Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

Murvalevelek (bractea) mindazok a fellevelek, amelyeknek hónaljából virág vagy
virágzat fejlıdik. Többnyire a fejletlen virágot vagy virágzatot védelmezik. Hasonlítanak a
lomblevelekhez. Azt a fellevelet, amelynek hónaljában virág fejlıdik, de alakja, nagysága
vagy színe alapján nem, vagy csak alig különbözik a lomblevéltıl, murváskodó levélnek
nevezzük (pl. egyéves veronikafajok). Az összetett virágzat másodrendő elágazásai alatti
fellevelek a murvácskalevelek (bracteola). Az ernyısök családjába tartozó növények
virágzatában a murvalevelek örvökben jelennek meg. Az összetett ernyıvirágzat elsırendő
elágazásainál lévı murvaleveleket gallérleveleknek (involucrum), a másodrendő
elágazásoknál lévıket pedig gallérkaleveleknek (involucellum) nevezzük. Néhány kerti
növényt (pl. mikulásvirág, egyes broméliák) feltőnı, színes murvalevelek díszítenek.
A pelyva (gluma) a pázsitfüvek részvirágzatát (füzérkéjét) borító, többnyire két
fellevél. A füzérkék egyes virágait szintén két fellevél, a toklász (palea) fedi. Közülük
rendszerint erıteljesebben fejlett a virágot kívülrıl (alulról) ölelı külsı toklász (palea
inferior), fejletlenebb és többnyire hártyás a virágot belülrıl (felülrıl) ölelı belsı toklász
(palea superior). A külsı toklász csúcsából vagy gerincének valamelyik pontjáról jól fejlett,
serte alakú (gyakran térdesen hajlott és csavarodott) képzıdmény, a szálka (arista) eredhet. A
szálka jelenléte vagy hiánya alapján megkülönböztetünk szálkás, illetve tar toklászt. Ennek
megfelelıen beszélünk pl. szálkás vagy tar búzáról.
A fészekpikkelyek (squama involucri) a fészekvirágzatúak családjába tartozó
növényfajok (pl. napraforgó, kamilla, dália) kiszélesedett virágzati tengelyének (fészektányér)
alsó felületét többnyire több sorban, fedelékesen borító fellevelek. A fészekpikkelyek is
különféle alakúak, színőek és állományúak lehetnek. Tövisesek pl. egyes bogáncsfajokon,
horgas csúcsúak a bojtorjánon, sziromszerőek a vasvirág és a bábakalács virágzatán. Együtt a
fészekörvöt (periclinium) alkotják.
Virágzati buroklevél (spatha) a kocsányon növı és a virágot vagy virágzatot fiatalon
beburkoló fellevél. Általában zöld, azonban színes is lehet. Jellemzı a kontyvirágfélék és a
pálmák családjára.
A kukorica torzsavirágzatát torzsa-buroklevelek (népiesen „kukoricacsuhé”)
burkolják. Különbözı alakú és nagyságú buroklevél fedi a hagymafajok virágzatát, a hóvirág,
a tızike, a nıszirom stb. virágát.
A kupacslevelek a bükkfélék és a nyírfélék családjába tartozó növények termıs virágait
veszik körül és terméséréskor a termést körülvevı kupaccsá (cupula) fejlıdnek. A tölgy
kupacsa csészeszerő, elfásodó. A bükk és a szelídgesztenye makktermését a kupacs teljesen
körülzárja. A mogyoró kupacsa zöld, sallangos, levélszerő képzıdmény.
7.2.3.3.2. A lomblevél alaktana
A lomblevél a növények legváltozatosabb alakú szerve. Sajátos formái növényfajokra,
sıt sokszor fajtákra is igen jellemzıek lehetnek (7.5. ábra). Éppen ezért a nagyszámú
levélmorfológiai szakkifejezés elsısorban a lomblevelekre vonatkozik.
A teljes értékő vagy hiánytalan lomblevél három részre tagolódik: levélalapra,
levélnyélre és levéllemezre. Igen sok növényfajnak hiányos lomblevele van, amelyen a három
levélrész közül kettı, esetleg csupán egy van meg.
Levélalap (fundus). A lomblevél legalsó, a nódusz körül többé-kevésbé kiszélesedı
része, amellyel a szárhoz ízesül.
A levélalapnak kétoldalt levélszerően kiszélesedı, páros függelékei lehetnek. Ezek a
pálhalevelek vagy melléklevelek (pl. pillangósvirágúak, rózsafélék). Ha a pálhalevelek a
levélkék lemezéhez hasonló fejlettségőek (pl. szarvaskerep) vagy annál is nagyobbak (pl.
borsó), akkor levélnemő vagy asszimiláló pálháról beszélünk. A pálhalevelek lehetnek
16