dr. Magyar Attila István A gyülekezési joggal kapcsolatos ...

végzésében hivatkozott az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26) számú határozatára,
amely kifejti, hogy a vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó
törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és
védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csak mögöttesen, valamely intézmény
közvetítésével véd, s a legkisebb akkor, ha csupán valamely elvont érték a tárgya (pl.
köznyugalom). A köznyugalom elvont, esetleges fenyegetettsége nem tekinthető
elégséges indoknak a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság korlátozására,
függetlenül attól, hogy a békés jellegét el nem vesztett demonstráció bejelentett,
illetve oszlatható-e.
Tekintettel arra, hogy a bíróság az eljárást megszüntette, eljárás alá vontak, mint
felperesek, jogi képviselőjük útján a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 76. §-a, 84. §-a,
339. §-a, 349. §-a, és 355. §-a alapján személyiségi joguk megsértésével,
államigazgatási jogkörben elkövetett nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetet
nyújtottak be a Budapesti Rendőr Főkapitánysággal, mint alperessel szemben 2008.
március 31-én a Fővárosi Bíróságnál. Felperesek keresetükben kérték a bíróságot,
hogy alperest marasztalja a felpereseknek fejenként járó 500.000 Ft nem vagyoni
kártérítés, mint tőkeösszeg, valamint annak a kifizetés napjáig járó törvényes
kamata, illetve perköltség megfizetésére. A Fővárosi Bíróság 2009. május 21-én
hozott ítéletében 633 megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2007. február 3-án
felperesekkel szemben megalapozatlanul alkalmazott a felperesek személyes
szabadságát korlátozó intézkedéseket, megsértette felperesek személyes szabadság
védelméhez fűződő személyiségi jogát. A bíróság kötelezte az alperest, hogy 15
napon belül fizessen felpereseknek egyenként 350.000 Ft tőkét, ennek a kifizetés
napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári napot megelőző érvényes jegybanki
alapkamatját, valamint perköltséget. Az ítélet ellen alperes fellebbezett, kérve az első
fokú ítélet megválasztását, a felperesek keresetének elutasítását, és a felperesek
perköltségben való marasztalását. Felperesek csatlakozó fellebbezést nyújtottak be,
amelyben kérték a Fővárosi Ítélőtáblán, hogy az eredeti keresetben foglalt
tőkeösszeget, és annak kamatait fizessék meg felperesek részére. A Fővárosi
Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítéletében 634 az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet ellen alperes 2010. március 31-én felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a
Legfelsőbb Bíróságnál, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú
ítélet megváltoztatását, felperesek keresetének elutasítását, és perköltségben
marasztalását. Felperesek 2010. június 24-én kelt ellenkérelmükben kérték a
Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét, mivel az
megalapozott, tartsa hatályában. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2010.
október 13-án. hozott felülvizsgálati ítéletében 635 a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét
megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet kötelezte felpereseket
185. 000 Ft eljárási költség megfizetésére.
Sáska Béla és társai 2011. április 10-én jogi képviselőjük útján kérelmet nyújtottak
be a Strasbourgban székelő Európai Emberi Jogi Bírósághoz, mivel a magyar állam
megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. pontját, amikor a 2007.
február 3-i tüntetést, annak ellenére, hogy spontán tüntetésként nem vesztette el
633 A Fővárosi Bíróság 2009. május 21-én, 19. P. 21. 572/2008/7. számon hozott elsőfokú ítélete.
634
A Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21337/2009/9 számon hozott másodfokú, jogerős ítélete.
635 A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2010. október 13-án. Pfv. IV. 20. 900/2010/4. számon hozott
felülvizsgálati ítélete.
124