Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

6. HARASZTOK (PTERIDOPHYTA)
Az elsı harasztok a devon korszakban alakultak ki. A szilurban megjelent
ısharasztokból (Psilophytopsida) három irányban fejlıdött a növényvilág:
• a korpafüvek (Lycopodiopsida),
• a zsurlók (Equisetopsida) és
• a páfrányok (Pteridopsida) irányába.
A harasztoknak valódi száruk és mellékgyökérrendszerük van. Háncs- és farészbıl
álló edénynyalábjaik szállítják a vizet és az asszimilátumokat. A víz gyorsabb szállítását az itt
elıször megjelenı tracheida teszi lehetıvé (a saspáfrányban már tracheát találunk!).
Vízgazdálkodásuk szempontjából már a homoiohidratúrás növények csoportjába tartoznak.
Szilárdító szöveteik növelik a hajtás szilárdságát. Egypólusú növények, mivel gyökereik a
haraszt csíranövény tengelyének oldalán jelennek meg. A szárazföldi életmódhoz való
alkalmazkodást a kutikulával fedett epidermiszük teszi lehetıvé.
Három osztályukra a következı spóraalakok jellemzıek:
• korpafüvek izo- vagy heterospórások,
• a zsurlók ma élı (recens) fajai homoiospórások,
• a páfrányok pedig izo- vagy ritkán heterospórások.
Kétszakaszos egyedfejlıdésükben a sporofiton szakasz dominál. A gametofiton
szakaszban csupán elıtelep (prothallium) keletkezik. Ez néhány centiméter átmérıjő és
többnyire rövid (néhány hétig tartó) élető. Alsó oldalán helyezkednek el az archegóniumok és
az anterídiumok. Az elıbbiek az elıtelep hasi részébe rendszerint mélyen besüllyednek.
5