Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

5. MOHÁK (BRYOPHYTA)
Származásuk olyan zöldalgaszerő ısbıl vezethetı le, amely szárazföldi életmódra tért
át. A mohák két alapvetı tulajdonságban térnek el a többi szárazföldi növénytıl:
• egyedfejlıdésük ivaros (gametofiton) szakasza, amelyet maga a zöld mohanövény
képvisel, fejlettebb, differenciáltabb; a lombosmohák ivaros szakasza szár- és
levélszerő képletekre különül (minden hajtásos növénynek az ivartalan –
sporofiton -szakasza a fejlettebb; a mohák sporofiton szakasza a gametofitonon
marad, abból táplálkozva „élısködik”);
• számos ısi, kezdetleges, más növényre nem jellemzı bélyeget megıriztek; ezért
nem illeszthetık be a növények törzsfejlıdésének fı vonalába, hanem annak egyik
oldalágát képezik.
Tulajdonságaik alapján köztes helyet foglalnak el a telepes (Thallophyton) és a
hajtásos (Cormophyton) növények között. Morfológiailag két nagy csoportra oszthatók: a
májmohák többnyire lapos, telepszerő testőek, míg a lombosmohákon szár- és levélszerő
képzıdmények vannak. A talajhoz gyökérszerő képzıdmény (rhizoida) rögzíti ıket, amely
víz felvételére képes. A mohatelep belül gyakran differenciált: asszimiláló és raktározó
szövetréteg különböztethetı meg benne. A májmohák raktározó szövete olajat tartalmaz.
4