Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

9. NÖVÉNYTÁRSULÁSTAN
9.1. Formációk és formációcsoportok
A természetben a különbözı növényfajok általában nem véletlen összevisszaságban
helyezkednek el, hanem bizonyos társulásokat alkotnak. A formációk olyan hasonló
megjelenéső növényzettípusok, melyeket az uralkodó növényzet alapján neveznek el (pl.
bükkös, tölgyes) (9.1. kép). A hasonló formációk formációcsoportokat alkotnak ilyen pl. a
lombos erdı és rét.
Egy formációcsoporton belül a florisztikai összetétel különbözı lehet. A fitocönológia
(növénytársulástan) a florisztikai összetételt vizsgálja és annak alapján különbözteti meg a
növénytársulásokat.
Forrás: saját fénykép
9.1. kép: Bükkös a Bakonyban ıszi lombszínezıdéskor
9.2. A növénytársulásokat létrehozó és fenntartó faktorok
Az 9.1 ábrán látható, hogy a növénytársulások esetében a flóra- és idıbeli keretben
elhelyezkedve az exogén tényezık kívülrıl hatnak, az endogének pedig belülrıl. Általában
szoroson összefonódnak, a szétválasztásuk mesterkélt és csak a szemléletesség érdekében
történt meg. Minél inkább nyitottabb egy állomány, annál erısebben kifejezıdnek az exogén
tényezık. Ilyenek pl. a szukcesszió kezdeti szakaszaira jellemzı pionír- és gyomtársulások.
Minél inkább zártabb egy növényállomány, gyengülnek a külsı hatások, és az endogén
kölcsönhatásoknak jut a fı szerep, mint például a szintekben gazdag erdıtársulásokban.
9.3. Irányzatok
A legjelentısebb közép-európai cönológiai irányzat a Zürich-Montpellieri iskola,
legnagyobb személyisége Braun-Blanquet volt. Fı alapelve, hogy a vegetáció diszkontinuus.
Ezzel ellentétben angolszász vegetációtudományi irányzat szerint a vegetáció kontinuus –
nincsenek társulások – vizsgálatuk tárgya nem a társulás, hanem a növényi populációk.
Forrás: Dierschke (1994)
69