, és kordont vont a híd járdái és az úttest közé, hogy megakadályozza a
közlekedést súlyosan akadályozó blokádot. A tüntetés rendőrségi oszlatása jogszerű
volt ugyan, tekintettel arra, hogy a demonstrációt nem jelentették be, továbbá az a
126