Elektronikus jegyzet Növénytan - Nyugat-Magyarországi Egyetem ...

Sziklevelek vagy csíralevelek (cotyledon). A csíranövény elsı levelei. Rendszerint
már a magban kifejlıdnek. Alakjuk változatos, de a legtöbbször épek, tagolatlanok. A
fenyıfélék kettınél rendszerint több sziklevele a tőlevelekhez hasonló. A zárvatermık törzsén
belül számuk két nagy rokonsági körben eltér egymástól és jellemzıen állandó.
A kétszikőek (Dicotyledonopsida) osztályába tartozó növényeknek két sziklevelük van.
Ezek különösen azoknak a növényeknek a magvaiban erısen fejlettek és vastag, húsos
állományúak, amelyeknek nincs külön táplálószövetük (pl. bab, tök). Fejlıdése kezdetén a
kétszikő csíranövény a sziklevelekben felhalmozott tartalék anyagokból táplálkozik. Késıbb a
talaj színe fölé került sziklevelek megzöldülhetnek és asszimilációs termékeikkel segíthetik a
palánta fejlıdését a lomblevelek kifejlıdéséig. A táplálószövettel ellátott magvak csírájának
sziklevelei rendszerint aprók, pikkelyszerőek.
Az egyszikőek (Monocotyledonopsida) osztályába tartozó növények magvaiban nagy
mennyiségő tartalék anyag van a táplálószövetben. A pázsitfüvek szemtermésében a csíra és a
táplálószövet között lévı egyetlen pajzs alakú sziklevél csírázáskor a magban marad. Feladata
a táplálószövetben raktározott anyagok felszívása és továbbítása a fejlıdı embriónak.
A csírázáskor a magból kibújó és a föld fölé jutó sziklevelet föld fölötti sziklevélnek
(cotyledon epigaea), a föld alatt a magban maradó sziklevelet pedig föld alatti vagy rejtett
sziklevélnek (cotyledon hypogaea) nevezzük.
Allevelek (kataphyllum). A hajtás alsó, többnyire a föld alatt fejlıdı levelei.
Rendszerint korán állandósulnak; ezért fejletlenek, csökevényesek. Legtöbbször pikkely
alakú, tagolatlan, színtelen vagy barnás, vékony hártyás, esetleg kemény, bırnemő
képzıdmények. Egyes földbeli szárak (gyökértörzs, tarack, gumó) pikkely alakú allevelei
aprók és fejletlenek. A hagyma és a hagymagumó védı buroklevelei hártyásak és nagyok; az
elıbbinek húsos pikkelylevelei tartalék tápanyagot is raktároznak. Allevelek a rügy védelmét
biztosító hártyás rügytakarók és a kemény rügypikkelyek is, melyek rügyfakadáskor
rendszerint lehullanak. Egyes virágos élısködı növények (pl. szádorgófajok) föld fölötti
szárukon csak alleveleket fejlesztenek, mivel asszimiláló levelekre nincs szükségük.
Lomblevelek (nomophyllum, folium). Igen változatos alakulásúak. Alakjuk az egyes
növényfajokra jellemzı és ezért a fajok azonosításakor meghatározó értékő bélyeg. Fı
funkciójuk az asszimiláción kívül a párologtatás és a gázcsere. Ezenkívül ritkán még más,
különleges szerepet is elláthatnak, mint pl. a csapadékvíz győjtése (pl. héjakútmácsonya,
gyíkpohár), a víznek a gyökerekhez való vezetése stb. Általában zöldek, lemezszerőek.
Elhelyezkedésük szerint tılevelek és szárlevelek lehetnek. Az egyazon növényegyeden
tapasztalható eltérı levélalakulást felemáslevelőségnek (heterophyllia) nevezzük (pl. komló,
felemás zsázsa).
A hajtáson lévı összes levél együtt a lombozat. Ennek élettartama legtöbbször az
évelı lágyszárú és a fás növényeinken is csak egy vegetációs idıszakra terjed ki. Ezért ezeket
a növényeket lombhullató növényeknek nevezzük. A lombhullás a mi éghajlatunk alatt ısszel
következik be, így a növények zöme télen teljesen lombtalan. Az örökzöld növény (pl. a
legtöbb fenyıféle, a puszpáng, a kövirózsa) lombozatát nem egyszerre, hanem több év
folyamán egyenletesen hullajtja el. Amikor a lombozat nem több év alatt hull le egyenletesen,
hanem csak egy tél folyamán marad fenn és a tavaszi lombfakadáskor válik le, áttelelı
(kitelelı) lombú növényrıl beszélünk (pl. fagyal, némely tölgy, kapotnyak, májvirág).
Fellevelek (hypsophyllum). A hajtások felsı részein, a lomblevelek öve fölött, a
virágok körül és a virágzatokban találhatók. A fejletlen virágokat vagy a virágzatokat védik.
A lomblevelektıl eltérı, élénk színő fellevelek a beporzást segítı rovarokat csalogató szervek
(pl. a zsálya, a kutyatej és a csormolya nemzetségek egyes fajai). A felleveleket alakjuk,
elhelyezkedésük és állományuk alapján különbözı névvel jelöljük. Így ismerünk murva-,
pelyva-, toklász-, kupacs- és virágzati burokleveleket, valamint fészekpikkelyeket.
15