Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

tejedények, amelyek mérges tejnedvet tartalmaznak. A család nálunk élı fajai még szárítva is
mérgezıek.
Hazánkban legismertebb a farkas kutyatej (E. cyparissias), amely évelı, fásodó
gyökértörzsbıl bokrosan növı növény. Megjelenési formája eléggé változatos. Nálunk az
egész országban gyakori, de elsısorban száraz talajú gyomtársulásokban, kaszálókon,
legelıkön. Szántóföldön kiöregedett lucernásokban szokott megtelepedni. Zölden és szárítva
is mérgezı. Elsısorban juhok, kecskék és szarvasmarhák betegednek meg tıle. Ha a tejelı
állat megeszi, teje kellemetlen, csípıs íző, véres színő lesz tıle. A mérgezés tünetei: hányás,
hasmenés. Az állatok el is pusztulhatnak fogyasztásától. A borsórozsda (Uromyces pisi)
gazdanövénye.
Kertekben, szántóföldi kapásnövények között – különösen a Dunántúlon – tarlókon
tömegesen lép fel az egynyári szélfő (Mercurialis annua) (7.17. ábra). Széllel porzódik.
Tejnedvet nem tartalmaz. A csalánra emlékeztetı kétlaki növény. Magot nyár utolján hoz.
Kártétele igen jelentıs, mert nagy bokraival elnyomja a vetett növényeket és mérgezı is.
Gyomor- és bélgyulladást okoz, a tehén teje megkékül tıle.
Forrás: saját fénykép
7.17. kép: Egynyári szélfő (Mercurialis annua)
7.2.4.4.18. Tökfélék (Cucurbitaceae)
Heverı szárú, kacsokkal kapaszkodó, üreges szárú növények. Virágaik egyivarúak,
forrt szirmúak, tölcsér vagy korong alakúak. Portokjaik szabadok, vagy különbözı mértékben
összenıttek. Alkothatnak egyetlen oszlopot, vagy részben összenıve (2+2+1) hármas
csoportban állnak. Magházuk alsó állású, háromrekeszes. Termésük nagytermető sokmagvú
bogyó (kabaktermés). Lapos magvaikat a sziklevelek töltik ki. Edénynyalábjaik
bikollaterálisak. Pollentömlıjük nem a mikropilén, hanem az integumentumon keresztül hatol
a petesejt közelébe.
Fontos fızelék, takarmány- és ipari növény az egyéves közönséges tök (Cucurbita
pepo), amely Észak-Amerika déli részébıl származik. Virágai sárgák, levelei nagyok és
hegyesen karéjosak, erei és levélnyelei tüskések. Az igen alakgazdag fajnak (étkezési tök,
spárgatök, disztök, takarmánytök) számos „guggonülı” és indás fajtája ismert. Magja olajban
(30-50 % gazdag. Újabban terjed az elsısorban savanyúságnak termesztett változata, a
49