Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

II. NÖVÉNYTAN
3. GOMBÁK (FUNGI)
Annak ellenére, hogy a gombákkal foglalkozó tudomány, a mikológia az utóbbi
évszázadban különvált a botanikától, sıt további résztudományokra tagolódott, azt mégis –
tudománytörténeti, módszertani és ökonómiai okok miatt – legtöbbször a botanika keretében
oktatjuk.
Az élıvilág legnagyobb részét adó, valódi sejtmaggal bíró (eukaryota) szervezetek
körében a növények (Plantae) és az állatok (Animalia) világa között helyezkedik el a gombák
(Fungi) világa. A gombák színtestek nélküli, heterotróf, idıszakosan sejtfalat képzı
szervezetek. Legfeljebb a teleptestes szervezıdési szintig jutnak el. A producens növény-, a
konzumens állat-, valamint a reducens gombavilág együtt valósítja meg a természetben az
anyagkörforgást és az energia egyirányú áramoltatását, amely folyamatokba a producens
cianobaktériumok, illetve a reducens baktériumok tevékenysége is beletartozik.
A gombák a növény- és az állatvilág tagjaival együtt egy a baktériumoknál fejlettebb,
hipotetikus ıseukariota szervezetbıl származtathatók. Ezt a mindhárom világban egységes
szerkezető flagellumok és mitokondriumok igazolják. A heterotróf ıseukariotából külön
evolúciós úton fejlıdtek az ostoros és az ostor nélküli gombataxonok (a gombák egy
csoportját közvetlenül az algákból származtatják). A gombavilág tehát polifiletikus eredető.
A gombák egyértelmő elhatárolása a növényektıl már évtizedek óta vitathatatlan
tudományos tény, melynek megalapozottságát minden újabb vizsgálati eredmény csak tovább
erısíti. A legfontosabb elkülönítı jellemvonások a következık:
• A gombák sejtfala nagyrészt hemicellulózból, valamint kitin alapanyagát adó
glükán- és glükózamin-származékokból épül fel. Cellulózt csak elvétve és mindig
kisebb mennyiségben tartalmaz. Tartalék tápanyagként elterjedt a glikogén, a zsír,
ritkábban a mannit. Keményítı a gombákban nem fordul elı.
• A gombák poliszómkat képezı citoplazmatikus riboszómái többségükben nem
kötıdnek az endoplazmatikus retikulumhoz.
• A gombák szénanyagcseréjük alapján obligát heterotrófok. Az anyagcsere más
területein (pl. a nitrogén és a foszfor asszimilációjában) azonban bizonyos mértékő
autotrófiát mutatnak (pl. több gombafaj köti a levegı nitrogénjét). Szervesanyagfelvételük
helye, módja meghatározza életmódjukat is. Eszerint lehetnek
korhadéklakók (szaprobionták), élısködık (paraziták) vagy növényekkel
kölcsönösen elınyös kapcsolatban élık (mikorrhizát formálók).
• A gombák sejtmagosztódása általában egyszerőbb folyamat, magorsót ritkán
képeznek.
A gombák teste egysejtő, sejtfal nélküli plazmalepedı (plasmodium) vagy fonalakból
(hypha), illetve fonalak tömegébıl (mycelium) felépülı teleptest. A teleptest vegetatív része a
tenyésztest. Számos gomba spóráinak képzésére, illetve terjesztésére a tenyésztestén egy
jellemzı alakú részt, ún. termıtestet hoz létre. Ivartalanul gyorsan terjedı mellékspórákkal
vagy fıspórákkal szaporodnak. Ez utóbbiak redukciós osztódással keletkeznek, és
képzıdésüket mindenkor ivaros folyamat elızi meg. Az ivaros szaporodás lehet holokarpikus,
amikor az egész egyed szaporítószervvé alakul, vagy eukarpikus, ha az ivaros szaporítószerv
a tenyésztest egy részén keletkezik. A gombák evolúciója folyamán az ivaros folyamat és az
ivarszervek nagymértékő redukciója figyelhetı meg.
2