Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

csökevényes, a szirmok pedig csúcsukon összenıttek. Az ivarlevelek úgy válnak szabaddá,
hogy az összenıtt sziromleveleket a kifejlıdött porzók felemelik, majd a virágról lehullanak.
Termésük bogyó, benne 4-12 maggal. Virágaik általában rovar- és szélbeporzásúak.
A szılı (Vitis) nemzetség fajainak 3 elterjedési centrumuk van: 1. Észak-Amerika, 2.
Kelet-Ázsia, 3. a Földközi-tenger melléke, vagyis Európa délibb része, Észak-Afrika és
Nyugat-Ázsia területe.
Az észak-amerikai fajok termése gyengébb minıségő mint a bortermı v. kerti szılıé.
Jelentıségük mégis igen nagy az európai szılıtermesztés számára, mert ellenállóak a filoxéra,
peronoszpóra és lisztharmattal szemben. Termesztésük ezért elsısorban alanyként való
felhasználásuk miatt fontos (V. labrusca, V. cordifolia, V. aestivalis, V. berlandieri, V.
rupestris, V. riparia). Hibrid eredető fajtáik az ún. direkt-termık, amelyek oltás nélkül
közvetlenül is teremnek. Ezek közül nálunk is ismertebbek fıleg a régi telepítéső szılıkben a
V. labrusca cv., ,Izabella’, cv.,Delavare’, V. riparia cv. ,Noah’, cv.,Elvira’. Boruk ártalmas,
ezért kiirtásra kerülnek.
A Földközi-tenger mellékének szılıi közül Európában – így Magyarországon is –
egyetlen vadon élı szılıfaj a ligeti szılı (V. silvestris) található. Folyó menti ligeterdık
liántermető növénye. Virágai kétlakiak vagy néha kétivarúak. Bogyói feketék, ritkábban
fehérek. Hajtásai rosszul gyökeresednek. A több ezer éves termesztés során keletkezett fajtáit
Vitis vinifera (bortermı szılı) néven foglaljuk össze.
7.2.4.4.7. Ernyıvirágzatúak (Umbelliferae)
A család tagjainak legfontosabb jellemzıje az egyszerő vagy az összetett
ernyıvirágzat. Az összetett virágzat elsırendő elágazásainak tövében lévı felleveleket
gallérleveleknek, a másodrendő elágazások tövében lévıket pedig gallérkaleveleknek
nevezzük. Öttagú virágaik kétivarúak, sugaras szimmetriájúak, néha a virágzat szélén állók
nagyobbak és kétoldalain részarányosak. A csészelevelek redukáltak. Termıjük 2
termılevélbıl összenıtt, magházuk alsó állású. A bibe tövét párna alakú mézfejtı győrő
(diszkusz) veszi körül. Termésük a jellegzetes ikerkaszat-termés, amelynek két felét a
karpófórum tartja össze. A részterméskék változatos alakulásúak, felületük bordázott,
szárnyas vagy tüskés. Termésfalaikban olajjáratok vannak, de egyébként a növény minden
része gazdag hasadásos illóolajjáratokban. Emiatt sok fajuk főszernövény vagy az illóolajelıállításban
jelentıs. Magvaik idekben és fehérjékben is gazdagok.
A sok nemzetségbıl álló család fajainak száma közel háromezer és fıleg az északi
félgömb mérsékeltebb klímájú területeinek növényei. Három alcsaládja közül nálunk kettı
jelentıs.
• alcsalád: Saniculoideae
Virágzatuk egyszerő ernyı. A mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre)
évelı, 30-60 cm magas erısen ágas, fehéreszöld növény. Nálunk száraz legelıkön,
kaszálókon, szikár hegylejtıkön, utak mellett, töltéseken, parlagokon közönséges és gyakori,
szúrós gyom. Fıleg gondozatlan legelıkön és parlagos helyeken terjed gyorsan. Kemény,
szúrós tövisei miatt a legelı állatok nem legelik le, sıt a közöttük levı füvet is ott hagyják.
• alcsalád: Apioideae
Virágzatuk összetett ernyı.
39