oktatási segédlet - ÓBUDAI EGYETEM Bánki Donát Gépész és ...

2. A minıségügy jogi háttere
2.1 A mőszaki szabályozás területei az EU-ban
Jogilag szabályozott területeken a termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatos elıírásokat
jogszabályok tartalmazzák. Olyan termékek és szolgáltatások tartoznak ehhez a területhez,
melyek a fogyasztóra nézve veszélyesek lehetnek.
A kötelezı jellegő mőszaki tartalmú szabályozás területe az élet-, (biztonság), egészség-,
környezet- és fogyasztóvédelem, formái a kötelezı mőszaki elıírások, az ide vonatkozó
rendelkezések, valamint elıírások a megfelelés igazolására.
Piacszabályozott területen a termékkel és szolgáltatással kapcsolatos elıírásokat nem
jogszabályok rögzítik, hanem a gyártók, forgalmazók által önkéntesen elfogadott
dokumentumok tartalmazzák (pl.: a szabványok, szerzıdések, mőszaki feltételek, stb.).
Az EU gyakorlatában a jogszabályokkal egy idıben készülnek a hozzájuk harmonikusan
illeszkedı, az ún. harmonizált szabványok. Ennek eredménye, hogy aki az önkéntes
szabvány követelményeit betartja, annak megfelel, az a jogszabályban elıírt
kötelezettségeinek is eleget tesz. A 2. sz. melléklet a nemzetközi, regionális, nemzeti
szabványosítással foglalkozik.
Megjegyzés: Az irányelvekhez kapcsolódó harmonizált szabványok a CEN (Comite Européen de
Normalisation = Európai Szabványositási Bizottság) vagy a CENELEC (Comite Européen de Normalisation
Électronique = Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) által jóváhagyott, az Európai Közösség
Hivatalos Lapjában kihirdetett európai szabványok.
2.1.1 Az Európai Unió belsı piaca
A nyugat-európai integráció szakaszosan fejlıdött. A közös piac létrehozásának céljai:
1. szabad kereskedelmi övezet megteremtése, vagyis a tagországok között felszámolni a
vámokat és a mennyiségi korlátozásokat (1957. III. 25. Római Szerzıdés, az
alapdokumentum);
2. a vámunió kialakítása, közös külsı vámtarifa alkalmazása;
3. a „négy gazdasági szabadság” kibontakoztatása, azaz az áruk, a szolgáltatások, a
személyek és a tıke szabad áramlása.
A „négy gazdasági szabadságjog” kibontakoztatása érdekében új, rugalmas megközelítéső
jogharmonizációt alakítottak ki, amelynek lényege, hogy meghatározzák a minimálisan
szükséges, alapvetı vagy lényeges mőszaki követelményeket, a nem lényeges nemzeti
elıírásokat pedig elismerik.
A kölcsönös elismerés elve
Az egységes, korlátozástól mentes belsı piac kialakítását hátráltató különbözı nemzeti
jogszabályok összehangolása, az ún. jogharmonizáció volt az elsı lépés a közös
jogalkotásban. Ezt kezdetben úgy akarták megoldani, hogy minden nemzeti jogszabály helyett
közöset kívántak alkalmazni. Ez szükségtelen és megvalósíthatatlan volt. Helyette a
"kölcsönös elismerés" elvét alkalmazták, azaz a tagállamok elismerték azokat a nem
harmonizált nemzeti elıírásokat is, melyek a termék elıállítását és forgalomba hozását
szabályozták. Az egyik országban gyártott, vagy ott jogszerően piacra került termék a többi
tagországban is forgalmazható lett.
Az egységes követelményrendszert a direktívák fogalmazzák meg, melyek jogszabályként
mőködnek (1985. V. EU Tanács – a mőszaki tartalmú jogszabályok harmonizációja és a
szabványok kérdésének új megközelítése).
21