oktatási segédlet - ÓBUDAI EGYETEM Bánki Donát Gépész és ...

1.2 A minıségfilozófia és a minıségmenedzsment fejlıdése
Röviden visszatekintve a múltba, megállapítható, hogy az ıskort az érzékszervi ellenırzés
jellemezte, ahol a gyártó és felhasználó általában azonos személy volt, akinek valószínőleg a
termék használhatósága és külleme volt az érdeke és feltehetıen az ellenırzést önmaga
végezte el. Az ókorban az érzékszervi ellenırzés mellett megjelenik a méréses ellenırzés. A
piac kialakulásával a gyártó és a forgalmazó különválik, de kapcsolatuk közvetlen marad. Az
ókor és középkor fı jellemzıje, hogy az ellenırzést a termelı végzi, a fogyasztó a kereskedı
áru-mintája alapján ítél. A kapcsolat a termelı és felhasználó között lehet közvetlen vagy a
kereskedı közbelépésével közvetett.
A középkori európai városokban a polgárság jelentıs részét a házzal, mőhellyel rendelkezı
iparosmesterek, kereskedık alkották. A mesterek szakmánként érdekvédelmi szervezetként is
mőködı céhekbe tömörültek. Tevékenységüket a XII. sz.-tól a városi hatóságok is támogatták
(városi felügyelık ellenırizték a munkát), mert fontosnak tartották a piacra kerülı
élelmiszerek, iparcikkek minıségének, árának ellenırzését és szabályozását, melyre a céhek
voltak a legalkalmasabbak. A céhszabályok védték a fogyasztókat (csalás, hamisítás,
hanyagság büntetése, ablak elıtt végzett munka), szigorúan elıírták az alkalmazható technikai
eljárásokat, rögzítették a munkaidıt, megszabták a felhasználható nyersanyag mennyiségét és
minıségét, a szerszámok számát, az árakat és béreket. Szigorúak voltak a képzés, az
inaskodás, legénykedés, vándorlás, próbaidı szabályai. A mesterré válás feltétele
egy mestermunka elkészítése volt és határt szabtak a mőhelyekben dolgozó inasok és
legények számának is. A céhekben az ember a teljes munkafolyamatot kézi erıvel végezte
elejétıl végig. Mindenki a munkája minıségéért személyesen felelt.
Megjegyzés: A céhes szabályrendszer képezi az alapját a mai kereskedelmi és iparkamarák tevékenységének, a
védjegy és a szabadalom védelmének. Magyarországon 1872-ben felszámolták a céheket, ipartestületek
alakultak, ezek utódai a mai különbözı kamarák.
Azonban a céhek az önálló kezdeményezéseket, technikai újításokat nem engedték meg, ezért
a XVI.–XVII. századra a szabályozó rendszer már gátolta a fejlıdést, a szabad kereskedelmet
és a versenyt. A céhes ipar elsısorban a helyi közösséget látta el. A távolabbi vidékekre
irányuló exportra termelés során a tıke és a munka külön vált. Kialakult az ipari termelés
tıkés szervezete, ahol a mester saját házában, saját mőhelyében dolgozik, ám a tıkés
vállalkozó, a nagykereskedı megbízásából. Létrejöttek ipari központok is, melyek távoli
piacokra dolgoztak.
A manufaktúrák a középkorban terjedtek el Európában. Az manufaktúrákban alkalmazott
gyártási technológia alapja a munkamegosztás, az egyes munkafázisokat külön választották, a
munkás csak részfolyamatokat végzett (tömegcikkeket termeltek elsısorban). Ez a gyártási
modell már nem igényelt nagyfokú szakképzettséget, bérmunkást is alkalmazhattak, a
termelés több és olcsóbb lett. A termelés növekedése elindította a piaci versengést. Az ipar
fejlıdésével gépeket kezdtek alkalmazni, így még olcsóbbá vált a termelés. A termelés
gépesítése, a gyáripar kialakulása, az ún. ipari forradalom vezetett a XIX. századi nyugateurópában
a manufaktúrák elsorvadásához, a modern ipar kialakulásához.
Megjegyzés: Az elsı magyarországi manufaktúrát 1743-ban alapították.
A gazdaság és a társadalom fejlıdésével együtt változott a minıség megközelítésének
filozófiája és módszere. A tömeggyártással együtt kialakult a tudományos munkaszervezés,
mely a minıségmenedzsment rendszerek fejlıdését is elindította. Számos módszer és technika
terjedt el, mely még nem tudatosan, de a minıség javítását szolgálta. A gyártás területérıl
származó minıség-rendszerek elvei, a filozófiák és módszerek elterjedtek a szolgáltatásban is.
14