Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

nevezzük (pl. a legtöbb egyszikő, a kétszikőek közül a csalán-, a libatop-, az amaránt-, a
keserőfőfélék stb.).
Csésze (calyx vagy kalyx). Jele: K. A különnemő virágtakaró többnyire zöld színő,
fotoszintetizáló, külsı leveleit foglalja magába. Csészelevelek (sepalum) alkotják, amelyek
lehetnek szabadok (pl. keresztesvirágúak) vagy forrtak (pl. burgonyafélék, érdeslevelőek,
szulákfélék stb.). A forrt csésze részei a csésze csöve, torka, karimája és cimpái. A csészecsı
a forrt csésze alsó, összenıtt része. A csészetorok az összeszőkülı rész belseje, a
csészekarima pedig a felsı, szabad, kiterülı rész. A csészecimpák a csészekarima szabad,
hosszabban kiálló részei (pl. konkoly). A zömök, háromszögő csészecimpákat csészefogaknak
nevezzük (pl. menta).
A forrt csésze lehet kétajkú, amikor eltérı nagyságú és alakú fogaival az ajakos pártára
emlékeztet (pl.. zsálya, méhfő), és lehet részarányos, amikor különbözı nagyságú levelekbıl
áll vagy különbözı hosszú cimpájú (pl. bab, gyújtoványfő). A felfújt csésze puffadt, közepén a
legszélesebb (pl. hólyagos habszegfő, zsidócseresznye). A legtöbbször azonban a csésze
szabályos alakulású.
A csésze általában zöld, levélnemő, ritkábban azonban nagy, feltőnı, élénk színő
levelekbıl áll. Ekkor sziromnemő csésze a neve (pl. szarkaláb),. Utóbbi a megporzó rovarok
csalogatását szolgálja.
Párta (corolla). Jele: C. A különnemő virágtakaró belsı, többnyire színes leveleit
tartalmazza. Egyes leveleit sziromleveleknek (petalum) nevezzük. Csésze hiányában a párta
néha egymaga alkot virágtakarót. A sziromlevelek a vackon legtöbbször egyetlen kört (pl.
repce), ritkábban két kört (pl. mákfélék) alkotnak. A nagyobb számban jelen levı szirmok
többnyire spirálban helyezkednek el (pl. liliomfafélék, bazsarózsa). Nem ritka a
növényvilágban a szirmok számának megsokszorozódása. Ilyenkor vagy a porzók alakulnak
át sziromlevelekké, vagy a porzók mellett a termılevelekbıl is sziromlevelek fejlıdnek. A
jelenséget teltvirágúságnak nevezzük. Dísznövényeink között gyakran találunk teltvirágú
alakokat, amelyek nagyon dekoratívak (pl. kerti rózsák, szegfő, stb.).
Különösen nagy és feltőnı szirmaik vannak a magánosan álló virágoknak (pl. mák,
pipacs, tök), míg a sok virágból álló virágzatokban a szirmok kisebbek maradnak (pl.
ernyısvirágzatúak, orgona, bodza), mert itt a virágokat a tömeges elıfordulás teszi feltőnıvé.
A csészelevelek alakulásához hasonlóan a sziromlevelek is lehetnek szabadok vagy
összeforrtak. A különálló levelő pártát szabadszirmú pártának nevezzük. A szabadon álló
sziromlevelek alsó, keskeny része a szirom körme, felsı, széles része pedig a szirom lemeze.
Az összenıtt levelő párta a forrtszirmú párta. Ennek részei a pártacsı (a forrt párta alsó,
összenıtt része) a pártatorok (a pártacsı felsı végének nyílása), a pártakarima (a forrt párta
felsı, szabadon álló, szétterülı része), és a pártacimpák (a pártakarima szabad, kiálló részei),
illetve a pártafogak (ha a szabadon álló részek zömökek, háromszögőek).
Szimmetriaviszonyait tekintve a párta lehet sugaras vagy aktinomorf (pl. len),
részarányos vagy zigomorf (pl. pillangósvirágúak, ajakosak, tátogatófélék), kétszer
részarányos vagy biszimmetrikus (pl. keresztesvirágúak), végül ritkán szimmetria nélküli,
részaránytalan vagy aszimmetrikus (pl. gyalogakác). Az aszimmetrikus párta a zigomorfon
keresztül az aktinomorfból vezethetı le. A zigomorf párta következı fıbb típusai ismertek:
• pillangós,
• ajakos,
• nyelves,
• csöves és
• sugárzó.
Pillangós párta. Ötszirmú, részarányos párta. Ez vitorlából (vexillum), két evezıbıl
(ala) és két, csónakká (carina) összenıtt sziromból áll (pillangósvirágúak).
22