Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

7.2.4. Zárvatermık rendszertana
7.2.4.1. A faj
A növények által alkotott folytonos (kontinuus) alaksorok meg-megszakadnak; ennek
alapján azokat fajokra, nemzetségekre, családokra stb. különítjük.
Faj (species) Rövidítve: sp., többes számban spp. Olyan közös származású,
egymáshoz hasonló és egymástól eltérı egyedek csoportja, amelyek között az alaksorozatok
folytonossága (kontinuitása) fennáll. Ahol az alaksorozatok folytonosság megszakad
(diszkontinuitás, hyatus), ott van a faj határa. Hasonló diszkontinuitás jellemzi a nemzetségek,
családok stb. határait. Számos esetben a diszkontinuitás külsı feltételek miatt (pl. földrajzi,
ökológiai izoláció) marad meg. Az erısen izolálódott és morfológiailag jól elváló csoportokat,
ún. formaköröket fajoknak tekintjük.
Egy faj rendszerint populációk nagy számából áll. Populációknak az egyedek olyan
csoportjait tekintjük, amelyek egy meghatározott területen egy idıben élnek, és egymással
keresztezıdhetnek. Az egyes populációk genetikai struktúrája a lokális adottságokhoz való
szoros alkalmazkodás eredménye, ami a mutációk fixálódásával, illetve a kevésbé életképes
egyedek szelektálódásával következik be. Egy generatív úton terjedı faj minden egyes lokális
populációjának sajátos génkészlete van, amely állandó változásoknak van kitéve. A faj tehát
olyan dinamikus rendszer, amely állandó lokális evolúción alapul. A lokális differencia azáltal
marad meg, hogy az izolált populációk egymással elveszítik kapcsolatukat. Az új faj
keletkezéséhez vezetı differenciálódás többnyire hosszú folyamat; nemritkán milliónyi év
szükséges hozzá.
A fajok rendszerint folyamatosan képzıdnek. Ezért a természetben gyakoriak az olyan
alakkörök, amelyeket csak nehezen lehet valamelyik taxonómiai egységbe besorolni. Így
végül is nehéz olyan egyértelmő fajmeghatározást adni, amely a természetben elıforduló
minden esetet lefedne.
A fajok változékonyságuk, alakgazdagságuk alapján a következı típusúak lehetnek:
• monomorfok, ha egyedeik egész elterjedési területükön morfológiailag egységesek; ide
sorolhatók a kis areájú reliktumfajok;
• polimorfok, ha számos alakjuk, változatuk van. Elterjedési területükön belül
fenotípusosan és/vagy genotípusosan különbözı formáik terjednek el, de ezek sem
földrajzilag, sem ökológiailag nem válnak szét; a fajon belüli polimorf alakok a
változat (varietas) rendszertani kategóriának felelnek meg;
• politipikusak, ha az összefüggı alaksorozatok morfológiailag, ökológiailag,
fiziológiailag jelentısen elváló, izolálódott csoportokra különülnek; az ide tartozó
csoportok az alfaj (subspecies) kategóriának felelnek meg.
7.2.4.2. A faj alatti rendszertani egységek
Alfaj (subspecies). Rövidítve: subsp. Az egy fajhoz tartozó olyan egyedek csoportja,
amely más, a fajhoz tartozó egyedcsoportoktól elszigetelıdött (izolálódott); közöttük már
nincs génkicserélıdés. Az izoláció lehet genetikai, földrajzi, ökológiai, cönológiai és idıbeli.
A földrajzi izoláció két formája a vertikális és a horizontális izoláció. A vertikális izolációra
példa a közönséges aranyvesszı (Solidago virgaaurea), amelynek egyik populációja
síkságokon, másik populációja (subsp. Alpestris) alhavasi réteken, harmadik populációja
(subsp. Pumila) pedig havasi hegytetıkön fordul elı. Horizontális az izoláció, ha a rokon
alaksorozatok mindegyike más és más földrajzi tájon él. A korai fehér szegfő (Dianthus
28