Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

7.2.4.4.26. Diófélék (Juglandaceae)
Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek, pálhátlanok. Porzós virágaik barkában, a
termısek csomókban állanak. Magházuk alsó állású, amelyhez az elı- és murvalevelek
valamint a lepellevelek hozzánıttek. Termésük csonthéjas diótermés, amelyben tekintélyes
nagy sziklevélbıl és kis csírából álló egyetlen mag foglal helyet.
A közönséges diót (Juglans regia) házak körül, utak mentén ültetik. A régi telepítéső
kerti szılıkben is gyakori gyümölcsfa volt. A nedvesebb helyeken különösen nagy méretőre
nı. Ehetı és értékes magja 50-70 % olajat, 15-25 % fehérjét, 6-13 % cukrot, jelentıs D1- D2-
és C-vitamint tartalmaz. Levelei és húsos termésfala a gyógyászatban is jelentıs. A
dióburokból sötétbarna hajfestıszer készül. Terméshéja a diópálinka és diólikırök
alapanyaga. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal zöld termésekbıl kompót (diódulcsáta)
készíthetı. Az állatgyógyászatban a levélbıl és a dióburokból készült fızetet
hurutos megbetegedések és takonykór ellen alkalmazzák. Fája igen értékes bútorfa.
7.2.4.5. Egyszikőek (Monocotyledonopsida)
E helyen összefoglaljuk az egyszikő növényekre jellemzı fıbb tulajdonságokat. Ezek
az alábbiak:
• magvaikban egyetlen sziklevél található,
• gyökérzetük mellékgyökérzet,
• edénynyalábrendszerük szórt, edénynyalábjaik zártak,
• nem képesek valódi másodlagos vastagodásra,
• száruk gyér elágazású,
• leveleik túlnyomóan épek és ép szélőek,
• a levélalap gyakran hüvellyé módosul,
• levélállásuk szórt,
• levélerezetük párhuzamos-íves,
• virágtakarójuk leples,
• virágfelépítésüket a 3-as szám vagy annak többszöröse jellemzi.
Az egyszikőek egyetlen sziklevele általában nem raktároz tápanyagokat, hanem a
talajban marad és mint szívószerv (például pázsitfüveknél) a mag tápanyagait
(endospermiumát) továbbítja az embrió felé. Az embrió gyököcskéjébıl kialakult fıgyökerük
a fejlıdésben korán visszamarad és gyökérzetüket hajtáseredető, egyenlı vastagságú
mellékgyökerekbıl álló ún. bojtos gyökérzet alkotja.
Mivel a kétszikőekre jellemzı valódi másodlagos vastagodásra nem képesek, néhány
esetben vastagodásuk vagy az elsıdleges szövetek állandó gyarapodásával, vagy másodlagos
merisztémával (szárvastagító kambium) történik.
7.2.4.5.1. Pázsitfőfélék (Gramineae, Poaceae)
A család a liliomvirágúak (Liliales) rendjébıl származtatható. Ezt igazolja az is, hogy
az ısibb pázsitfüveknek még fejlett virágtakarójuk van, amely a fejlıdés folyamán
fokozatosan leegyszerősödött.
A családnak mintegy 700 nemzetsége több mint 10 000 fajt foglal magába. Az egész
földkerekségen mindenütt elterjedtek, ahol virágos növény egyáltalán megélhet. Jellemzıjük
még az is, hogy egyetlen vagy néhány fajuk sokszor igen nagy egyedszámban és tájképi
57