oktatási segédlet - ÓBUDAI EGYETEM Bánki Donát Gépész és ...

8. Hibamód és –hatás elemzés (FMEA)
FMEA: Failure Mode and Effect Analysis (Hibamód és -hibahatás elemzés)
Az FMEA a fejlesztéssel és a tervezéssel párhuzamosan végzett, szakterületekbe integrált
széles körben elterjedt kockázatelemzı módszer.
Megjegyzés:
Kockázat (risk): „Egy esemény valószínőségének és következményének kombinációja”. [29]. A Magyar
Értelmezı Kéziszótár szerint: „Valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetısége”.
Számszerősítve: Kockázat = P (a probléma bekövetkezése) x Veszteség” (az eseménybıl származó kár
nagysága) [2]. Egymástól független jelenségek esetén a valószínőségek szorzata adja meg a kockázatot.
Kockázatmenedzsment, „a vezetési elvek, eljárások és intézkedések szisztematikus használata a kockázatok
felismerése, elemzése, becslése, kezelése és felülvizsgálata céljából. A kockázatkezelés a helyes vezetési
gyakorlat szerves része. A kockázatmenedzsment a veszteségek elkerülésének és a lehetıségek kihasználásának
az eszköze. Tömören fogalmazva minden olyan tevékenységet magában foglal, melyek eredményeként a veszély
elıfordulási valószínősége megszőnik vagy az elfogadható szintre csökken (Syposs, 2003), illetve amelyek révén
a lehetséges károk elkerülhetık vagy mérsékelhetık (Chong, 2004)”. [15 ]
Kockázatelemzés: a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése. (A kockázatok
menedzselésének résztevékenysége, melynek során vizsgálják a kockázatok bekövetkezésének valószínőségét,
az okozott hatást és a bekövetkezés elkerülésére vagy hatásának csökkentésére bevezetendı intézkedéseket).
Kockázatértékelés (risk assessment) Folyamat a veszély(ek)bıl származó kockázat(ok)nak a meglévı
szabályozások megfelelıségének figyelembevételével végzett felbecsülésére, és annak eldöntésére, hogy a
kockázat(ok) elfogadható(k)-e vagy sem.
Kockázatkezelés: a kockázatok minimalizálása érdekében végzett tevékenység a kockázatértékelés
eredményeinek felhasználásával, a rendelkezésre álló erıforrások mozgósításával és megfelelı politikák
alkalmazásával a lehetı legköltséghatékonyabb módon.
Az FMEA eljárás a hibamegelızésben, a valószínősíthetı hibák tervezési fázisban történı
feltárásában és elhárításában játszik fı szerepet. A megelızı intézkedésekkel jelentısen
csökkenthetı a hibák száma, illetve a következmények súlyossága.
Az FMEA módszerét az Egyesült Államok hadseregében fejlesztették ki az 1940-es évek
végén (Procedures for performing a failure mode, effects and criticality analysis) a gépek és
eszközök megbízhatóságának értékelésére, majd a NASA alkalmazta a repülés és őrhajózás
területén az 1960-as évektıl. A Boing Co. és a Martin Mariette Corp. már 1957-ben mérnöki
kézikönyvet adott ki az általános módszerrıl, sıt különbözı szabványokat is kidolgoztak az
eljárás leírására (MIL-STD-1629A, DIN 25448). A módszer egy korai és sikeres gyakorlati
alkalmazására az Apolló programban került sor.
Több évtizede a jármőipar is eredményesen használja, és napjainkban a legkülönbözıbb
területeken terjedt el. Sok esetben a beszállítók számára kötelezıen elıírt (autóipari
beszállítók esetében az eljárást tartalmazza a volt QS 9000 FMEA kötete, a VDA 4.2 kötet és
elıírja az ISO/TS 16949 szabvány is). Napjainkban a legkülönbözıbb területeken terjedt el
(élelmiszerbiztonság, egészségügy, logisztika, stb.).
Az FMEA egy rendszerbe foglalt tervezı, ellenırzı, fejlesztı módszer, mely a termékek és
folyamatok folyamatos fejlesztésre és a vevıi igények kielégítésére irányul. Az FMEA eljárás
4 vevıvel számol: a végsı felhasználó, a gyártó üzemek, a beszállítás és a hatóság.
Az FMEA alkalmazási területei:
• Rendszer FMEA (egymás közötti és a vevıi, környezeti kapcsolatok, hatások
vizsgálata)
• Alrendszer FMEA (az alrendszerek a rendszerek részei)
• Alkatrész FMEA (az alrendszerek részei).
69