Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

7.2.4.4.1. Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Termésük egymagvú aszmagokból álló terméscsokor, vagy tüszı A virágtakaró színes;
kettıs vagy egynemő lepel (Anemone, Pulsatilla, Clematis). A szirmok tövén mézfejtık
vannak. A boglárkafélék között sok az alkaloidákat tartalmazó mérges növény.
A zergeboglár (Trollius europaeus) a bátorligeti és dunántúli láprétek ritka,
sárgavirágú, alhavasi maradványnövénye. Védett növényünk.
A mocsári gólyahír (Caltha palustris) mocsárrétek, láprétek, nedves ligetek kora
tavasszal virító, sárga virágú évelı növénye. Virágtakarója lepel, porzója sok. Kizárólag
magról szaporodik. A növény minden része – különösen zölden és virágzáskor – mérgezı
alkaloidákat és glikozidákat tartalmaz. Mérgezı hatását szárítással, tehát szénába kerülve sem
veszíti el. Elsısorban a lovakat betegíti meg.
A mezei szarkaláb (Consolida regalis) egyike a legelterjedtebb, legközismertebb
gyomnövényeinknek. Öttagú csészéje éppen olyan kékeslila színő mint a párta és sarkantyút
visel. A párta egyetlen háromkaréjú sarkantyús levélbıl áll. Tüszıtermése magános, sok
maggal. Az egész országban elterjedt, talajban nem válogatós. Elsısorban a gabonavetések
gyomnövénye. A nemzetségbe ide tartozik a keleti szarkaláb (C. orientalis), amely szintén
egyéves és elsısorban a Tiszántúl déli részén tömeges, de elszórva az egész országban
megtalálható gabonagyom. Virágai hosszú, nyúlánk fürtben fejlıdnek, nagyobbak mint a
vetési szarkalábé és lila színőek. Életmódja a vetési szarkalábéhoz hasonló. Mindkét növény
hajtása és magvai mérgezı alkaloidákat tartalmaznak. Nagyobb mennyiségő virágzó növényi
rész, vagy az abrakot szennyezı magvak elfogyasztása elsısorban lovak és szarvasmarhák
idekárosodását okozza.
Fıleg mészben gazdag, kötött talajok gabonavetéseiben, tarlóin, másodvetésekben
károsít a vetési katicavirág (Nigella arvensis).
Erdeink gyakori tavasszal virágzó évelı növénye a salátaboglárka (Ficaria verna)
(7.2. kép). Fényes, fiatal levelei salátaként fogyaszthatók. Gyökerei koloncosan
megvastagodtak. Magjain kívül levélhónalji gumócskákkal is szaporodik.
A boglárka (Ranunculus) nemzetség tagjai közül valamennyi hazánkban elıforduló faj
mérgezı hatású. Elsısorban zölden mérgezıek. Az egész országban láp- és mocsárréteken,
nedves réteken, legelıkön leggyakoribb az évelı réti boglárka. (R. acris). Néha olyan
tömegben nı, hogy virágzáskor összefüggı sárga szınyegként látszik. Mocsárréteken
tömeges még az indákkal is szaporodó kúszó boglárka (R. repens), a torzsika boglárka (R.
sceleratus) és a buborcs boglárka (R. sardous). Nem tömegesen, de mindenféle talajon
gyakori a réti boglárkához hasonló sokvirágú boglárka (R. polyanthemos). A szár alsó
részében elálló bozontos szırő, míg a réti boglárka ráfekvı szıröktıl szırös. Egyéves,
kimondottan gabonagyom a vetési boglárka (R. arvensis).
A tavaszi hérics (Adonis vernalis) évelı, kora tavasszal virít elsısorban a napos, füves
lejtıkön. Végálló nagy, sárga virágai egyenként állnak a hajtások csúcsán. Védett növény.
Hatóanyaga vizelethajtó és nyugtató hatású. Az egyéves nyári hérics (A. aestivalis) gyakori
gabonagyom az egész országban. Virágai miniumvörösek. A lángszínő hérics (A. flammea)
szintén egyéves, a vetési héricshez hasonló, de ennek sziromlevelei skarlátvörösek. Az
Adonis-fajok mindegyike mérgezı.
30